Книга - мур джо - заговор грааля - olvasd el online, oldal 1
Most, amikor a magas technológiák csodákat tesznek, nehéz meggyőzni senkit gyógyítással vagy vízen sétálva. De képzelj el egy pillanatra, hogy olyan dolgot tartasz, amely képes arra, hogy az egész világot szó szerint fejjel lefelé fordítsa. Ez csak egy ón pohár, amely tele van bolhapiacokkal minden országban. De csak ez hozhat létre csoda. Vagy vezesse a világot tönkre.
Az emberi klónozásról szóló tanulmány hosszú ideje folyik, ugyanúgy, mint a vita arról, hogy vajon az emberek erre jogosultak-e, akár a klónozás az isteni hatalommal való beavatkozás, akár a klónok lelke lesz-e. Mit fog tenni a tudós Krisztus DNS-jének kezében? Lehetséges, hogy a második eljövetel nem Isten akaratából, hanem a tudomány segítségével valósítható meg? Továbbá - klónozással? Vajon Jézus klónja Isten igazi Fia lesz-e, vagy csak egy lélektelen test? A tudomány és a vallás közötti ellentmondás, amely időről időre tartott, egy másodpercen belül véget érhet. Vagy talán egy igazi háború.
Első pillantásra a "Graal Conspiracy" egy lenyűgöző kalandregény, amely a miszticizmus elemeit tartalmazza. De ez csak első pillantásra. Floridai írók, Lynn Scholes és Joe Moore egy nagyon összetett témával foglalkoztak. Nem olvasta a jelöléseket, nem vetnek ki véleményeket. Csak azt javasolják, gondolkodjanak: mi történhet? A választásra gondolni. A lélekről. Magukról. Az egyes célokról. A csoda áráról.
Maxim Nemtsov, projektkoordinátor
A könyv honlapja: www.grailconspiracy.com.
Nancy számára dedikált - egy mérkőzésen, Gary Givensu - egy szikra, Carol és Tommy - a lángért.
Dr. Mark A. Erhart, a molekuláris biológia professzora, a chicagói egyetem
Dr. Ken Winkel, az Ausztráliai Mérgezési Kutatóközpont igazgatója, Melbourne-i Egyetem Farmakológiai Tanszéke, Ausztrália
Dr. Joseph W. Barnett, a Maryland Egyetem Orvostudományi Karának Bőrgyógyászati Tanszékének professzora és vezetője
J. X. Annak érdekében, hogy a szakmai etika követelményei alapján névtelen maradjon.
Prince of Darkness - nem csoda, hogy a herceg ...
William Shakespeare, "Lear király", III. Aktus, IV. Jelenet [1]
Miután teremtette az eget és a földet, Isten teremtette első emberének képét és hasonlatosságát, és ezt Adamnek hívta. Aztán hívott minden az ég seregének, az összes angyalokat és arkangyalok, és megparancsolta nekik, hogy hajoljanak Ádám előtt, és olvassa el, mert Isten akarta adni Adam hatóság az egész földön, és a lények. De Lucifer, a legszebb az angyalok közül, irigyelt és nem hajlandó meghajolni Ádámnak. Mások körül összegyűjtötte, ugyanúgy gondolkodott, hatalmas hadsereg alakult ki, lázadó a Teremtő ellen. Egy szörnyű csata tört ki Isten angyalai és azok között, akik elfordultak tőle. Olyan sok vér volt, hogy két hatalmas folyó áramlott a forró sivatagban. A végén, a nagy harcos, Mihály arkangyal, és az egész mennyei seregnek legyőzte Lucifer és kidobták az ég, és a lázadók.
A bukott angyalokat tiltották újra megjelenni a Mennyben. És lementek a földre, és titokban elkezdték járni a nép között. Évek teltek el, és gyűlölete nőtt, és Lucifer megfogadta, hogy egy napon megbosszulja magát.
De közöttük volt, aki megbánta, és titokban kezdte keresni az Úrtól való megbocsátást. A neve Fourmiel, a tizenegyedik óra angyala. Bűnbánatáért Isten megadta halandóságát, és megengedte, hogy a maradék napokat személyként élje. A Fourmiel szelleme nem térhetett vissza a Mennybe, és az Úr adta neki egy lányát, hogy születésül hívja, hogy elvegye az apja helyét az angyalok között. De ahogy Isten arra számított, hogy Lucifer bosszúja közeledik, megengedte feleségének, Furmilylnek, hogy hozza be a világ ikrekét, hogy a másik lány a Földön éljen. Felnőtt, nem tudta, hogy a Nephilim vére átáramlik az ereiben.
És kinevezték, hogy hívják - a vére hangja.
Ninive, Észak-Irakban
Kifelé! - egy iraki vezető vékony, magas hangja hallatszott az autóban. A kocsi fékezett, söpörte a homokot és a port.
Cotten Stone kiegyenesedett - aludni kezdett a kéz.
- Mi az? Megpróbált kivenni valamit a közeledő szürkületben.
- Ott van! Nem vezetek amerikaiakat.
Az iraki narrátor rádióhangja a rádióban süvölt.
- Mi a baj? - kérdezte. - Mi a baj? A sofőr kinyitotta az ajtót, és futott a csomagtartóhoz.
Cotten elkezdett egy rozsdás tollat lerázni, és végül belevágott.
- Hé, mit csinálsz? - kiáltott felfelé.
Kinyitotta a csomagtartót, és mindkét táskáját az autópálya oldalára dobta.
"Itt akarsz hagyni?" Az autó mögött sétált. - Ez a kibaszott sivatag közepén?
- Nézd, adtam a pénzedet. Nincs több pénzem. Becsapta a zsebét. Majdnem hazudtam. Kétszáz dollárt mentett el, és elrejtette őket egy üres dobozban a filmből. Vészhelyzeti tartalék. - Érted? Lásd, nincs több pénz. Fizetettem, hogy eljussak a határig.
A sofőr mutatóujjával a vállát bökött.
- Az út vége egy amerikai számára.
Ismét kihúzta a táskát, és rávetette. Cotten elhúzódott és megbotlott. Aztán a sofőr kerekítette a kocsit, leült a kerék mögé, és felhúzta a fogaskerekeket, kibontva a régi Fiat-t.
- Őrült - mondta Cotten. Letette a táskát a földre a második mellett, és a visszahúzható parkolókra figyelve a fülébe fojtotta a színes haj színét.
Letette a helyére a kezét mélyen a zsebében. A sötétség, vastag nyers iraki olajként, felmászott a sivatagba. Valaki szükségszerűen átmegy - át kell mennie - gondolta.
Tíz perc alatt egyetlen autó sem jelent meg. Végül megragadta a táskáját és elment. A kövek és a homok a csizmája alatt csiszolódott, mint az üvegdarabok. Körülnézett, remélve, hogy látja a fényszórókat, de csak egy sötét, kopár sivatag volt.
Hiába gondoltam erre a típusra. A hangja törékeny és száraz volt. Biztosan hallott valamit a rádióban, és félt a rémülettől. Cotten tudta, hogy az amerikai hadsereg felkészül a támadásra. Néhány héttel a külföldi újságírók pletykákat hallottak erről, míg Washingtonban és Londonban egyre nagyobb a háborús dob. Nem titok, hogy az országnak már volt kicsi, fejlett amerikai és brit felosztása. Az invázió még néhány hónapot várhat, de nehéz volt elrejteni, hogy az arab országokban az iraki déli határok erősítik erejüket. A helyi arab hírcsatorna folyamatosan azt mondta, hogy itt és ott az éjszaka közepén tűnnek fel, és eltűnnek a felforgató és felderítő felosztások. Még a harci repülőgépek, a pilóta nélküli "árulók" és a nagy magasságú felderítő járművek, amelyek tesztelték az iraki rakéták és radarberendezések hatékonyságát, stratégiai túllövést hajtottak végre. Cotten támogatta a hevedert.
- Ez a saját hibája - mondta. - Minden ostoba makacsságod.
Néhány héttel ezelőtt Ted Kasselman, a CNN hírügynökség igazgatója volt, és könyörgött neki, hogy küldje el, hogy fedezze a gazdasági szankciók hatását az iraki nőkre és gyerekekre. Ezt fontos téma volt, és nem aggasztotta a régió instabilitását. Az amerikaiaknak tisztában kell lenniük azzal, hogy mi a szankciójuk az ártatlan emberekkel. És elmondta Kasselmannak, ha az Egyesült Államok megtámadja Irakot, akkor ott akar lenni az események epicentrumában.
Cotten nem említette, hogy továbbra is távol áll Thornton Grahamtól. Nem mondta el Kasselmannek, mert tudta, hogy ha megmagyarázza, akkor levetkőzhet. A lélek sebessége még mindig túl friss volt. Az a vágya, hogy történetet csináljon egy ilyen témáról, önmagában érthető volt - egy energikus, mohó újságíró szeretne eljutni a világhíradó címsorába.
A "Satellite News Network" nem küld új embereket a forró pontokra - ismételte meg Kasselman. Igen, felismerte, hogy tehetsége van és van jövő. Igen, megértette, hogy nehéz helyzetben tud dolgozni. És igen, egyetértett abban, hogy a közel-keleti megbízatás ebben a pillanatban nagyszerű lehetőség egy sikeres karrier megkezdésére. De Cotten nemcsak új, hanem asszony, de egy ilyen nő ilyen időben Irakba való küldésére nem lehet kérdés. A háború kitörése után csak az újságírókat küldte el, akiket a hadsereg választott ki és küldött az aktív egységeknek. És csak a férfiak. A szabályok szabályok, ezért - nem.
Ő felháborodott, és becsapódott, hogy mennyire tisztességtelen ez.
Kasselmann egy másik, keményen "nem" megszakította.
Meggyötört, Cotten végül képes volt meggyőzni a főnököt, hogy hagyjon el egy újságírói csoporttal, legalábbis a török határhoz. Ott tudott jelentést tenni a menekültek helyzetéről, akik észak felé rohantak a konfliktus kialakulásával.
Dühös lett, amikor megtudta, hogy Bagdadba ment.
Ma reggel felhívta és elrendelte, hogy távozzon.
"Hamarosan veszélyessé válik." Fogja meg szép karjait a gyönyörű lábakkal, és bármelyik módon kijusson innen. És azonnal szeretnék látni, amint visszatérsz. Világos?
Cotten megpróbálta megnyugtatni, és időt vásárolni, de letette, és nem volt ideje magyarázni az okát.
Amikor hazatér, egyszerűen meg fogja ölni "Azt mondtam", és "ki kellett volna tüzelted". Vagy inkább, ha hazatér. Cotten megborzongott. Az iraki sivatag közepére ragadt és lefagy.
Charles Sinclair bámult ki az ablakon irodájában az egyetemen, szét az egész labs „Biogen-tech” New Orleans közelében Egyetemen. A távolban feküdt a kék tó, a Ponshartren. Sinclair figyelte, ahogy egy kis sereg kertészek sárga-zöld fűnyírók és elektromos járművek mozog az egész pázsit és a fák - vágott és nagyon ügyes. Tetszett a tisztaság.
- Dr. Sinclair, a nyolcadik sorban nemzetközi kihívás - mondta titkárnője.
Sinclair megnyomta a villogó gombot. Nem fog válaszolni a kihangosítón.
A sziszegés a vonalon idegesítő volt, és a füléhez nyomta a vevőt.
Sinclair összeszorította a vevőt, hogy ujjai fehérek legyenek.
- Ahmed, remélem, jó híred van. Megindult a tanulmányozáshoz.
- Ó, igen. Pontosan olyan, mint Archer.
- Sok műtárgy és csont - folytatta Ahmed. - fegyverek, rituális szemetet, több tekercset és egy dobozt.
Adrenalin futott keresztül az erek, Sinclair ujjai remegett.
- Hogy néz ki a doboz?
- Fekete, feliratok nélkül, négyzet, kb. Tizenöt centiméter.
Sinclair izzadta az Armani fehér karmosított gallérját. Miközben a genetikus hallgatott, a szünet tele volt interferenciával.
- Miről beszél? Ott voltál, igaz?
- Archer nem nyitotta ki. Miközben beszélünk, ő és a többiek csomagolják a dolgokat. El kell hagynunk ezt a helyet, túl veszélyes lesz. Mindenki rángatózás. Nincs időnk megmagyarázni ...
- Nem! Sinclair ujjaival megragadta az orrhídját. - Azonnal menj oda és vegye ki a dobozt. Engedje meg Archer, hogyan kell megnyitni. Hívja azonnal, ahogy belőled fog látni, és vegye el. Érted?
- Igen. - Ahmed hangja elveszett az elakadások között.
- Ahmed - mondta Sinclair, és halkan és nyugodtan beszélt. - Rendeltem a feladatot. Ez nagyon, nagyon fontos.