Vokalizmus, nyelvészet wiki, fandom powered by wikia
A vokalizmusban megértsék a magánhangzók rendszereit. A magánhangzók olyan hangok, amelyek csak egy hangból állnak (amikor kiejtik, a levegő nem akadályozza az akadályokat). A magánhangzók fonetikus funkciója hangok megszervezése, a szótag, a szó, a szintagma integritásának biztosítása érdekében.
A magánhangzók besorolásának kritériumai Szerkesztés
A magánhangzók osztályozása a következő kritériumok szerint történik:
- a nyelv magasságának mértéke (függőleges elmozdulás mértéke)
- alacsonyabb magánhangzók - a nyelv a lehető legalacsonyabb pozíciót foglalja el, az alsó állkapocs erősen leereszkedik, ezeket a magánhangzókat szélesnek nevezik. például [æ]
- középhangszórók - a nyelv például köztes helyzetet foglal el <е, о>
- a felső emelkedő magánhangzók - a nyelv magasra emelkedik, a száj szinte nem nyitott, az ilyen magánhangzókat szűknek nevezik. például, <и, у, ы>
- a nyelv előrehaladása előre vagy hátra (sorozatok)
- az első sor magánhangzók - a nyelv előre halad előre, <и, е>
- a középső sorban levő magánhangzók - a nyelv a teljes szájüreg mentén kiterjed, <ы, а>
- a hátsó sorban levő magánhangzók - a nyelv visszahúzódik például, <у, о>
- az ajkak helyzete (labilitás)
- Labializált - például az ajkak kerekítve vannak <у, о>
- nem labializált - például az ajkak nincsenek lekerekítve <и, е, а, ы>
- lágy szájpad
- szájjal puha nyálkát emeltek, ezek a magánhangzók tartalmazzák az orosz nyelv minden magánhangzóját
- az orr - puha nyálkát elhagyják, a légsugár az orrüregbe kerül, például franciaul
Néhány nyelv esetében az időtartam szerinti osztályozás (angol) és a hang (kínai) jelentős.
A homogenitás mértékének osztályozása Szerkesztés
Az artikuláció homogenitásának szempontjából a magánhangzók diphthongokra, monophthongokra és diphthongoidokra oszthatók:
- a diphthong egy komplex magánhangzó, amely két magánhangzó fúziójából származik egy szótagban, és egyetlen artikulációs mozgással rendelkezik. Attól függően, hogy melyik magánhangzó a tetején van, különböznek:
- a növekvő diphthongs a diphthong, amelyben a második magánhangzó a szláv, pl. Fuente
- csökkenő diphthongs - a szllabikus az első magánhangzó, például nem. Haus
- emelkedő-csökkenő diphthongs - két egyenlően hangsúlyozott magánhangzóból áll, például világít. tauta
- monophthong - magánhangzó, melyet artikulációs és akusztikai homogenitás jellemez; a beszéd szervei az állítás során nem változtatják meg pozíciójukat
- diphthongoidok - minőségi szempontból heterogén magánhangzók, amelyek összetételében gyűrűsek
A magánhangzók akusztikai jellemzői Edit href = Edit
A magánhangzók akusztikusan fontos jellemzői a képződési frekvencia és a zóna. A rezonátorok (szájüreg, epiglottis, orrüreg) fokozzák a hangzóhangok bizonyos frekvenciáit.
A magánhangzók akusztikai szempontból történő osztályozásakor figyelembe veszik a két formáns (rezonancia gyakoriság) gyakoriságára vonatkozó információkat. Gyakorisága a magánhangzók artikulációs tulajdonságaival függ össze.
Az első formáns frekvenciája a magánhangzó felemelkedésétől függ - minél nyitottabb a magánhangzó, annál nagyobb az első formáns frekvenciája, például <а>
A második formáns frekvenciája a magánhangzó számától függ - minél több az első magánhangzó, annál nagyobb a második formáns frekvenciája, például <е, и>
A labializáció csökkenti a formánsok gyakoriságát.
Lásd még: Szerkesztés
- Előadás "A fonetika és a fonológia alapjai"
- Reformatsky A.A. "Bevezetés a nyelvészetbe". § 31. Vokálok.