Dinamikus terhelés - előadások és példák a problémák megoldására a theormech, sopromat, műszaki és
A gyakorlatban a dinamikus terhelési hatást rendszerint figyelembe veszik a Kd dinamikai együttható segítségével.
Az σd dinamikus feszültségek és a δd elmozdulások maximális értékének elérése érdekében a dinamikus terhelést statikus terhelés váltja fel, és az σst és az δst elmozdulást tartalmazó feszültségeket szorozzuk meg a Kd dinamikai együtthatóval. azaz
A rendszer kényszerített oszcillációi
Ha egy Q terhelésű rendszer kényszerített rugalmas rezgései a megzavaró H hatására, amely ezeket az oszcillációkat okozza, akkor a dinamikus együtthatót a
Az oszcilláció növekedési együtthatója, amikor figyelembe vesszük a közeg ellenállásának erőit
itt
ω a kényszerített oszcillációk gyakorisága
ω0 a rendszer természetes frekvenciája
α egy olyan tényező, amely figyelembe veszi a tápközeg ellenállásának erőit;
n - a zavaró erő percenkénti fordulatszámának (kiegyensúlyozatlan motor tömege);
g - a gravitáció gyorsulása;
δst az a szakasz, ahol a Q terhelés található. Az ebben a szakaszban lévő statikus alkalmazásnál az erő a Q terhelés súlyával egyenlő.
A közeg ellenállóképességének hiányában az oszcillációk növekedési együtthatójának (9.3.) Kiszámítására szolgáló képlet egyszerűsödik:
Hosszanti és keresztirányú hatás
A hosszanti és oldalirányú ütközések esetében a dinamikus együttható, amely a h magasságból vagy az ütközés pillanatában sebességgel esik, Q:
ahol δst az ütközési pont elmozdulása statikus terhelési alkalmazással egyenlő a Q terhelés súlyával.
A (9.5) -ből látható, hogy minél nagyobb a δst mennyiség. annál kisebb a Kd dinamikai együttható. Ezt a körülményt figyelembe kell venni a szerkezeti elemek kialakításakor.