Nem oroszokkal házasodott meg, mit jelent Közép-Ázsiában?
OI Brusin.
A "nem orosz" férjhez: mit jelent Közép-Ázsiában?
Az egyetlen eset, amely megváltoztathatja a helyzetet, a házasság volt egy másik nép képviselőjével. Általában csak a szláv nők mennek Közép-Ázsiába, hogy feleségül vegyenek egy muzulmán családot. Éppen ellenkezőleg, rendkívül ritka. Nehéz találkozni egy üzbég vagy tádzsikval, aki egy orosz vagy ukrán felesége lenne. Egy muszlim házasság egy nő egy másik hit nem sért semmilyen elv Shari'a, vagy hagyományok, mivel így a muszlim lányok Gentile - ez egy komoly indulás elfogadott elvek az Asia Society.
Az üzbég-, tadzsik-, türkmén-szláv házasságokban a gyermekek állampolgárságát szinte mindig az apa választotta - a bennszülött lakosság képviselője. Az ilyen típusú gyermekek családjaiban több mint szláv, átlagosan fiatal párokat is beleértve, családonként 3,5 gyermek. A közép-ázsiai szláv családokban ritkán több mint két gyermek van. A vegyes családokban, ahol a férj üzbég, tadzsik, kirgiz vagy türkmén, általában jó oktatást és szakmát élvez. Azokban a falvakban, ahol dolgoztam, huszonnégy ilyen család létezett. Ezek közül nyolc házastárs volt egy főorvos vagy egy speciális oktatású alkalmazott, másik kilenc - egy vezető, egy szerelő, vagyis egy szakmunkás. És csak három családban a férj egy közönséges kollektív gazdálkodó volt - a legsúlyosabb hivatás a vidéki üzbeks és tadzsikok között.
Az ilyen családok élete általában grafikus példája annak a bonyolultnak, amely a vegyes házasságot elhatározó embereket várja. Ez különösen igaz azoknak a nőknek, akik egy hagyományos muzulmán család szokatlan világában találják magukat. Nem véletlen, hogy a helyi szlávok és idősek közötti vegyes házasságok rendkívül ritkák. "Élünk jól itt az uzbekekkel" - mondta a szirdáriai régió Verkhnevolynskyi lakosa (Üzbegisztán) -, de nincs szükségük ilyen családra.
Miért elkerülik az idősek az ilyen házasságokat? Általában a fő szerepet a kulturális különbségek jellemzik ("Ugyanazok az oroszok saját kultúrájukkal, nemzetiségükkel, legyenek vörös hajúak, de a miénk"). Valaki úgy érzi, hogy valami fölénye van a "neki": "Sajnálom, hogy a lányom vagy unokám üzbég lesz!" A multinacionális falvak lakói tökéletesen tudják, hogy a szláv és a közép-ázsiai családok közötti kulturális és mindennapi különbségek mélyrehatóak. Egy időben sok orosz szigorúan megtiltotta lányaikat, hogy találkozzanak muszlimokkal, különösen az uzbekekkel, a tadzsikokkal és a törökökkel. Ugyanakkor a tatár, beleértve a krímiát is, nem tekintett rossz pártnak: "Ez egy kulturális nemzet". Az orosz-tatár családok gyakoriak a falvakban, viszonylag sokan vannak, bár néhány szülő megpróbálja megtartani a fiatalokat az ilyen házasságokból.
Az őslakos nemzetiségű képviselőkkel házasodó nők európaiak túlnyomórészt nem helyiek. Közép-Ázsiában megjelenő története szinte mindig megegyezik: egy fiatal srác a hadseregben vagy az iskolában, a munkahelyén találkozott egy lánysal, összeházasodott és magával vitte. Többször találkoztam egy asszonnyal egy helyi orosz faluban egy muzulmán feleség szerepében. De nem volt kivétel a szabálytól: mindig kiderült, hogy nem öregemberekből származik, de röviddel a házasság előtt jött a köztársaságba. Alapvetően ezek voltak azok, akiket a háborús évek során a közép-oroszországból evakuáltak.
Legtöbbször az orosz nők beleegyeznek abba, hogy feleségül vesznek egy muszlimot, mivel nagyon homályos és távol áll a valóságtól, hogy mi vár rájuk. Sok utazási Közép-Ázsiában az anyagi jólét megfontolások és kegyetlenül bűnbánatot már elkészült ( „Van valami Oroszországban, ő a vőlegény, hogy az európai öltözött, azt mondja, hogy három házat És itt jön -. Hogy ő az agyagházban csinálni? "). Gyakran a férje rokonait nem fogadja el egy fiatal anyónál, és a körülmények nem teszik lehetővé számukra, hogy külön éljenek tőlük. Néha a fiatalok megpróbálják tenyészteni, mert a vőlegény beleegyezése nélkül a helyi menyasszony már megnézi. A gyülekezetek az anyósok és az orosz "szabadságszerető" herem között kezdődnek. Ezért sok házasság összeomlik az élet kezdetén. A feleségek többsége ilyen esetekben hagyja el.
Néhány fiatal házastárs túlélte a leírt vizsgálatokat, majd rendszerint az alábbiak következnek be. A nők fokozatosan megbékélt szerepét lánya a patriarchális család, megtanulják a magatartási szabályok által elfogadott helyiek, tanulni egy nyelvet, és végül azt mondta, hogy informátorok, egészen „obuzbechivayutsya” vagy „otadzhichivayutsya”. Annak érdekében, hogy a házasság ilyen módon megmaradjon, az orosz feleség sok türelmet igényel. Aztán megfontolják, és jól kezelik, bár csak azzal a feltétellel, hogy elfogadja az iszlámot, és tiszteletben tartja a szokásokat.
A nők ilyen esetekben drámai változások vannak. Viselkedésük, ruházkodásuk, beszélgetésük, életmódjuk néha megkülönböztethetetlen a helyi nőktől. Lehet, hogy egy nő szinte nem emlékszik anyanyelvére. Íme néhány rövid, de jellemző történet: „Egy lány Oroszországból tádzsik hozta miután a hadsereg először a éltek itt, sírás, én jött panaszkodni, és most - nem lehet megkülönböztetni a Tajiks :. nyelv, a ruházat számára (nadrág övék), öt a gyermekek születtek és úgy néztek ki "; "Egy üzbég felesége volt, rosszul éreztem magam, a férjem megverte a fejét."; „Egy hozták Vladimir, nagyon fiatal fogott az orosz aligha beszélhetünk Megvan üzbég kérdezni: -... Miért ez lett - nem tudom ?.”.
Azonban nem minden orosz feleség, aki elfogadta a közép-ázsiai életformát, teljesen elhagyta kultúráját és nevelését a vallástól. Néhányan közülük, leggyakrabban titokban, gyermekeket is keresztelnek, még akkor is, ha a név és a szunnat nevének muszlim rituáléit már a gyermekben végezték. Elszigetelt esetekben az asszonyok, akik az uzbekek vagy a tadzsikok felesége, egyidejűleg látogatják meg az egyházat, és adják gyermekeiknek az orosz neveket. Két hasonló példa az idősebb nők, Lyudmila Borisovna és Elizabeth Filippovna életmódja Fergana (Üzbegisztán) városáról.
Lyudmila Borisovna házassága egyike azoknak a ritka eseteknek, amikor egy gazdag Fergana földtulajdonos lánya egy üzbéghez ment férjhez. Igaz, hogy gyermekkor óta ismerte férjét, és a fiatalok a deculakizáció évében házasok voltak. Ludmila Borisovna-t nagyra becsülik az uzbekek körében, és maga úgy néz ki, mint egy üzbég, hogy öltözzön és beszéljen. Ugyanakkor sikerült megőriznie önálló jellegét és ortodox szokásait.
Elizaveta Filippovna, aki a Vinnitsa régióban született, találkozott jövő férjével a háború évei alatt. Eljöttem Üzbegisztánba egy kislányommal az első házasságomból. Több évtizede (!) Élt apjával és anyósával, anélkül, hogy megállt volna, hogy ellenálljon a sok megaláztatásnak, és megpróbálja magát és gyermekeit elfogadható életkörülményekre törekedni. Régebbi hozzátartozói nem ismerik fel a félvérű unokáikat, a nőt ismételten kivették a házból, de ő egyáltalán nem tudott elmenni - nem volt pénz, és nem akart négy gyermeket hagyni. Legidősebb lánya özvegy. Miután egy üzbég felesége volt, ő már kívülről megkülönböztethetetlen az üzbégektől, és egyáltalán nem beszél oroszul vagy ukránul, habár a szláv háttérrel kapcsolatos kérdésekre is habozik.
Az orosz informátorok szerint a házastársak ilyen "helyes" családjaiban normális kapcsolatok alakulnak ki. Valójában a tanulmányok azt mutatják, hogy egy muzulmán férj gyakran ilyen súlyos pszichológiai kellemetlenségeket tapasztal ilyen házasságban! Éppen ezért néhány vegyes párt azok közül, akikkel beszéltem, többször megpróbálták visszatérni egy nagycsaládhoz - akár a férj rokonaitól, akár akarattól. Az ilyen kísérletek azonban általában sikertelenek voltak. Ennek eredményeképpen egy ilyen család végre letelepedett valahol a nagyvárosban vagy a köztársaságon kívül, és néha szétesett.
Jellemző a történet Zoya Ivanovna - ukrán nők, lakói a falu Kurshab, Osh régióban. (Kirgizisztán). Majdnem harminc éve Uzgenben élt, egy üzbég feleségével, szakmában orvossal. Pincérnőként dolgozott. Az üzbég hagyományai és rokonsági kapcsolatai nem túl dominánsak a férje fölött, mivel árva volt. Zoya Ivanovna szerint "oroszul" éltek, öt gyermekük otthonosan beszélt oroszul és üzbégül. A gyermekeket nem keresztelték meg, de a muszlim szokás szerint nem körülmetélték - bár a férje valóban ezt akarta, Zoya Ivanovna apja szigorúan tilos volt. Fokozatosan, a férjem súlyosan inni kezdett, botrányok kezdődtek. Egyszer késsel késsel a feleségéhez, megsebesült és öngyilkos lett. Ezt követően Zoya Ivanovna találkozott egy orosz időmérővel Kurshabból; Uzbeks, az első férje rokonai és ismerősei sajnálják, hogy "oroszul él".
Általában a vegyes családok, a házastársak, akik felnőttek a különböző, messze egymástól szociokulturális hagyományok, hatalmas nehézségekkel szembesülnek. Ennek oka a család sztereotipikus nézetei, belső struktúrája, tagjainak viselkedési normái közötti erős különbségek. Még akkor is, ha a pár kompromisszumot talál, a közvélemény ezt "a feleség túlsúlyának", "az orosz életnek" tekinti. A férj, csak kivételes esetekben, képes átvenni az egyetemes elítélést és sztereotípiákat. De ugyanakkor a feleség, ha megpróbálja betartani a helyi lakosság által elfogadott szabályokat, majdnem teljesen megváltoztatja a kulturális irányultságot. Nem minden nő képes erre pszichológiailag, szülei vagy rokonai nem mindig értenek egyet ezzel.
Talán az orosz időskorúak negatívak a vegyes házasságokkal kapcsolatban. Nem meglepő - az élet túl kevés pozitív példát kínál nekik.