A Vjacseszlav csirkék átszaggatják a mentát és az egészet

"Szüksége volt a szánalmas Cyrusra és Daisy-ra, mint egy papírtekercs, amely mögött odaadtad magadat a természetes Nataschának, ezzel a vesztes mínusz-aktív scolopendrával. Sápadt lábú lábaival repült, suttogva: "Semmi esetre sem", és megtörölte a taposóval. Természetesen, mint a nagyapák és az apák. És büszke volt az önök bátorságára, egy keskeny gazemberre: "Természetes mintát veszek!" Egy hamis undorodás méltó a pattogók és az ásók. Legyen bidi xiaotou, kei chidi lyamyanya, chowdy xiaozhu, kebidi hua tribute, szétzúzni kell, hogy ben! "

Vladimir Sorokin. "Kék zsír"

A két vezető író ugyanazt a regényt alkotta: hogy nincs valóság. „Blue sertészsír” Vladimir Szorokin kezdődik a kép a jövőben hosszú ideig, és visszavonhatatlanul megfosztva minden természetes, és a végén Hollywood alkalmazottak: a tele Sztálin agy, megszúrta a kék szalonna (cut-off klónok az orosz írók: senki nincs zsír, ez nem kár neked kék vér). „Generation Py” Victor Pelevin azt állítja, hogy az ország úgy döntött, nem az emberek, hanem megabájt, a gyümölcs a képzelet másnaposság kép döntéshozók és a számítógépes geekek.

Ez nem fontos, pátosz (akár jó, a rossz, hogy működni virtuális Berezovszkij) nem fontos fogalom (orosz irodalom abszolút gyógyszer), fontos, hogy az érzés: nem, nincs valóság, nincs drága, netushki, ha-ha-ha. Nos, nem érzem úgy, szomjúság: hide (a házban, egy takaró alatt, fejét egy műanyag kártyát, a web-en), csak röviden felbukkanó az orosz utcán vásárolni vodka, „Hi”. Ez az út ülsz és számított, és hogy az egész élet elég erő, hogy tartsa magát a valóságból, bujkál tőle a puha levelek, és tudja, hogy valahol, hogy egy műanyag kártyát bármikor eltörhet, és vérzik, majd sírás, nyomja az orrát üveg, ami a tavasz alkalmával jó lenne mosni.

Híreink - az Ön személyhívóján!

Moszkvában egy lakóépület felrobbant

Hiányzó gyermekek - 2

Moszkva idő: 12:16:13