Amire egy embernek szüksége van a boldogságra, a képzési központ Shinton
Szerencsére "stop" lehetetlen ...
A múlt század közepén James Olds kanadai tudós kísérletet tett. A laboratóriumi patkányokat mikroszkópikus elektródákkal injekcióztuk az éberségért felelős agyi övezetbe. A tudós megpróbálta kideríteni, hogy a patkányok elkerülnék-e azt a helyet, ahol a rájuk hárították. A várakozásoknak megfelelően a kísérleti állatok nagyon gyorsan úgy döntöttek, hogy nem mennek a ketrec sarkába, ahol mindig kellemetlen "meglepetés" várta őket. És csak egy patkány valamilyen oknál fogva tartósan visszatért erre az "átkozott" helyre, újra és újra megkapta az aktuális mentesítést.
Talán James Olds először azt gondolta, hogy a patkányok között vannak mazochisták. Ennek az állatnak a következő agyi megnyitása azonban azt mutatta, hogy az elektródát valamilyen eltéréssel implantálták, és így irritáltak egy másik zónát - az úgynevezett élményközpontot. Tehát, ha az agy ezen területén dolgozol, akkor tehetsz patkányokat csinálni?
További tapasztalatok megerősítették a tudós feltételezését. Az agy ezen területén beültetett elektróda a patkányt "kellemes" halálra ítélte. Miután megkapta ellenőrizhetetlen hozzáférés vezető kar, a patkány nyomni neki, mint egy őrült - akár 1000-szer óránként (! Szinte minden 3,5 másodperc), megfeledkezve arról étel és az alvás, nem fizet a figyelmet, hogy a fiatal, sem a szexuális partnerek. Több napig tartó, "megszakítás nélkül" patkány meghalt a kimerültségtől.
Felmerül a kérdés: van-e ilyen "boldogság gombja" az emberi agyban, azzal a sürgetéssel, hogy melyik pesszimista vagy nyomorult ember boldog lehet? Kiderült, hogy van. A corpus callosum területén van, ahol a "híd" a két félgömb közé esik. És ezen a helyszín elektromos stimulációjánál a személynek az érzéki boldogság érzése ...
Minden üzlet a hormonokban?
Úgy tűnik, végre volt egy igazi lehetőség, hogy boldoggá tegye az egész emberiséget. De gondolkozzunk: mi van akkor, ha egy személy, mint egy patkány, nincs ereje megállni az időben, és nem fullad meg a megszakítás nélküli örömös áramlásban?
Az emberi "örömközpont" tanulmányozása során új érdekes adatokat kaptunk. Azt találtuk, hogy például ez a része az agy teljes dopamin - ez a hormon, amely egy személy egy érzés, eufória és a boldogság. Más hormonokkal együtt felelős a hangulat (oxitocin, tirozin, norepinefrin, melatonin, és mások), a dopamin mennyiségét a „öröm központ” határozza meg, hogy milyen boldogok érzünk. És ha ez nem elég, az ember bármilyen módon megpróbálja növelni.
Sok mód van. teljesítmény; szeretem; szex; ízletes étel; valaki figyelmét; érdemeink, tehetségünk vagy magatartásuk elismerése; ima; győzelem a játékban, versenyben vagy lottón; sport; kreativitás; aktív pihenés vagy utazás; kedvenc hobbija; nevetés; tánc; ének; pénz; tulajdon; alkohol; gyógyszerek; ejtőernyőzés; gyors vezetés ... Egy szóval - bármilyen gondolat, minden olyan esemény vagy viselkedés, amely hormonális túlfeszültséget okoz. És mindenki úgy dönt, hogy megkapja a dopamin hiányzó részét.
Kiderül, hogy egy személynek nem kell lyukat fúrnia az agyban, és be kell helyeznie egy chipet, hogy boldoggá váljon? Valójában sokkal biztonságosabb és hosszútávon tesztelt lehetőségek vannak a boldogság elérésére. Mennyire megbízhatóak azonban?
A pénz a tizenhatodik ...
Az egyik leggyakoribb mítosz: a boldogsághoz pénzre van szüksége. Vagy, amikor a francia milliomos, Paul Getty egyszer viccelődött: "a boldogság nem a pénzben, hanem a mennyiségeikben." Valójában nem minden olyan egyszerű.
A statisztikák szerint a US Chamber pszichiátriai kórházak Angliában, és több mint a fele (közel 60%) tele van a nagyon gazdag emberek (és csak 30% - a legszegényebb). A divat, a mozi és a zene csillagai nem lépnek ki a depresszióból, rendszeresen erős antidepresszánsokat, alkoholt vagy drogokat használnak. Az üzletemberek, akik hatalmas nagyvárosokat csináltak, korai idő előtt halnak meg a rákos megbetegedések és a túlzott stressz és félelem által okozott egyéb betegségek miatt.
Néhány évvel ezelőtt a német Racionális Pszichológia Társaság körülbelül 65 éves korában mintegy 3000 németet végzett felmérést azzal a céllal, hogy megtudja, mi teszi boldoggá őket. Kiderült, hogy a németek számára a boldogság legfontosabb forrása: szerető, kedves partner; boldog család; egészséges, boldog gyermekek; siker a munkahelyen; elvégzett munka; egészség; kedvenc hobbijait. A listán szereplő pénz csak a tizenhatodik helyre került.
Az amerikai tudósok által végzett nagyobb tanulmány megerősítette a német kollégák eredményeit: a jólét nem a boldogság alapvető feltétele. És még a száz leggazdagabb amerikai válasz is gyakorlatilag egybeesett az átlagos amerikai boldogság jellemzőivel.
"Szeretne boldoggá tenni egy nap? Ne menj dolgozni "
Talán törekednünk kell arra, hogy ne törekedjünk egy hosszú rubelre, hanem valami fontosabb és értelmesebb kérdésre? Például egy szép álom vagy egy ideális? Sajnos, de ezek a "láz madarak" nem megbízhatóak. Egy példázat azt mondja, hogy egy ember úgy döntött, hogy feleségül a tökéletes nő, és megtalálni azt, menj vándorol a világban. Negyven évvel később hazatért - egyedül, felesége nélkül. Valaki megkérdezte tőle: „Nos, már találkozott a tökéletes nő?” - „Igen, - sóhajtott a férfi, - találkoztam vele ...” - „Akkor miért jöttél vissza egyedül, és nem vele?” - „Mert hogy ő keresi a tökéletes embert ... ".
A grúz közmondás tanítja: "Szeretne boldoggá tenni egy nap? Ne menj dolgozni. Három napig szeretne boldog lenni? Kap egy szerető. Szeretne tíz éve boldog lenni? Házasodjon meg. Szeretne boldoggá tenni az egész életét? Légy egészséges! "Talán a boldogság az egészséget? Az egészség természetesen fontos. De mivel egyik sem lesz elégedett egy vízzel, az egyik egészség nem lesz boldog. Egészség mint levegő: ha igen, akkor nem veszi észre, ezért nem értékel.
Mi a boldogság?
A szegénység legjobb gyógymódja
Ha alaposan átitatja a boldogságról szóló irodalmat, három nagyon erős feltétel létezik a boldogságra. Az első ezek a munkák, céltudatos és kreatív munka.
"A szerencsétlenségünk titka - írta Bernard Shaw -, hogy túl sok szabadságunk van ahhoz, hogy megfontoljuk, boldog vagy-e vagyunk." - Találjon munkát magának - mondta Maxim Gorky -, és kevesebb szerencsétlen lesz a földön. A francia filozófus Voltaire azt állította: "A munka a legjobb orvosság a szegénységért, a szeszélyért és a rossz humorért".
A kedvenc üzlet megszűnik a munkából és kreativitássá válik, sőt - az élet értelme. Brilliánsan ezt a gondolatot Nietzsche fejezte ki, mondván: "Aki tudja, MIÉRT élhet, elviselhet bármilyen HOGYAN."
A második világháború idején Victor Frankl osztrák pszichiátert egy koncentrációs táborba küldtek (Auschwitz). Ebben az időben még nem fejeződött be kézirata, amely az élet értelmét keresi. Csak a lelkes vágy, hogy befejezze a könyvet, megadta neki az erősséget, hogy ellenálljon a tábor életének borzalmainak. Még akkor is, ha megbetegedett a tífuszmal, csak a szükséglete volt arra, hogy folyamatosan feljegyezze a lapjait a lapokon, segített neki legyőzni ezt a betegséget.
A modern pszichológusok arra a következtetésre jutottak, hogy mi vagyunk a legboldogabbak, amikor a kitűzött cél felé törekszünk. Ez a törekvés állapota, vagy egyszerűen csak azt mondja, hogy a mindennapi munka közelebb visz a célhoz - és egyáltalán nem a sikeres munka befejezéséhez! - a pszichológiai jutalom legnagyobb öröme. Nos, a fő tényező akadályozza a boldogságot, a tudósok lustanak nevezik. Ugyanakkor, mint kiderült, nem számít, hogy mi okozza - lustaság, betegség, szegénység vagy éppen ellenkezőleg, pénzügyi jólét.
Az örömöt elgondolkodó gondolatokhoz kezelni kell őket
Tehát az első lépés a boldogsághoz egy kedvelt munka, amely értelmes célt szolgál. Vagy más szavakkal, ez egy jelentős cél, amely értelmet ad az életnek, és egy kedvelt munka segítségével érhető el. Nos, mi a boldogság második feltétele?
Van egy ilyen kínai kifejezés: "Szükséged van egy nagy szívre, és nem kell egy nagy szoba." Nem a környezet, a dolgok és a körülöttünk lévő emberek nem boldoggá teszik, hanem a velünk szemben tanúsított magatartásunkat. Dale Carnegie ezt mondta: "Mi vagyunk boldogok vagy boldogtalanok nem azért, mert mi vagyunk, és nem azért, mert mi vagyunk, hol vagyunk vagy mit csinálunk. Államunkat az a tény határozza meg, hogy mindezekre gondolunk. " A világ szinte minden filozófusa ezt mondja: "Életünk olyan, mint gondolataim".
Következtetés: boldogságunk a gondolatainktól függ. És gyakrabban arra kényszerítjük magunkat, hogy a pozitív és pozitív életre koncentráljon, annál boldogabb.
A két szó titka
És végül a boldogság legfontosabb és legtartósabb titka. Különböző szavakkal lehet megfogalmazni, de személyesen szeretem mindet: a szeretet és a hála. Hálásnak kell lenni ahhoz, hogy a szívünket töltő szeretet szabadon és széles körben áramolhasson. És ha egyáltalán nem egy sorban, akkor kezdetért, legalábbis azok számára, akiket igazán szeretünk és akiket értékeljük.
Ezt a csodálatos tényt egy amerikai újságíró fedezte fel és mutatta be, aki hosszú időn keresztül tanulmányozta az amerikai börtönök életét. Kiderül, hogy a kivégzést megelőző néhány órában (vagy napokban) nagyon gyakran bűnösök halálbüntetésre ítéltek, meglehetősen furcsa módon. Mint egy epifania, "öt percig a halottak" hirtelen elkezdik beszélni ... a szerelemről. Ők könnyel az érzelmek (és nem félelem!) Előttük vallja meg a szeretet mindent, és mindenki számára. És azoknak, akik áldozatává váltak, és azoknak, akik halálra ítélték. És még azoknak is, akik méregbe fecskendeznek a vénájukba, vagy halálos áramot vezetnek át a testükön. És életük utolsó másodpercében megpróbálják "köszönetet mondani" mindazoknak, akik kötelességük miatt kénytelenek voltak végrehajtóik vagy tanúk a kivégzésre.
Képzeld el egy pillanatra, hogy egy év, egy hónap, vagy néhány nap nem fogsz (például az orvosok halálos diagnózist fognak felvenni). Folytatni fog élni, ahogy most élsz? Szereted az értékeidet, a hozzátartozói, barátaidat, ellenségeidet és a világodat? Szerencsére legtöbbjük nem ismeri az indulásunk dátumát, mindenki azt várja, hogy "persze, egy nap, de nem holnap!" És mi van ha holnap? És ha ezt biztosan tudjátok, akkor nem valószínű, hogy a többi idejét a fecsegésre és üres szórakozásra, vitákra és kritikákra fogja tölteni.
Alexander Solzhenitsyn az egyik interjúban azt mondta, hogy véleménye szerint életet ad az életnek, és boldoggá teszi őt. "Az élet legfontosabb dologja, az összes rejtélye - akarsz, most kiöntelek?" Ne hajtsd végre a kísértetieset - a tulajdonért, a címekért: az évtizedek idegeire pénzt keres, és egy éjszaka alatt elkobozzák. Élvezze egyenlő fölényét az életen - ne féljen a szerencsétlenségtől, és ne boldoguljon. Végül is a keserűség nem éri el a korot, és az édes nem egészül ki. Ez elég veled, ha nem fagyasz, és ha a szomjúság és az éhség nem szakad meg a karmok a belsőségek.
Ha nem szakítja meg a gerincet, mindkét lábbal jár, mindkét kezét hajlítsa, nézzen mindkét szemre, és hallja a füleket - ki más félt? Miért? Az irigység másoknak táplál minket. Törölje le a szemét, mossa meg a szívét, és mindenekelőtt értékelje azokat, akik szeretnek téged, és ki az Ön számára. Ne sértse meg őket, ne szidja meg. Ne vegyen részt egyiküknél sem a veszekedésben. Végül is, nem tudod, talán ez az utolsó cselekedeted, és így maradsz az emlékezetedben.
Carpe diem. "
Az amerikai közmondás azt mondja: "Egy év alatt senki sem emlékszik arra, hogy milyen farmert viselt, de mindenki emlékezni fog arra, hogy ember vagy." "Memento mori" - emlékszel a halálra! - az ősi bölcsek hívnak bennünket. Lenézett bennünket megfeketedett szemüreg golyókat, úgy tűnt, hogy súgja nekünk: «Carpe diem. Carpe diem. Carpe diem. "-" Húzza ki a napot! "Ez azt jelenti, hogy elkapja a pillanatot, siessen élni, hogy ne létezzen: merni, létrehozni, szeretni, nevetni és sírni, elveszíteni és nyerni! És nem holnap, de ma! Most! Ez a perc!
Az amerikai filozófus és prédikátor John Templeton "Az élet világ törvényei" című könyvben egy ilyen történetet találhatunk. Egy esős napon egy kedves öreg úr észrevette egy fiút, egy újságírót, aki az ajtóban reszketett, és megpróbálta megvédeni az árut a nedvességtől. Amikor egy újságot vásárolt a fiútól, az úriember azt mondta: "Fiam, nagyon hidegnek tűnik itt állni." A fiú felpillantott és mosolygott, és így válaszolt: "Hideg volt, uram, amíg nem jöttél ..."
Egy nap majd hagyja szeretteit, és minden, amit szeretsz - a munka és az otthon, a gyerekek és az unokák, férj vagy feleség, barát és hűséges kutya, ingerlékeny főnök és jó szomszéd éves nő, aki él szemben ... Mindegyikük - az életünk része . És ha mi hála Istennek életünket, ez azt jelenti, hogy van, hogy hálás mindenért, hogy ő küld nekünk: a fájdalom és az öröm, és a siker és a kudarc. Ez az, ami az életből áll. Amint Ivo Andrić azt mondta: "ami nem fáj, nem az élet, az nem működik, nem boldogság".
A boldogsághoz nem kell üldözni ...
Szóval mennyire kell boldognak lennie egy személynek? Néha - nem elég, és az egész világ, és néha - nagyon elhanyagolható kicsi. Valaki viccelődött, mondván: "Az igazságról csak a lábakon ismert tudományok nem ismertek". Valami hasonló is megengedhető a boldogságról mondani: "Az egyetlen dolog, amit a boldogságról teljes biztonsággal elmondhatunk, az, hogy nem esik le az égből egy kosárban."
Nem fogunk gyászolni, hogy boldog vagy-e vagyunk. A boldogság nem cél, hanem csak pozitív gondolataink, céltudatos munka és a magunk és a világ megfelelő hozzáállásának mellékterméke. "A boldogság - írta Victor Frankl, - mint egy pillangó. Minél többet elkapsz, annál inkább elcsúszik. De ha más dolgokra irányítja a figyelmet, akkor csendesen ül a vállán.
Egy példabeszédnél elmondják, hogy mikor egy régi kutya találkozott egy fiatal kutyával az úton, még mindig egy kiskutya. A kölyökkutya, mint az őrült, a farkát üldözi, megpróbálta megfogni a fogait. "Miért csinálod ezt?" Kérdezte a régi kutya. „Mint mi? - válaszolta a fiatalember. - Olvastam egy csomó könyvet és megtanultam tőlük, hogy a kutya boldogsága a farokban rejlik. Ezért kerestem őt, hogy boldoggá váljon. " - Fiam - mondta a régi kutya -, nem olvastam egyetlen könyvet az életemben, de tapasztalatom meggyőzött arról, hogy a kutya boldogsága a farkában van. Azonban, amit észrevettem: bárhová is megyek, és bármi is vagyok, a farkam mindig követ engem. És nem kell üldöznem.
... A régi angol imádságban vannak ezek a szavak:
Adj nekünk, Isten, egy kis nap,
Egy kis munka és egy kis szórakozás.
Adj nekünk, amit a harcban szereztünk
Napi fekete kenyerünket és egy kis vajat.
Adjon nekünk egészségt és kegyelmet.
Adj nekünk még néhány dalt, egy meseat és egy könyvet.
Adj nekünk, Istennek, a lehetőséget, hogy jobbá váljunk magunknak és másoknak,
Amíg mindenki megtanulja, hogyan éljenek testvéreikkel.
Valószínűleg ez minden, amit egy személynek szüksége van a boldogságra.