A szanatórium kezelésének jellemzői a nőgyógyászatban
Szanatóriumi kezelés nőgyógyászati betegségek, elsősorban alapján a kombinált működését a nőgyógyász és gyógytornász, valamint a megfigyelésére szigorúan differenciált kiválasztási módszert fizikoterápiás módszerek és eljárások kötési jellemzői a következők:
- a fizikai tényezők lehető legkorábbi alkalmazása, következetes aktív alkalmazása a megelőzés, a kezelés és a rehabilitáció minden szakaszában;
- az orvosi fizikai tényezők alkalmazásának patogenetikai érvényessége;
- a betegség fő klinikai megnyilvánulásainak és egyedi jellemzőinek jellege, a beteg testének kezdeti funkcionális állapota, a fizikai faktor terápiás hatásának specificitása;
- a páciens szervezet energia túlterhelésének megakadályozása a fizikai tényező kis adagjainak felhasználásával és túlnyomórészt impulzus hatások alkalmazásával;
- egy vagy több tényező szisztematikus és fokozatos alkalmazási sorrendje;
- szisztematikus orvosi ellenőrzés a beteg szervezetének válaszán, a test kinyilvánított reakcióinak kompetens klinikai megalapozottsága a fizioterápiás eljárások időben történő korrekciója céljából;
- a nőgyógyászok és a gyógytornászok állandó ésszerű onkológiai éberségét.
A gyakorlatban ez szükséges figyelembe venni, hogy minél idősebb a beteg, és minél hosszabb a krónikus betegség, a kismedencei szervek, annál kevésbé terheli a szív- és érrendszerre, kevésbé intenzív és kíméletes fizikoterápiás legyen. Ebben az esetben az elsõ eljárások után jelentõs terápiás hatás hiánya nem szolgálhat alapul az egyes fizikai tényezõk mások általi törléséhez vagy helyettesítéséhez.
A fizikai tényezők komplex módban történő használata elkerüli a test energia túlterhelésének kezelését, és a kardiovaszkuláris, idegrendszer, endokrin és más rendszerek negatív reakcióit. Így a fizioterápiás módszerek alkalmazása a nőgyógyászati megbetegedések kezelésére szanatóriumi gyakorlatban
A fizioterápia optimális terápiás hatása a kurzuskezelés során jön. Ebben az esetben az előző eljárásból eredő élettani változásokat a későbbiekben rögzítik. Ezeknek a hatásoknak a összegzése hosszú utóhatást gyakorol a fizioterápiás eljárások egész folyamatára, amely a terápiás hatások megszűnése után is folytatódik. Ezek a változások fokozatosan és lassan elhalványulnak, így a kezelés hosszú távú eredményei a legtöbb esetben kedvezőbbek, mint a közvetlenek. A fizioterápiás eljárások többségének utóhatása eléri a 2 hónapot. és egy teljes sár kezelés után - 6 hónap.