Fedorov Paul Ilyich
- Miről beszél? Mit kell tudnom? Gyerünk, válaszolj.
- Erre nézett rád! Én is sajnáltam őt oldalról. Isten ... szeretik az orosz nőket, nos, hogy szeretik őket! Ázsia, forró vér ... - Mikeshka fecsegett, és nem sejtette, hogy kínozza a lány lelkét, és megsemmisíti barátságát és szeretetét. - De a srác jó ... Szóval te magad is feleselnél?
- Hogy találta meg a fejét? Ó, te.
Marinka azt akarta mondani, hogy ő is ázsiai fiú volt, és végül is szerelmes belé. Éles tűk szúrtak a harag szívében. A lány összeráncolta a homlokát, és elfordult tőle.
"Az életben kevés történik ... És a nők, azok ..." - dühös volt Marinkára az érthetetlen viselkedése miatt, amikor Mirek testvére kigúnyolt. - Ujjak, a vendégek szívesen fogadják ...
Marina erőteljesen húzta a gyeplőt és megállította a lovat. Fejét megfordítva a dühös szemekkel Mikeshkára nézett. Ez a megjelenés nem ígér semmit jónak. A lány baba hangja unalmasnak és élesnek hangzott:
- Slazz!
- Marisha vagy? Mickey kinyitotta a száját.
- Slaz, mondom! - A gyeplő végét csavarták a kezével - mondta Marinka. - Slazz! És akkor ... szóval az én ujjam.
- Igen, fehérített vagy valami, túl sokat evett, és nem viccelődhetsz ...
"Hagyj engem, az igaz Isten kedvéért, menj el!" - különös rémülettel a hangjában felkiáltott, és felugrott, térdre térdelt. Emlékezve a Buyan ajándékára, még inkább dühös lett magára, Mikeshkára.
Mikeshka leugrott a kocsiból, és remegő kézzel rázta meg a ló motívumát a tengelyből. A nyeregbe ugrott, miközben ostorozott, azt mondta:
- Gondolja el, mi a lopás! Lehetetlen mondani egy viccet ...
Marinka nem válaszolt semmit, a lót megverték egy ostorral. A kocsiról a kavargó úton pattogva a kocsi mélyen átgördült, a tollfüves ezüstös piszkálását a tengelyek vége felé, és lehúzta a reggeli harmat az útmenti fűről.