Használt eszközök
A laboratóriumi munka védelme érdekében ismerni kell a kísérlet elvégzésének módszertanát, meg kell magyarázni elméleti szempontból a kapott eredményeket, és meg kell vizsgálnia és meg kell ismernem az egyes munkák leírásának végén feltett kontrollkérdésekre adott válaszokat.
Laboratóriumi munka 51
Eszközellenőrzés
1. A működési ampermérő és a voltmérő ellenőrzése.
2. Ampermérő vagy voltmérő átvétele.
Alapvető elméleti pozíciók
I. Az ellenőrzést a GOST 8.497-83 "Ampermérő, voltmérő, wattmérővel, hitelesítővel összhangban végzik. Az ellenőrzés módszerei és eszközei. "
Vannak elsődleges, időszakos, rendkívüli és ellenőrző ellenőrzések. A mérés egységességének biztosítása érdekében az állami szabályozás szabályaiban alkalmazott mérési eszközök (a mérési egység egységességének biztosításáról szóló RF törvény 1. és 13. cikke) ellenőrzés alá esnek.
A mérőműszerek ellenőrzése célja a felhasználhatóságuk meghatározása a tényleges mérési jellemzőknek való megfelelés igazolásán, a vizsgált eszközön, a rákövetett metrológiai követelményeken alapulva. A tényleges metrológiai jellemzők értékeit kísérletileg határozzák meg, és a szükséges értékeket a normatív és műszaki dokumentáció tartalmazza: szabványok, utasítások, működési dokumentáció. Néhányuk a készülék tárcsáján van feltüntetve. Az igazolást hitelesített hitelesítők végzik akkreditált központokban (laboratóriumok).
Tehát a használandó eszköz alkalmassága a következőképpen alakul:
A metrológiai jellemzők tényleges értékeit kísérleti úton határozzák meg.
A szabályozási dokumentumok meghatározzák az összes metrológiai jellemző megengedett értékeit.
Hasonlítsa össze a tényleges értékeket a megfelelő megengedett értékekkel.
Az összehasonlítás eredményei alapján megállapítást nyer a készülék alkalmasságáról.
4.1. Ha minden tényleges értékek megfelelnek az elfogadható értékeket, az eszköz felismeréséhez alkalmas, és a kibocsátás kalibrálási tanúsítványt vagy eszközt alkalmaznak, hogy jelölje meg a képen látható (hitelesítési jelet).
4.2. Ha legalább egy tényleges érték nem felel meg a megengedett értéknek, akkor az eszközt fel nem ismernek a használatra, és az alkalmatlanságról szóló értesítést kiadják, és a jel elalszik.
Ellenőrzése során meghatározzák sok metrológiai jellemzők, például megjelenést, megállapításához és a visszacsapó mutató nulla, az alapvető hiba variáció és beállítási idő, a járulékos hibák okozta befolyásoló mennyiségek (hőmérséklet, páratartalom, dönthető, mágneses és elektromos mezők és így tovább. D ) .. Tisztázzuk ezeket a jellemzőket:
● Megjelenés a tárcsa feliratainak tisztaságát, az üveg és a test integritását, az elektromos vezetékek merevségét jelenti.
● A mutató beállításának biztosítania kell, hogy a nullapontjelző mindkét oldalára mozogjon.
● Ha a mutatót nulla értékre állítja be, tetszőleges jelzést alkalmaznak. Ezután zökkenőmentesen csökkenti az értékét nullára, határozza meg a mutató visszaszorítását (maradék eltérés) a nulla értékig. Nem lehet több, mint egy negyede.
● A mutató mozgásának megállításától a beállított időtartamig eltelt idő nem haladhatja meg a 4 másodpercet.
● A legfontosabb az alapvető hiba, amelynek eltérő matematikai kifejezése lehet:
a) az abszolút hiba úgy definiálódik, mint az ellenőrizendő műszer által jelzett érték és a mért érték tényleges értéke közötti különbség. azaz:
az ampermérőhöz és a voltmérőhöz (1)
Az Id tényleges értékét a szabvány olvasói határozzák meg, amelyeknek háromszor pontosabbnak kell lenniük, mint az ellenőrzött műszer. A referencia legnagyobb mérési határértékét úgy kell megválasztani, hogy az értékek a skála második felében legyenek:
b) relatív hiba:
c) csökkentett hiba:
ahol I a normalizálási érték, amely megegyezik a legnagyobb mérési határértékkel, ha a nulla érték a mérleg végén található. Más esetekben más jelentéseket is kaphat.
A K-eszköz korrekcióját a mért mennyiség tényleges értéke és a műszer olvasása közötti különbség határozza meg,
az ampermérőhöz és a voltmérőhöz (4)
A hibák és a javítások pozitív és negatív értékeket is tartalmazhatnak; abszolút értékben egymással egyenrangúak, de megfordítva a jelben. Amikor egy mérési eredmény érkezik, a korrekciót hozzá kell adni a műszer olvasathoz a mérési hiba csökkentése érdekében.
● A leolvasások változása a műszer olvasásának különbsége a mérési tartomány egy pontján, ezzel sima megközelítéssel a mérési érték kisebb és nagyobb értékének oldaláról a referenciaértékek szerint. Az abszolút változat:
ahol Ic. növekvő és Ic. a szabvány nisc-leolvasásait egy sima megközelítéssel a készülék skála egy pontjával ellenőrizzük a kisebb (kimenő) és ennek megfelelően a mért érték (nish) értékeinek oldaláról. A relatív és a csökkentett eltéréseket a következő egyenlet határozza meg:
A tényleges hibák meghatározása és az eszközök módosítása kétféleképpen hajtható végre:
a) közvetlen - ha az ellenőrzött eszköz leolvasásait ugyanazon típusú szabványos (standard) jelzéssel kombinálják, de pontosabbak, tényleges értékként;
b) közvetett - amikor az ellenőrzött eszköz hibáját egy másik típusú eszköz határozza meg. Például a PA1 ampermérõ U1 ellenõrzése a pontos PV voltmérõvel, amely az R1 referencia (ellenõrzõ) ellenállás bilincseire van csatlakoztatva. Az áramkört összeszerelték (1. Ezután az ampermérőn áthaladó áram tényleges értéke a következő:
.
Ellenőrzéskor a készülékek által mért értéket (áram vagy feszültség) úgy kell beállítani, hogy az ellenőrzendő készülék nyíljának olvasásakor szigorúan ellenőrizzék a mérlegjelet. Az eszközök olvasásának leolvasását egyidejűleg kell elvégezni a vizsgált műszer és a szabvány szerint.
Az ellenőrzendő skála pontszáma az eszköz rendszerétől függ.
Az egyenletes méretarányú eszközök esetében 5-6 pontot lehet korlátozni, egyenetlen skála esetén - hinni kell 10-12 pontot. Csak a digitalizált skálajeleket ellenőrizni kell. A kalibrálás előtt a készüléket fel kell melegíteni, amelyhez 10 percig be kell kapcsolni egy áramkört, és így be kell állítani az áramot vagy feszültséget, hogy a nyíl a skála végéhez közelebb kerüljön.
A kísérleti adatok szerint, a táblázatban összegeztük. 2, az átlagos, abszolút és relatív vagy csökkentett hiba, variáció, valamint a jelzések korrekciói a fenti egyenletekből számolhatók. A relatív hiba és a változás kiszámításra kerül, ha a készülék pontossági osztályát kerekítik, és a csökkentett hiba és változat - ha a pontossági osztályt egyszerűen egy szám jelöli. Ahhoz, hogy meghatározzuk a korrekciós bárhol ellenőrzött műszer skála korrekciók függvényében (2. ábra), The abszcissza ábrázolja a mért a vizsgált egység egység a mért értékek és az ordináta tengely - a korrekciós értéket, tekintettel a jel. A grafikonon kapott pontok egyenes vonalakkal vannak összekötve.
A relatív vagy csökkentett hibát és a kísérleti adatokból kiszámított változást össze kell hasonlítani a megengedett értékkel, amelyet a pontossági osztály normalizál. A GOST 8.401-81 szerinti pontossági osztály a készülék általános jellemzője, amelyet a legnagyobb megengedett alap- és kiegészítő hibák határai határoztak meg. A gyakorlatban számszerűen megegyezik a legnagyobb megengedett hibával. A pontossági osztály egy számmal van kifejezve, amely számos számból áll ;;;;;; ahol n = 1; 0; -1; -2. Ez a készülék tárcsáján látható.
Ebben az esetben a tényleges hiba és az eszköz módosítása, a kísérleti adatokból számítva, százalékban kifejezve, nem haladhatja meg pontossági osztályának értékét.
A GOST 8711-78 voltmérővel és ampermérővel a következő pontossági osztályokat állítja be: 0,05; 0,1; 0,2; 1,0; 1,5; 2,5; 4,0; 5.0. Amikor pontossági osztály fejezi a relatív hiba, akkor a műszeren számot a kör, ha a pontosság az egység osztály a skála szám jelzi nélkül egy kört, lövés, és így tovább. D. fejezi csökkentett hiba.
Ha az adalékanyagot, és multiplikatív komponenseket összemérhető hibákat, majd megfelelően GOST 8401-81 precíziós készülékek ilyen fajta úgy jelöljük, mint 2 elválasztott szám egy perjel, mint például a 0,2 / 0,1.
Az eszközök százalékos arányban kifejezett relatív hibájának határértéke ebben az esetben a következő képlet segítségével számítható ki:
,
ahol c és d a fenti számsorból választott állandó számok;
- a mérési tartomány végső értéke;
A a mért mennyiség értéke.
A c / d arány jelenti a pontossági osztályt, a / d> 1 értékkel. Példánkban c = 0,2, és d = 0,1. Azok a műszerek, amelyek pontossági osztályát frakciókban fejezik ki, digitális eszközöket, ellenállás-tárolókat, hidakat, kompenzátorokat stb.
A relatív vagy csökkentett hiba és változat tényleges értéke nem haladhatja meg a pontossági osztály megfelelő értékét.
II. A kalibrálás célja, hogy a mérési eredményeknél kisebb hibát kapjon, mint amit a műszer pontossági osztálya határoz meg. Ebből a célból a meghatározott pontosságú műszer kalibrációs jellemzőjét kísérletileg határozzák meg, vagyis a bemeneti és a kimeneti értékek közötti kapcsolatot. A kimenet a mérő leolvasása, és a bemenet a műszerre alkalmazott mért jel értéke. A jel bemeneti értékét szabvány szerint mérik, amely többszörösen pontosabb, mint a kalibrált műszer. A kalibrálási jellemzőt táblázat és grafikon formájában mutatjuk be.
A műszer kalibrálásához ugyanazt az ellenőrzési folyamatot használtuk. Az áramkörben állítsa be az áramot vagy a feszültséget úgy, hogy a kalibrált műszer nyílja pontosan a léptékjelekre legyen felszerelve, és a referencia értékét számolja. A kísérletet először a feszültség fokozatos fokozatos növekedésével (Ud.vosh) végezzük, majd csökkenő (Ud.neh) értékkel. Minden egyes jelölésnél keresse meg az átlagos értéket, amelyet tényleges értékként vesz fel:
A kapott adatok alapján a kalibrációs jellemző grafikonját állítottuk össze. Ebből a célból az Ux kalibrált mérőeszközt az abszcissza tengely mentén ábrázolják. és az ordinátán - az Ud feszültség megfelelő értékeire. A kapott pontokat egy sima görbe kapcsolja (3.