A protézis túlterhelése
A protézis túlterhelése. Védett fogpótlás klinikája
A vezetett minket klinikán megfigyelés alatt voltak 153 beteg, hosszú ideig használható a régi interalveoláris protézisek csökkentett magasságú 2-10 mm. Ezek közül 23 beteget maceráltak a száj sarkain. Gyakran megfigyelték a túlterhelést a nőknél (20-ban), és ritkábban a férfiaknál (3-ban). Évesen 41 év és 50 év volt 6 betegek, 51-60 év - 9, 61 év és 70 év - 5, 71 év és 80 év közötti - 3 beteg.
A 7 betegnél az interalveolar magasság 4 mm-rel csökkent, 8 mm-ről 5 mm-re, 3 mm-ről 6 mm-re, 2 mm-ről 7 mm-re, 2 mm-ről 8 mm-re, 1 mm-re 10 mm-re. Ebből következik, hogy görcsök fordulhatnak elő az interalveolar magasság bármely csökkenésében.
Zayed. rendszerint kétoldalúak voltak. De a klinikai kép mindig is hangsúlyos volt bármelyik oldalon (balra vagy jobbra).
Adjunk egy példát. R. 56 éves beteg, ismételt protézisre fordult. 9 éven át eltávolítottam a felső és az alsó állkapcsot. Ha megnézzük: az arc szimmetrikus, az arc és az ajkak bőre fanyar, ráncos. Az arc alsó harmadát lerövidítik, az álla és a nasolabialis hajtások kifejezetten kifejeződnek, a felső ajak leül, az állát előretolja. A nyálkahártya és a száj sarkai bőrének hiperémája, fekélyes, repedések vannak, nyál van benne. A régi protézisek interalveolar magassága 8 mm-rel csökken. A protézisek műanyag fogai erősen törlődnek. A felső állkapocs a Schroeder, a II. Típusú alsó állkapocs a Keller szerint II. Típusú. A protézisek rosszul vannak rögzítve.
Kezelték az orvos-terapeuta (kenőanyag 1-10% shintomitsinovoy emulzió). Az eredmény kezelése nem hozott eredményt. A páciens protézisét az új protézisek interalveolar magasságának növekedésével 8 mm-rel növelték. A megjelenés javult, és gyorsan megszokta a protézist. Egy hónappal később a nyuszik eltűntek.
6 beteg emelése után a magassága harapás perleches eltűnt 15 nap után, és 8 - 3 hét után, és 5 - 1 hónap után 2 y - 17d keresztül hónap. Egy beteg kiszállt az irányításunkból.
Megfigyelések mutatták. hogy az interalveolar magasság növekedése után a száj sarkainak macerációja csökken, a meglévő kéregek leesnek, a repedések epithelizedek és egy finom, hyperémia heg alakul ki.
Így olyan személyeknél, akik hosszú távú eltávolítható fogsorokat élveznek. A rohamok oka elsősorban az interalveolar magasság csökkenésével jár. Sajnos azonban a protézisek, amelyek növekvő interalveáris magassággal rendelkeznek, nem mindig akadályozzák meg a rohamokat. Nyilvánvaló, hogy fel kell ismerni, hogy az interalveolar magasság csökkentése nem az egyetlen ok a megjelenéséért. Ha ez nem így lenne, akkor nem lenne olyan kérdéssor, amelyre még nem lehet kielégítő választ adni. Például nem világos, hogy miért olyan betegek, akik alacsonyabb interalveolar magasságú teljes eltávolítható fogsorokat használnak, míg mások nem? Miért vannak fogatlan betegek, akik nem használnak fogpótlást, vagyis nincsenek rögzített harapásuk, nem mindig kapnak el? Miért gyakoribb a rohamok a nőknél és ritkábban a férfiaknál?
Minden okból hiányzik a tudás. valamint a patogenezis és azok a körülmények, amelyeknél ez vagy az ok megindítja a kórokozó hatását, zavarja a szögletes cheilitis megelőzésének céltudatos tervezését a fogatlan betegek protézisének folyamatában.
Ha az interalveolar távolság megnövekedése esetén a görcsöket nem szüntetik meg minden beteg esetében, feltételezzük, hogy kezelési eljárásaink nem mindig teljesek, mivel nincsenek pontos adatok a helyi vagy gyakori okokról, amelyek ezt a patológiát okozzák.
A jaedik klinikájának leírásakor figyelmet fordítottunk az ajkak konfigurációjának szerepére, a pozíciójukra a roham lefolyásának mechanizmusában. De ez csak egy nagy probléma egy részlete, amelyet a protézis-problémának nevezhetünk, amelyet PT Tanrykuliev (1974, 1975) vetett fel először hazánkban. A probléma lényege a következő. A fogak, az alveoláris tömítés a szájüregben bizonyos helyet foglalnak el. Ezzel együtt támogatják az arc és az ajkak lágy szövetét, következésképpen az arc alsó harmadának kontúrjait, és általában a szájnyílást körülvevő szövet kontúrjait képezik. Ennek a kapcsolatnak a fennállását megerősítette a VN Trezubov (1973) teleradiográfiás vizsgálatai, amelyeket a közvetlen klinikán végeztünk. A fogak elvesztésével, az alveoláris folyamat atrófiával eltűnik az ajkak, az arc és a nyelv támogatása, amelyekkel összefüggésben nemcsak a helyzetük, hanem a funkció is zavart.