Mit kell tudni az afgán háborúról?
1979-ben a szovjet csapatok Afganisztánba léptek. 10 évig a Szovjetunió konfliktusba került, amely végül aláásta korábbi hatalmait. "Afganisztán visszhangja" még mindig hallható.
kontingens
Az afgán tengely
Afganisztán geopolitikailag axiális pont. Nem hiába az egész történelem Afganisztán számára, hogy háborúba menjen. Nyílt és diplomáciai. Mivel az XIX. Század az orosz és a brit birodalmak között harcol az afganisztáni ellenőrzésért, az úgynevezett "nagy játéknak". Az 1979-1989-es afgán konfliktus része ennek a "játéknak". A Szovjetunió "underbelly" -jének megfélemlítését és felkelését nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Lehetetlen volt elveszíteni az afgán tengelyt. Ráadásul Leonid Brezsnyev valóban béketeremtõként akart lenni. Cselekedett.
Az afgán konfliktus "véletlenül" súlyos tiltakozási hullámot okozott a világon, amelyet minden lehetséges módon a "barátságos" média táplált. A "Voices of America" rádió naponta katonai jelentésekkel kezdődött. Minden ember számára nem szabad megfeledkezni arról, hogy a Szovjetunió "agresszív" háborút indít magának egy idegen területre. Az Olimpidad-80 bojkottált számos országot (beleértve az Egyesült Államokat). Az angolszász propaganda gép a lehető legteljesebb mértékben dolgozott, a Szovjetunióból pedig az agresszor képét. Az afgán konfliktus nagyon hasznos volt a pólusváltás: a végén a 70-es években a Szovjetunió népszerűsége a világon már óriási. Az Egyesült Államok bojkottja nem maradt megválaszolatlanul. A sportolók nem mentek el a Los Angeles-i 84-es olimpián.
Az afgán konfliktus csak afgán volt. Valójában a kedvenc angolszász kombinációt tartották: az ellenségeket kényszerítették egymás elleni harcra. Az Egyesült Államok felhatalmazta az afgán ellenzéki 15 millió dollárnyi "gazdasági segítséget", valamint a katonaságot - azáltal, hogy nehézfegyvereket szállított és katonai kiképzést szervezett egy afgán múzsdaid-csoport számára. Az Egyesült Államok még csak nem is fedezte a konfliktus iránti érdeklődését. 1988-ban forgatták a "Rambo" epikus harmadrészét. Hero Sylvester Stallone ezúttal harcolt Afganisztánban. Nevetségesen szabott, őszintén propaganda film is kapott az „Arany Málna” és bejutott a Guinness Rekordok Könyvébe, mint a film, ahol a legtöbb erőszak: a film jelenetek az erőszak és a 221 teljes öl több mint 108 ember. A film végén a "A film az afganisztáni vitéz népeknek szól".
Az afgán konfliktus idején az ország valamiféle kognitív disszonancia volt. Egyrészt mindenki tudta az "Afganisztánt", másrészt a Szovjetunió fájdalmasan "jobb és szórakoztatóbb életet" próbált. Olimpia-80, a 12. Világfesztivál fiatalok és diákok - a Szovjetunió ünnepelt és örült. Eközben a KGB Általános Philipp Bobkov később azt vallotta: „A hosszú megnyitása előtt a fesztivál, Pakisztánban már speciálisan kiválasztott afgán fegyveresek, akik kiterjedt képzés felügyelete alatt a CIA szakemberei és egy évvel a fesztivál előtt elhagyták az országot. Telepedtek le a városban, különösen azért, mert amennyiben a pénzt, és elvárnak kézhezvételét robbanóanyagok, plasztikbombával és fegyverek, felkészülés a végrehajtás a robbanások zsúfolt helyeken (Luzsnyiki, Manezh tér és más helyeken). A részvények megsemmisültek a meghozott operatív intézkedéseknek köszönhetően. "
Mint a film hős Rambo azt mondta: "A háború nem ér véget". Mindannyian tudjuk az "afgán szindrómát", több ezer törött sorsról, a veteránokról, akik visszatértek a háborúból, feleslegesek és feledésbe merültek. Az afgán konfliktus az "elfelejtett és odaadó katona" kultúrájának egész rétege. Ez a kép atipikus volt az orosz hagyomány számára. Az afgán konfliktus aláásta az orosz haderő morálját. Ekkor kezdtek megjelenni „belobiletniki” háború inspirálta horror, elment róla a szörnyű legenda, ott proshtafivshihsya küldött katonák ott virágzott a megfélemlítés, mely lett a csapás a modern hadsereg. A katonaság szakmája akkoriban vonzónak bizonyult, bár korábban mindegyik másodszor álmodozott tisztségviselésről. "Afganisztán visszhangja" hallható eddig.