Modern megközelítések a poszt-radiális urogenitális fisztulák kezelésében nőkben Az irodalom áttekintése,

Laurent OB Seregin A.V. Dovlatov Z.A.

A kismedencei szervek rosszindulatú daganatos megbetegedéseinek kezelését követően a nőknél az urológiai szövődmények az esetek 10-82% -ában fordulnak elő. Leggyakrabban úgy tűnik, a hólyaghurut, rektita, húgyvezeték szűkület, ureterohydronephrosis és az urogenitális sipoly [1-6]. A leggyakoribb oka a besugárzás utáni urológiai komplikációk közé olyan tényezők, mint fölös dózisban történő sugárzással elmulasztása közötti időszakban ülések, egyéni érzékenységtől és a megnövekedett véredény megsértése urogenitális szervek. Kockázati tényezők, amelyek hozzájárulnak a kialakulásához postradiation szövődmények kombinációja sugárterápia műtét, hüvelyi lézió és gyomortáji plexus, jelenlétében kardiovaszkuláris betegségek, diabétesz és a magas vérnyomás [1].

A poszt-fistulas fistulák komoly szövődményei a rák kezelésében, és gyakoriságuk 1-10% között változik sugárkezelés esetén [7-10]. A posztradiációs fistulákban szenvedő betegek kezelése összetett feladat, amely időt és nagy erőfeszítéseket igényel mind az orvosi személyzet, mind a páciensek részéről. Annak ellenére, hogy javult a működtető berendezés és javított tulajdonságokkal rendelkező varróanyagok létrehozása, a posztradiális urogenitális fisztulákkal végzett műveletek hatékonysága még mindig alacsony. Az operatív kezelés után az ilyen fistulák ismétlődésének gyakorisága 15-70% [1]. Ugyanakkor a világirodalomban hiányzik a tudományos tanulmányok hiánya a probléma tanulmányozására. Ezek a körülmények okozzák a probléma különböző aspektusainak tanulmányozásának sürgősségét azzal a céllal, hogy a vizelet utáni húgyúti vizelet fisztuláinak kezelésére szolgáló sebészeti módszereket tovább javítsák.

A besugárzás vége és a fistula megjelenése közötti időintervallum 3 hónap és 30 év lehet, de a legtöbb esetben általában a sugárterápia befejezése után 1-3 évvel alakul ki [1, 11]. Ugyanakkor K.S. Eilber et al. rámutatott az ilyen betegek folyamatos dinamikus megfigyelésének szükségességére, mivel a sugárterhelés hatása idővel előrehaladhat. Adataink szerint a sugárterápiás sérülések kockázata a radioterápiát követő 10 éven belül 11,1%, 15 és 20 év - 13% és 14,4% között van [8].

A műtét utáni radiális urogenitális fistulákban szenvedő betegek kezelésének egyetlen módja. A sebészeti beavatkozás során a következő feltételeknek kell teljesülniük: nincs tumor ismétlődés; az általános állapot stabilizálása; műanyag tulajdonságok megvásárlása a fistulában szövetekből; gyulladáscsökkentés; a nekrotikus helyek elutasítása; hegek lágyulása [1].

A fenti körülményekre tekintettel a műtétet rendszerint legfeljebb 7 hónappal a sugárterápia után vagy a relapszus kialakulását követően hajtják végre [1, 12]. Így H.P. Drutz et al. [13] úgy vélik, hogy a műtét előtt legalább 6 hónapnak kell eltelnie a poszt-sugárzó fistulák kialakulásának időpontjától. Számos egyéb vizsgálat eredményei azt is megmutatták, hogy a sugárzási fistulák műtétjeinek késleltetett megközelítése (6-12 hónap) szükséges [14-17].

Sebészeti megközelítést alkalmaznak a sebészi kezelése a vizelet fisztulák, osztva hüvelyi és hasi (fistula a helyen, közel a szájukat az ureter, postradiation vaginális stenosis). Az alapelvek a racionális fistuloplastiki közé kimetszés teljes heg-szövetet változások a szöveti mozgósítás zóna sipoly, hogy megakadályozzák a feszültség, amikor megfelelő a seb széleit, lezárását a húgyhólyag és a hüvely varratok egy másik irányba [1].

Amellett, hogy megsértése a trofikus szövet, hogy súlyosbítja a feltételt a rekonstruktív plasztikai sebészet utáni sugárzás fisztulák tudható jelentős csökkenését a húgyhólyag kapacitását, bevonása szklerotikus folyamatokban a kismedencei ureter, kiterjedt hibák a alján a hólyag és a vizelet eltérítési problémára. A betegek egyharmada nem képes visszaállítani a hólyag integritását, és a vizelet élettani származását elérni. A leggyakrabban használt ezekben a helyzetekben, módszerek vizelet diverzió ileotsistoplastika transzplantációs ureter a bélbe keresztül, supravezikalnoe húgyúti elterelés, képződés és kutaneostomy nephrostomia [1; 27].

A sugárzás urogenitális fisztulák kezelésére irányuló egyéb tanulmányokat kisszámú megfigyeléssel mutattak be, és nem tartalmaztak fogalmi megoldásokat erre a kérdésre.