A tantárgy-szerepjáték mint az idősebb óvodás kora gyermekei közötti kapcsolatok kialakulásának tényezője -
2. A történet-szerepjátékok sajátossága
2.1 A történet-szerepjáték struktúrája
A játék mint fényvisszaverő tevékenység másodlagos szerepet játszik a gyermek valóság ismeretében. Azonban a tudás történet-szerepjátékában a gyermek benyomások nem maradnak változatlanok: feltöltődnek és kifinomulnak, minőségileg megváltoztak, átalakultak. Ez a játékot a környező valóság gyakorlati megismerésének egy formájává teszi.
Telek-szerepjáték játék - ez egy kreatív játék óvodáskorú gyermekek a fejlett formában, egy olyan tevékenység, amelyben a gyerekek veszi a szerepét a felnőttek és foglalja össze egy speciálisan létrehozott játék feltételeit reprodukálni a tevékenységek a felnőttek és a köztük lévő kapcsolatok.
A történet-szerepjáték fő jellemzője egy képzeletbeli helyzet jelenléte. A képzeletbeli helyzet a játék során betöltött cselekményből és szerepkörből áll, beleértve a dolgok és tárgyak sajátos használatát.
A szerep a sztori szerepjáték lényege. Leggyakrabban a gyermek egy felnőtt szerepét veszi igénybe. A jelenléte a szerepe a játék azt jelenti, hogy az agyában a gyermek azonosul ez vagy az a személy, és jár a játék nevében: megfelelően használja bizonyos tárgyakat (hajtja az autót, mint a vezető, amivel a hőmérő, mint egy nővér), belép a különféle kapcsolat más játék (simogató vagy büntetése egy lánya, megvizsgálja a beteg, és így tovább. d.). A szerep az akciókban, beszédben, arckifejezésekben, pantomimban fejeződik ki.
A szerepe a gyermekek szelektív: azt feltételezik, a szerepe a felnőttek és gyermekek részére (idősek, és néha társaik), a cselekvések és tettek, amelyek tette őket a legtöbb érzelmi benyomás, felkeltette a legnagyobb érdeklődés. .. Leggyakrabban ez anya, pedagógus, tanár, orvos, pilóta, tengerész, sofőr, stb a gyermek érdeke, hogy egy szerep, vagy egy másik kapcsolódó helyet foglal el ezt a szerepet egy telepített telek a játék, minden kapcsolatban - egyenlőség, alárendeltség vagy menedzsment - belép a mások játékába, feltételezve ezt vagy ezt a szerepet.
A cselekményben a gyerekek kétféle műveletet használnak: operatív és vizuális - "mintha".
A játékkal együtt a játék különböző dolgokat tartalmaz, miközben képzeletbeli játékot kapnak.
A játékban elvtársakként a gyerekek valódi szervezeti kapcsolatokba lépnek (egyetértenek a játéktervvel, oszthatják meg a szerepeket stb.). De összetett szerepkört alakítanak ki közöttük (például anyák és lányok, kapitány és tengerész, orvos és beteg stb.).
A játék képzeletbeli helyzetének megkülönböztető jellemzője, hogy a gyermek elkezdi a mentális, nem pedig a látható helyzetet fellépni: a cselekvést a gondolat határozza meg, nem pedig a dolog. Azonban a játék gondolatának még mindig szüksége van a támogatásra, így gyakran egy dolog helyett egy másik (a bot helyettesíti a lót), ami lehetővé teszi a kívánt cselekvés végrehajtását.
2.2 A történet-szerepjáték fejlesztésének szakaszai
A játék egyértelműen kitűnik az előkészítő szakaszban: a szerepek elosztása, a játékanyag kiválasztása, és néha a termelés (házi készítésű játékok). Az élet logikának való megfelelés követelménye nem csak a cselekvésekre terjed ki, hanem a résztvevők minden fellépésére és szerepjellegére is. A játékban résztvevők száma 5-6-ra nő.
Ezek a szintek a történet-szerepjáték általános fejlődését tükrözik, de egy adott korcsoportban a szomszédos szintek együtt léteznek (12, 56. o.).
3. A plot-szerepjáték, mint az idősebb óvodai korú gyermekek pozitív kölcsönös kapcsolatának kialakulásának tényezője
3.1 Az óvodás korú gyermekek erkölcsi nevelése
A régebbi óvodai korban az erkölcsi nevelés lehetőségei bővülnek. Ez főként annak köszönhető, hogy mind a nagy változások, amelyek előfordulnak a mentális, érzelmi és akarati fejlődés óvodások a motivációs szférában, hogy kommunikáljon a felnőttek és társaik, és elérte az 5 éves szinten az erkölcsi nevelés. Senior óvodáskortól a legfontosabb szakasza mechanizmusok kialakítása a viselkedés és aktivitás fejlesztése az óvodai gyermek teljes értékű ember.
A gyerekek aktív vágyat mutatnak arra, hogy különböző tevékenységekben kommunikáljanak a társaikkal, ennek eredményeképpen létrejön egy "gyermekvállalat". Ez bizonyos feltételeket teremt a kollektív kapcsolatok oktatásához. A kortársak közötti komoly kommunikáció fontos tényezővé válik az idősebb óvodás személyiségének teljes felépítésében. A kollektív tevékenységekben (játék, munka, kommunikáció) a 6-7 éves gyerekek mesterelik a kollektív tervezés készségeit, megtanulják koordinálni tevékenységüket, helyesen oldják meg a vitákat, közös eredményeket érjenek el. Mindez hozzájárul az erkölcsi tapasztalatok felhalmozódásához. A játék és a munka mellett a 6-7 éves gyermekek erkölcsi nevelésében is fontos szerepet játszik az oktatási tevékenység. Az osztályteremben az óvodások elsajátítják az oktatási viselkedés szabályait, céltudatosak, felelősségteljesek, erős akaratúak. A régebbi óvodai korú gyermekeknél azonban a viselkedés instabilitása, bizonyos esetekben az öregedés hiánya, az ismert viselkedési módok új körülményekre való átállásának képtelensége. A gyermeknevelés szintjén is nagy egyéni eltérések vannak. A tervezett erkölcsi nevelés lehetővé teszi számunkra, hogy megszilárdítsuk a magas iskolai óvodás fejlődésében rejlő pozitív tendenciákat, és biztosítsuk a szükséges erkölcsi és erős akaratú készséget az iskolázáshoz.
Az oktatás folyamatában a régebbi óvodás kora gyermekei továbbra is erkölcsi érzelmeket és erkölcsi reprezentációkat alkotnak.
Nagy figyelmet fordítanak a gyermekek érzéseinek fejlesztésére és gazdagodására, a képességek kialakítására. Ebben a korban olyan erkölcsi érzékek alakulnak ki, amelyek meghatározzák a gyermekek hozzáállását a környező emberek (felnőttek, kortársak, gyerekek), a munka, a természet, a fontos társadalmi események, az anyaországhoz.
A kortársakkal szembeni pozitív érzések tovább fejlődnek. A probléma az alapjait a közösségi érzés, az emberiség gyermek interakciók: a megnyilvánulása barátság gyermekek együtt, az érzékenységet, aggodalmak, a vágy az együttműködés, a közös célok, a segíteni akarás. A kollektivizmus fejlődésében fontos szerepet játszik a gyermekek játékában és munkájában kialakult felelősség és felelősségérzet kezdeti formái. Alapja a fejlesztés ezen érzések élénk benyomásokat jelenségek a társadalmi élet, érzelmileg gazdag tudást, hogy a gyermekek az osztályteremben, hivatkozással az irodalom, a képzőművészet, a résztvevő gyakorlati tevékenységeket. Az oktatás feladata az erkölcsi érzelmek hatékonysága, az akció vágya, amely erkölcsileg értékes motívumokon alapul.
Az óvodások erkölcsi érzéseit az erkölcsi magatartás elválaszthatatlan egységében alakítják ki.
A vének tiszteletérzésének kialakulása szervesen kapcsolódik a gyermekek viselkedésének kultúrájának oktatásához másokkal szemben. A kompozíció a kulturális viselkedés szokásait jelentősen gazdagodott: a gyermekek megtanulják a magatartási szabályok nyilvános helyeken (a közlekedési, az utcán, a könyvtárban, stb ...), különböző kommunikációs helyzetekben (barátok és idegenek). A szokás azért született, hogy mindig udvarias, hajlandó legyen aktívan ellátni az időseket és a fiatalokat, hogy gondoskodjon a felnőtt munkájának eredményeiről, tevékenységeikről. Folytatódik a beszéd kultúrája, az erkölcsi tulajdonságok (igazság, becsületesség, szerénység). Az idősebb óvodás viselkedésének oktatása fontos feladat a kollektív kapcsolatok kialakulása társaival. A kollektív kapcsolat az összekapcsolt összetevők komplexuma. A legfontosabb közülük - az együttérzés és a humánus hozzáállás a társaikhoz, az együttműködés és a kollektív tervezés, a szervezet és a kommunikáció kultúrája. Ezzel összefüggésben a kollektív kapcsolatok kialakításának feladata a gyermekek kollektívumában, a kommunikáció kultúrájában és a szervezett viselkedésben folytatott, stabil jóindulatú kapcsolatok oktatása feladatainak megvalósításával függ össze.