Észtország, szerelmes az Azerbajdzsánban, álma, hogy itt mozog

Az észt iskolás tanítvány az azerbajdzsáni nyelvet, történelmet, kultúrát és azt reméli, hogy egy nap egy olyan országban élhet, ahol szeret.

Kamalya Aliyeva, Sputnik Azerbajdzsán

Azt mondják, hogy az anyaország az a hely, ahol születtél és ahol jól érzed magad. És tizennyolc éves iskola Irina Kovzanovich, annak ellenére, hogy Észtországban született, csak álmodik az Azerbajdzsánban való mozgásáról és életéről. Annyira érdekelt hazánkban, hogy több éve nagyszabású tevékenységeket folytat az azerbajdzsáni történelem és kultúra propagandájával kapcsolatban a világ minden táján. Mindent elmondott egy Sputnik Azerbajdzsáni interjúban.

Észt tanítvány Irina Kovzanovich

- Irina, hogy történt, hogy szeretett az Azerbajdzsánhoz?

- 18 éves vagyok, Tallinnban él, tanulmányi iskola. Mindezek mellett a világ Azerbajdzsáni Képviselőházának képviselője vagyok. Önérdek lépett az a tény, hogy a középiskolában a legjobb barátom volt, Azerbajdzsán, aki mindig mesélt az országot, ami engem érdekel, nem csak nézi a képek az interneten, nevezetesen, hogy vizsgálja meg a gazdag kultúra és történelem, az ország és a emberek.

- Mi vonzotta először az azerbajdzsánt?

- Valószínűleg a vendégszeretet, az emberek és a meleg hozzáállás vonzza. Azerbajdzsánok nagyon vendégszerető emberek. Még most is, oly sok év, ami ebben az országban, még mindig nehéz találkozni azerbajdzsáni barátai, mert amíg én nem iszom teát, azt nem engedték ki a házból. És ha valahol a számla kifizetésére kerül sor, akkor vitatkozni kezdek, de persze értelmetlen. Néha nagyon kínos, amikor egy barátom fizet nekem, de nem tudom megváltoztatni. És csak akkor jelent meg érdeklődés Azerbajdzsán gazdag történelmében és kultúrájában. Már majdnem öt éve tanulmányozom az országot.

Minden évben egy kabátot és egy lapot kimentek, amelyen azt mondja: "Az igazságszolgáltatás Xocalı számára"

- Nincs vágy örökre itt?

- Természetesen a mozgás vágya, annál többet kell tennem az Azerbajdzsánban. De előbb le kell fejeznie tanulmányait, és jó munkát kell találnia, hogy a vágy valósággá váljon.

- Tanultál a történelem, a kultúra, és mi a nyelvünk?

- A nyelv, az úton, az elsők között volt, amikor tudtam az embereket. Mivel már régóta senki tanítja Azerbajdzsán, megpróbálok csinálni magamnak, de ez nagyon nehéz, és szinte nincs gyakorlata. De tudok valamit, mondani egy kicsit. Hallva gyakran nehéz számomra, hogy megértsem, miről van szó, főleg azért, mert az ismeretek hiánya a nyelvtan és a nyelvjárás, de ha olvasni, akkor érti a kontextusban. De Azerbajdzsánban egy kicsit beszélnem kellett a lakosokkal a saját nyelvükön. Néha nem is értették meg, hogy idegen voltam. Valójában nagyon szép.

- Hogyan reagálnak honfitársaid arra a tényre, hogy országunkat propagandáztuk, mint Észtországot?

- Először is okozott nagy izgalom zavart miatt számos sztereotípia, de aztán sikerült eloszlatni őket, és negatívan viszonyul hozzám, és hogy mit csinálok. Azerbajdzsánt Észtországban szaporítják, ezzel megismertetem az embereket az országommal. Sok ember az én környezetemben nem tudta, hogy létezik ilyen ország.

Azerbajdzsán Észtországban történõ terjesztésével Észtországot megismertetem

- Mikor mentél először az Azerbajdzsánba, tette az elvárásaidat?

- És mit tulajdonítasz a mínuszoknak? Van valami, ami nem tetszett a társadalmunkban?

- A hátrányok mindig, mindenütt és mindenben. Ezt nem tudjuk elkerülni. Sok dolog van, amit az ország lakói nem szeretnek. Azerbajdzsán demokratikus köztársaságaként azonban Azerbajdzsán még mindig elég fiatal, ezért ez idő kérdése. Tanítanunk kell a nemzetet. Azerbajdzsánnak mindennek megvan ehhez, és úgy gondolom, hogy az azerbajdzsáni nép emlékezni fog arra, milyen nagyszerű.

- Irina, szeretném tudni, hogyan propagandizáljátok országunkat?

- Az azerbajdzsán másnap voltál, mikor vársz?

- Két hét múlva visszajövök Azerbajdzsánba a multikulturalizmus nyári iskolája keretében. Ebben az évben nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy nem volt ideje elhagyni Azerbajdzsánt, újra repülök.