Oroszország szent kövei
Oroszország szent kövei.
Ismeretes, hogy az ókori szlávok a templomok mellett hagyományt adtak az isteneknek az erdőben és a hegyekben, a folyók és a tengerek partján. Őseinknek minden kulcsa maga volt az Erő tartója, minden örvény, amelyben a víz Szelleme lobogott, minden öreg fa templom volt. A mágusok rituálékot készítettek a természetes oltárokon, amelyek hatalmas kövekként szolgáltak.
Szent kövek. Rejtélyük régóta aggasztja az embereket. A ködhöz hasonlóan legendákkal borították őket. És mindezekben a legendákban van valami, ami arra késztet minket, hogy gondolkodjunk a pogány múltunk rejtélyes eseményeiről, amelyek a nemzedékek emlékezetében kitörölhetetlen jelet hagytak.
A szent kövek tanulmányozása az észak-oroszország és az európai rész egészének saját története van. Az ilyen kőzetek tudományos irodalmában először említésre került a XIX. Század közepén. Óvatosan tanulmányozzák az ilyen kövek - például követők, köveket jelekkel, stb Csak a 20. század második felében kezdődött. Jelenleg teljesen meg lehet mondani, hogy Észak-Oroszországban létezik egyetlen megalit kultúra, amely még mindig nagyon fontos eleme a hagyományos kultúrának. Az orosz északi az ókortól kezdve a természeti kő tárgyakhoz kapcsolódó kultuszok területe - kő szentélyek, szemek, csészék, nyomok, nyeregkövek, kőkörök. Földrajzuk egybeesik a hatalmas gleccser ősi időkben kialakult tájképi zónákkal, amelyek egykor Észak-Európa egészét elfoglalták. Ezek a folyamatok meghatározó befolyást gyakoroltak az észak-nyugat-orosz modern korszerűsítés kialakítására.
Észak-Európában és Európában a kövek kultúrája tipológiailag gyakran különbözött egymástól. Ismeretes, hogy a legtiszteletreméltóbb kő Lettország, Litvánia és Észtország kivételével az egyes csoportok voltak a lakott területeken azonnal a ház körül, az udvaron, a kapu, míg az orosz Északi köveket kívül található a falu, a távoli helyeken - erdők, szakadékok, a pályákon. A legtöbb úgynevezett „ördög kövek” Észak-Németországban társított kézimunka „tisztátalan” vagy az óriás „aki arra törekedett, hogy fájt az emberek”, van, éppen ellenkezőleg, azok értéke, mint egy szent, gyógyító kövek.
Read kövek általában durva volt sziklák bizarr, gyakran nagy. Található a fák között, a parton a tározó, forrás vagy hegyi-halom, ezek a kövek gyakran képződnek egyetlen szent összetett. Azért jöttek, hogy a környező lakosok és zarándokok távoli helyekről a problémákkal, bal igényel hung otdarki-nauzy szalagok, törölköző vagy ruházat a fák, ivóvizet a mélyedések kövek és fürdött benne, hogy meggyógyul a betegségtől. Pagan hagyományok aktívan felszámolták az érkezés kereszténység a földünket. A középkorban maradiság majd időszakok Péter és a szovjet „kulturális forradalom”, amelyben sok szentélyek ősi hagyomány elpusztult.
Nehéz kiszámolni, hogy hány szent erek volt felrobbantva és szaga, mennyi szent ligetét vágtak le, de mielőtt néhány korszak és a "progresszív" ideológiai trendek erőszakosak voltak. Figyelembe véve az ókori szlávok köveinek kultuszát, meg kell jegyeznünk, hogy az istentisztelet vagy a kövekre való áldozást semmilyen krónikás cikk nem említi, ahol a szláv hagyományról beszélünk.
Mert szláv oecumene ismeretlen, és a korai egyház tanításait vagy életet, használja a „rock” abban az értelemben, természetes tisztelt tárgy. A legősibb bizonyítéka különleges kövek területén keleti szlávok (és később - az ősi Oroszország), van egy világos említést „csodás kő a kanyarokban ysis adat (Dnipro) a” Song of Hlode”. Sokkal később, mint a 12. században. Német krónikás Gelmold írja, hogy miután a következő lépés a bővítés a hadjárat a keleti szászok nyugati szlávok „eskütételre, hogy tartózkodjanak a fák, rugók és kövekkel. „Ezek a tanúsítványok jelentősen korlátozott, és a korai említése a tisztelt köveket a szlávok.
A becsületes kövek három nagy csoportra oszthatók.
1 kövek, a megjelenése, mely kapcsolódik tisztelettel pogány rítusok ókorban. Ez a kő-sledoviki (jeleivel egy emberi láb, pata, állati láb vagy madár) chashechniki-kövek (domború bemélyedések), és a kövek jeleivel patkó, a csatornák és más ritka jelek. A középkori tisztelete ezeket a köveket, és a folytatása a hagyomány istentisztelet a modern időkben hatása miatt a pogányság a keresztény kulturális hagyomány.
2 kövek nélkül nyomait feldolgozás, amely népzenei anyag a jelenség rajtuk (róluk) szent tárgyak (ikon) vagy működések ördögök.
3 A kereszt jelével rendelkező kőzetek, amelyek keresztény eredete kétségtelen. Az összes ilyen csoportok a kövek, a fajtától független kopogtatott őket jelek, különböző legendák kapcsolódnak, amelyekre független vizsgálatot a probléma tisztelt kövek. Rész legendák tárgya szakemberek és beszélt ott leírja a reprezentációk társított mágikus kövek, kövek használatának részecskék vízzel vagy mélyedések kezelésére (például, kezelésére fogászati fájdalom, szemölcsök, stb) a kövek a képesség, hogy a gyermekek kezelésére és nőbetegségek ..
Egy másik blokk az ördögök és gonosz szellemek folklór történetei, amelyek közel állnak a kövekhez és károsítják az embereket. Ezek a történetek, látszólag, tükrözik a szlávok előkristályos nézeteit a köveken a sacrális birodalomban. A legendák egy része tisztán keresztény jellegű, és rövid és egyszerűsített változata a Biblia szövegeinek, apokrifnek vagy "a szentek gyaloglásának". A tiszteletre méltó kövek a tiszteletreméltó forrásoktól eltérően nem találtak helyet a gyülekezetben, és a kereszténység vallási térének perifériáján maradtak. Ezért a tiszteletteljes hagyomány megszakításával a népi kultusz későbbi átrendeződését gyakran egy ismerősbb tárgyban - egy gyakran a közelben lévő vízforrás - észleli. Az ilyen kőtömbök, mint a Pochaev-kolostor kõje vagy a római Antony kõje, elszigetelt jelenségeket jelentenek a keresztény egyházi kultúrában. Státuszuk szerint a vidéken élő tiszteletreméltó kövek nagy részét nem jelölték meg különleges keresztény jelzők, vagy olyan fából készült kápolnák kísérik őket - a keresztény kultúra perifériáján található vallási épületek.
Kék kő.
Kék kő vagy Blue Stone - egy legendás szikla, amely a kék-szürke színű régi közelében található az ősi település a falu alatt Pereslavl a tó Pleshcheeva (az a hely, most hívott egy építészeti emlék „Kleshchinsky komplex”). Régi orosz legendák szerint ez a szellem olyan szellemben él, amely teljesíti az álmokat és a vágyakat. Hosszú ideig a csoda mögött rögzítették a csoda dicsőségét. A helyi öregek, beleértve mindenféle mesék telt szájról szájra, marad a szikla gyógyít emberek számos betegség, és a nők, továbbá meddőség!
A "kék kő" története a távoli múltra nyúlik vissza. A történészek és régészek együtt teljes bizonyossággal, hogy a legelső település a bank több mint kétezer évvel ezelőtt, a tó megjelent Pleshcheeva. Az úttörő telepesek a Gentile Finns voltak. Településük helyét vonzotta az a tény, hogy 30 méter magasan volt a víz felett magasodó hegy, és innen jól látható a távoli környezet.
Amikor a törzs erre a hegyre jött, a "kék kő" tetején feküdt. Természetes, hogy a pogány telepesek azonnal megáldották a sziklát, egyenlő platformot építettek körül, amelynek szélén pogány kápolnát állítottak fel. Sok évszázad telt el. A hatalmas erdőben lévő hatalmas tó partján a finneket felváltotta a számtalan és egyesült északi szláv, akik Yaril isten imádták. Tehát volt egy templom, amelyet Yarila-nak szenteltek, és a hegyet Yarilina hegynek vagy Yarilinoi pleshyu-nak hívták. Közelében nőtt egy nagy szláv település, a Ticks. Ezen a helyen történt, hogy Pereslavl-Zalessky városa később felmerült. Még akkor is, amikor az ortodoxia Oroszországban szilárdan letelepedett, a Pleshcheeva-tó partjai (még a valóságos keresztények is!) Nem szüntették meg a csodálatos sziklát, és titokban idolizálták. Azokban a napokban az ortodox papok minden prédikációban rábeszéltek, sőt megfélemlítették a helyi egyházközösségeket azzal a ténnyel, hogy abban a kőben, amelyhez hozzá szoktak járni, tisztátalan erő él, lelküket még a földi életben is a pokolba küldik. Azonban sem a megfélemlítés, sem az ösztönzés megakadályozta az embereket, hogy egy titokzatos sziklát imádjanak.
Azt olvassuk az egyik a „tanítások” - „Snack a város Pereslavl kő Borisz és Gleb a Boyarka, van egy démon, álom létrehozása és minél többen: a férj és a feleség és a gyermekek és razsevaya szívek ünnepe a nagy legfelsőbb Péter és Paul. És slushahu stekahusya neki évről évre, és tvoryahu tiszteljük őt ... „Persze, a papok nem tetszik ez a helyzet, ezért a követ dobott a hegy tetején ....
Deacon Pereyaslavska Semyonov Annufriy templom a megrendelések cár Vaszilij Shuisky rendelt ásni egy nagy lyuk, dobja rá Hsin-kő és föld alá. De néhány évvel később a szikla titokzatosan kiugrott a földről. 1788-ban a templom hatóságok úgy döntöttek, hogy feküdt Pereslavl „mágikus” követ, és már becenevén a „ördög köve”, az alapja az alapja a helyi harangtorony, annak érdekében, hogy állítsa le a „pogány bacchanália.” A kő egy szánra rakódott, és a Pleshcheeva-tó jégén tartotta. Nem messze a parttól a jég megtört, és Sinkamen süllyedt mélységben öt méter (a másik változat, egy kő dobott a szán szándékosan, és a jég alatt volt podrublen). Mindenesetre úgy gondolták, hogy a Xin Stone örökre eltűnt. De hamarosan a halászok kezdték észrevenni, hogy a szikla ismeretlen helyeken megváltoztatja helyét, lassan mozog az alján. Hogy csinálta, 12 tonna tömegű, de még mindig egy viszonylag rövid idő alatt, senki sem tudta. 40 év alatt a Yarilina-hegy lábánál feküdt a tengerparton, ahol még mindig fekszik. És most a talaj majdnem felszívta a sziklát. Ezért azok, akik most jönnek, hogy megcsodálják őket, hogy csak egy kis terület mintegy 30 centimétert.