A logikai logikai dinamikus lokalizáció elmélete
· A magasabb mentális funkciók lokalizációjának hierarchikus elve. Filimonov hazai neurológus volt (1940, 1974), aki a "funkciók fokozatos lokalizálása" elvének nevezte.
A funkciók dinamikus lokalizációjának elvét először IP Pavlov (1951) és AA Ukhtomskii (1962) formálta. Ellenezte az elképzelést, hogy egy funkciót egy fix "központban" lokalizáljanak, és az AA Ukhtomskii nagy jelentőséget tulajdonított a különböző elemek munkájának időindexeihez, amelyek a "dinamikus rendszert" alkotják, amikor figyelembe veszik a funkciók dinamikus lokalizációjának mechanizmusát. A magasabb mentális funkciók lokalizációját dinamizmus, változékonyság jellemzi. Ez az elv a funkcionális rendszerek alapvető tulajdonságaiból fakad, amelyek a magasabb mentális függvényeket közvetítik: plaszticitás, variabilitás, összetartó kapcsolataik felcserélhetősége, amit klinikai, fiziológiai és anatómiai adatok igazolnak.
· Az agy bal és jobb félgömbjeiben lévő magasabb mentális funkciók különböző lokalizációjának (vagy agyszervezésének) elve, vagy a mentális funkciók agyi szervezetének laterális specializációjának elve. Az emberi agyat egyértelműen kifejezett interhemiszferikus aszimmetria jellemzi, amely a munkájának legfontosabb alapvető szabályszerűségének tekinthető.
· Az agyi félgömbök elülső prefrontális kéregének kötelező részvételének elve a magasabb mentális funkciók agyi támogatásában.
Tehát az emberi magasabb mentális funkciók szisztematikus dinamikus lokalizációjának elmélete szerint minden magasabb mentális funkciót az agy egésze biztosít, de ez az egész nagyon differenciált struktúrákból (rendszerek, zónákból) áll, amelyek mindegyike hozzájárul a funkció megvalósításához.
Az LS Vygotsky és az AR Luria által kifejlesztett magasabb mentális funkciók szisztémás dinamikus lokalizációjának elmélete a hazai neuropszichológia fogalmi apparátusának központi részét képezi. Nagy heurisztikus értéke van, amely nemcsak a különböző klinikai fenomenológia magyarázatát, hanem az új tények előrejelzését és az új tanulmányok megtervezését is lehetővé teszi. Ugyanakkor természetesen ez az elmélet csak az első valódi lépés az elméleti folyamatok agyi szubsztrátjának legösszetettebb problémájának megoldásában, amely szinte minden modern természettudományt tanulmányoz.