Yurkom 74

A nemzetközi bírósági eljárás a viták békés rendezésének eszköze. amely magában foglalja a vitás kérdést a Nemzetközi Bíróság és a döntéshozatalt illetően, rendszerint kötelezi a feleket.

A nemzetközi bírósági eljárást a Nemzetközi Bíróság végzi, amelyet egy államközi megállapodás vagy egyezmény alapján hoznak létre. Az érintett igazságügyi testületek a nemzetközi szervezetekkel, mint univerzális (nemzetközi bíróság) és regionális (az Európai Bíróság, az Amerikai Egyesült Államok Emberi Jogi Bírósága, a FÁK Gazdasági Bírósága) által kötött szerződések alapján jöttek létre. A megállapodás meghatározza:

• a kialakulás sorrendje;
• hatáskörébe tartozik;
• a nemzetközi bíróság felépítése;
• a jogi eljárások alapvető szabályait.

Gyakran előfordul, hogy az eljárási szabályokat nem az alapító államok fejlesztik ki és fogadják el, hanem maga a nemzetközi bíróság is.

Kapcsolatfelvétel államok a nemzetközi bírósági eljárás lefolytatása akár alapján kifejezetten megállapodást kötött erre a célra, vagy az alapján előzetesen tett kötelezettségvállalások a nemzetközi megállapodást. Két részből áll:

• írásbeli eljárás (eljárás);
• szóbeli eljárás (eljárás).

Az írásbeli eljárás során a felek a bíróság elé terjesztik az emlékeztetőket, az ellentmondásokat és szükség esetén a hozzájuk intézett válaszokat, valamint minden egyéb szükséges anyagot.

A szóbeli meghallgatás tanúk, szakértők, képviselők, ügyvédek és ügyvédek meghallgatását jelenti.

A felek által benyújtott érvelésük feltételeit és formáit az eljárási szabályzat vagy maga a bíróság határozza meg. Szükség esetén további vizsgálatot végezhet vagy szakértői vizsgát tehet.

A bíróság köteles megoldani a jogvita kérdését a vitában, és ha arra a következtetésre jut, hogy hatáskörrel rendelkezik a vita rendezésére, akkor az megfontolás tárgyává válik. A bírósági tárgyalás általában nyilvánosan történik. A tárgyalás végén a bíróság meghallgatásai zárt ülésen zajlanak és titokban tartják őket. A bíróság döntése végleges, csak az ügyben érintett felek számára kötelező és csak ebben az esetben kötelező. A Nemzetközi Bíróság alapokmányának megfelelően jogosult az ENSZ Biztonsági Tanácsa figyelmét felhívni az úgynevezett ideiglenes intézkedések elfogadásának szükségességére vonatkozó tárgyalásra.

Nemzetközi Bíróság

A Nemzetközi Bíróságot az Egyesült Nemzetek Alapokmánya hozta létre 1945-ben, mint az ENSZ fő igazságügyi szervének. Az Egyesült Nemzetek valamennyi állama a Nemzetközi Bíróság alapokmányának tagja. Bármely állam, amely az Alapokmányban részes fél, potenciálisan a vitát a Bíróság elé utalhatja. A Nemzetközi Bíróság mérlegelheti a nemzetközi joggal kapcsolatos bármely kérdést.

A Számvevőszék az ENSZ Alapokmányának szerves részét képező alapokmányával és annak szabályaival összhangban működik. 1946-ban kezdett dolgozni.

A Nemzetközi Bíróság kettős feladatot bíz meg:

1. az államok általi megfontolás tárgyát képező viták nemzetközi jogával összhangban történő rendezése;
2. az Egyesült Nemzetek szervezetei és szakosított intézményei által megfelelően megkövetelt jogi kérdésekkel kapcsolatos tanácsadói vélemények rendelkezésre bocsátása.

A bíróság tizenöt tagból áll, és összetételében nem lehet két állampolgár ugyanabban az államban.

A bíróság nem vizsgálhatja:

1. az állam és a nemzetközi szervezetek közötti viták;
2. két nemzetközi szervezet közötti viták;
3. írásos vagy szóbeli nyilatkozatok magánszemélyek vagy vállalatok;
4. a nemzetközi büntetőjoggal kapcsolatos ügyek.

A Nemzetközi Bíróság alapokmányának részes államok bármikor kijelenthetik, hogy egy külön megállapodás nélkül ipsofactot ismernek el minden olyan állam tekintetében, amely ugyanazt a kötelezettséget elfogadta, hogy a Bíróság hatásköre kötelező minden olyan jogvitára, amely:

• a szerződés értelmezése;
• a nemzetközi jog bármely kérdése;
• a nemzetközi kötelezettség megszegését jelentő tény fennállása;
• a nemzetközi kötelezettségek megsértéséért járó kártérítés jellege és összege.

A Nemzetközi Bíróság csak akkor vizsgálhatja meg az ügyet, ha az érintett állam bizonyos módon hozzájárulását adta a Bíróság előtti eljárásban való részvételhez.

A hozzájárulás a következő módszerek valamelyikével fejezhető ki:

• külön megállapodás aláírásával;
• a szerződés egy olyan szerződésbe történő felvétele, amelyben az állam előzetesen beleegyezik abba, hogy elfogadja a Bíróság hatáskörét a szerződés alkalmazásával kapcsolatos vita esetén;
• egyoldalú nyilatkozat, amely elismerte a Bíróság kötelező joghatóságát bármely más állam vonatkozásában (a viták körülbelül 75% -át egyoldalú nyilatkozattal terjesztették a Bíróság elé).

A bíróság a nemzetközi jog alapján elé terjesztett vitákat határozza meg, és a jelen esetben alkalmazandó:

1. nemzetközi és általános egyezmények, amelyek meghatározzák a vitatott államok által feltétlenül elismert szabályokat;
2. a nemzetközi szokás, mint az egyetemes gyakorlat jogi normaként elismert bizonyítéka;
3. a civilizált nemzetek által elismert általános jogelvek;
4. ítéleteket és tantételeket a legkülönbözőbb nemzetek legalkalmasabb közjogi szakembereinek, a jogi normák meghatározásának támogatásaként.

Azonban ezek a feltételek nem korlátozzák a Bíróságnak az eseequoetbono (tisztességes és jóhiszemű) ügy megoldására vonatkozó jogát, ha a felek egyetértenek.
Az ügyeket a körülmények függvényében, vagy egy különleges megállapodásról szóló értesítéssel vagy a Bíróság hivatalvezetőjéhez intézett írásbeli kérelemmel terjesztik a Bíróság elé. Mindkét esetben fel kell tüntetni a vita tárgyát és a feleket. A titkár azonnal értesíti a kérelmet valamennyi érdekelt félnek. A bíróságnak jogában áll minden olyan ideiglenes intézkedést meghozni, amelyet meg kell tenni az egyes felek jogainak biztosítása érdekében. Végleges döntésig a javasolt intézkedésekről szóló üzenetet haladéktalanul közlik a felekkel és az ENSZ Biztonsági Tanácsával.

A kérelmet benyújtó állam neve a kérelmező, a másik állam a válaszadó.
A felperes kormány egy olyan memorandumot nyújt be, amelyre az ellenérdekű állam ellentmondást nyújt be. A beadványok köre több tízezer oldal.

A bírósági eljárás két részből áll: írásban és szóban. Az írásbeli eljárások a Bírósághoz, a feljegyzésekben részt vevő felekhez, az ellentmondásokhoz és a hozzájuk intézett válaszokhoz való kommunikációból, valamint az összes támogató iratból és dokumentumokból állnak. A szóbeli eljárás a tanúk, a szakértők, az ügyvédek és az ügyvédek meghallgatásából áll. Az ügy nyilvánosan hallható. Mindazonáltal a felek zárt tárgyalást kérhetnek az ügyről. Ha a felek egyike nem jelenik meg a Bíróság előtt, vagy indokolja, a másik fél kérheti a Bíróságot, hogy az ügyet javítsa. Miután a képviselők, az ügyvédek és az ügyvédek befejezték a magyarázatot az ügyben, a Bíróság eltávolításra kerül a határozat megvitatására. A vitára vonatkozó döntést a jelenlegi bírák többségével kell meghozni. A megoldás tartalmazza azokat az érveket, amelyeken alapul. Bármely bírónak joga van a véleménykülönbségének benyújtásához. A Bíróság döntése végleges, és nem lehet fellebbezni. A határozat felülvizsgálatára irányuló kérelmet csak olyan újonnan felfedezett körülmények alapján lehet meghozni, amelyek jellegüknél fogva meghatározó módon befolyásolhatják az ügy kimenetelét, és amelyek a döntés meghozatala során sem a Bíróság, sem a felülvizsgálatot kérő fél nem ismertek. A határozat meghozatalától számított tíz év elteltével nem kérhető felülvizsgálati kérelem.

A bírósági határozat kétnyelvű, francia és angol nyelvű változat formájában kerül kiadásra. Általában 50 oldal minden nyelven. A szöveg három fő részből áll:
1) Bevezetés;
2) a Bíróság határozatának okai;
3) operatív bekezdések.

A döntés az országokra nézve kötelező az 1. Az ENSZ Alapokmányának 94. cikke (a Szervezet minden tagja vállalja, hogy betartja a Számvevőszék azon határozatát, amelyikben félként szerepel). Ha a bírósági határozat nem kerül végrehajtásra, a másik fél a vitában, az ügyet a Biztonsági Tanács, amely a jogát, hogy intézkedéseket kényszerített a határozat végrehajtása a Számvevőszék. Például 1986-ban Nicaragua kérte a Biztonsági Tanács határozata végrehajtására, amelyet a Bíróság helyt adott kérelmének abban az esetben az Egyesült Államok ellen (lásd. Alább). E kérdéssel kapcsolatos állásfoglalást azonban nem fogadták el, mivel a Biztonsági Tanács ülésén az Egyesült Államok vétóhatását használta.

A nemzetközi viták rendezésére irányuló feladatokon kívül a Számvevőszék tanácskozási tanácsokat adhat bármely jogi ügyben, bármely olyan intézmény kérésére, amely jogosult az Egyesült Nemzetek Alapokmányában vagy a jelen Alapokmányban foglaltaknak megfelelően ilyen kérelmet benyújtani. A tanácsadói vélemények nem kötelezőek. Egyes nemzetközi szerződések értelmében azonban a vitában részt vevő felek számára döntő jelentőséggel bírnak.