Fényforrások
Fényforrások
A világítási paraméterek fontos szerepet játszanak abban, hogy a tónusú kép reális legyen. Az AutoCAD négy típusú világítást támogat: szolár (diffúz) fény, távoli emitter, spot-emitter és keresőfény.
A napfény megvilágítása feltételezi a természetes fény hatását, és arra használja, hogy bemutassa az árnyékok hatását a tárgyról a környező nézetben.
A keresőfény megvilágítását olyan paraméterek jellemzik, mint a fényáramlás iránya és kúpossága. Ez a megvilágítási módszer a legtöbb esetben az objektumok jellemző tulajdonságainak kiemelésére szolgál. A fénykúp méretei és a megvilágítás iránya a forrás kiválasztásakor állíthatók be. Ha ez növeli a távolságot a forrástól a tárgyig, a fényáram intenzitása csökken. Az ilyen típusú radiátorokat olyan paraméterek jellemzik, mint a "Bright spot" és a "Full cone". A "fényes folt" a legteljesebb fénysugárzó terület, és a "teljes kúp" a fényszóró legfontosabb része, amelyet a keresőfény képez. Így ez a radiátor ténylegesen szimulálja a zseblámpa működését.
A napfénnyel való megvilágítás a legegyszerűbbnek tekinthető, és elsősorban a kép teljes fényerejének növelésére szolgál a megjelenítési fázis során.
A távoli forrásból származó fényt szigorú sugárzási irány jellemzi, a fényáramlás állítható intenzitásával. Az ilyen típusú radiátorokat olyan paraméterek jellemzik, mint azimut és magasság. Az azimutot a szög határozza meg, és meghatározza a fényforrás helyzetét az XY sík objektumához viszonyítva. A magasságot a szög határozza meg, de ezt a szöget az XY síkból kell leválasztani, megközelítve a Z tengelyt (a magasság szélső értéke). Aszimmetrikusan és magasságban történő használatával egyenletesen megvilágíthatja a rajzoló objektumokat a tér bármely pontjáról.
Végül, egy pont emitter szimulálja a villanykörte működését, azaz a fényáram egy adott pozícióból szétszóródik minden irányban, az erősség csökkenésével, a forrás forrásának növekedésével.
A SUNNY LIGHT PARAMÉTEREI
A természetes megvilágítás fő forrása az AutoCAD. Ha a fotometriai módot használja (a LIGHTNGUNITS rendszerváltozó beállítása 1 vagy 2), további nap tulajdonságok állnak rendelkezésre, és a megjelenítést napfénymodell alkalmazásával végezzük. Ha a normál módot használja (a LIGHTNGUNITS rendszerváltozó beállítása 0), akkor további fény- és ég tulajdonságok nem állnak rendelkezésre.
A Sun tulajdonságok konfigurálhatók a Sun tulajdonságok paranccsal. Ez a parancs megnyitja a Sun Properties palettát (12.18. Ábra).
Vegye figyelembe a napfény alapvető jellemzőit, testreszabható ezzel a palettával.
Az Általános rész tartalmazza a következő opciókat:
- Állapot - a napelem megvilágításának bekapcsolására és kikapcsolására szolgál;
- Intenzitási tényező - határozza meg a nap intenzitását vagy fényerejét (értéktartomány: 0-tól (fény nélkül) a maximálisig); minél magasabb az érték, annál világosabb a fény;
- Szín - meghatározza a fényforrás színét;
- Shadows (Árnyékok) - célja, hogy engedélyezze vagy tiltsa le a kijelzést és kiszámolja az árnyékokat a napból.
A megvilágítás szögét a napfény használatával a modell földrajzi helyzetének, valamint a dátumnak és az időnek megfelelően határozzák meg. Ezek a tulajdonságok megváltoztathatók a Sun Szög Kalkulátor részben vagy a Földrajzi elhelyezkedés párbeszédpanelen (12.19. Ábra). Az utolsót a Sun eszközkészletében található azonos nevű gomb segítségével hívhatjuk le A Megjelenítés lap Helye (Vezérlő és hely) lapja (Vizualizálás). Ebben az ablakban az időzónát a helység határozza meg, de beállítható függetlenül a helytől (a TIMEZONE rendszer változó használatával).
Ebben az ablakban beállítja a szélességi és hosszúsági fokot (a Szélesség Koordináták Hosszúság) és az irány (North Direction rész) tizedesben. Ebben az esetben minden érték beírható a billentyűzetből vagy kijelölheti a helyet a térképen.
A LIGHT PONT FORRÁSÁNAK KÉSZÍTÉSE
Amint már megjegyeztük, egy pont emitter szimulálja a villanykörte működését. Ugyanakkor a fényáram minden irányba szétszórva csökkenő intenzitással növekszik a forrás távolsága. Ez a típusú radiátor alkalmas a rajz árnyékos helyeinek megvilágítására (12.20 ábra).
Új pontfényforrás létrehozásához csak jelölje ki a gombot
Hozzon létre egy pontlámpát az eszközcsoportban. A Kijelző fénye (Világos) fül (Toning) - elindítja a Pointlight parancsot.
Ezután az AutoCAD azt javasolja, hogy a fényforrás helyzetét háromdimenziós térben válasszák. Az eljárás megkönnyítése érdekében a képernyőn megjelenik egy jelző, amely jelzi az emitter aktuális pozícióját. Az emitter beillesztési pontjának kiválasztásához kattintson a kívánt helyre a képernyőn objektumra kattintva, vagy írja be a koordinátákat a parancssorba. Ezután a pontemitter paramétereit a parancssorban vagy a tulajdonságpaletta parancsparaméterein állítjuk be (12.21. Ábra) miután a parancs befejeződött.
A pontfényforráshoz további paraméterek konfigurálásához, amelyek csak fotometriai üzemmódban érhetők el, a LIGHTINGUNITS rendszerváltozót 1-re kell állítani.
A fotometriai tulajdonságok rész a fényforrás saját fényerejét határozza meg (lámpaintenzitás paraméter), a teljes intenzitás (Eredményes intenzitás paraméter), a lámpa színe (lámpa szín paramétere) és az eredményül kapott szín (Resulting Color paraméter). A végső intenzitás a fényforrás tényleges fényerejét jelzi (a lámpa intenzitásának terméke az intenzitási tényezővel). A lámpa színét a Kelvin hőmérséklet vagy egy szabványos minta határozza meg. A kapott fény a fényforrás tényleges fényét jellemzi (a lámpa beépített színértékének és a szűrő színének megfelelően).
A TÁVIRÁNYÍTÓ LÁMPA KÉSZÍTÉSE
A távoli forrást szigorú sugárzási irány jellemzi, a fényáramlás állítható intenzitásával. Ennek a forrásnak a fénye mindkét irányból szétterjed a beillesztési ponttól, és a megvilágítás intenzitása nem csökken a tárgytól való távolsággal. Új távoli fényforrás létrehozásához válassza ki a távoli fény létrehozása gombot a műszercsoportban. A Kijelző lap Könnyű fülén. Ez a gomb a Distantlight parancsot futtatja. Ezután az AutoCAD a fényforrás irányvektorát választja háromdimenziós térben két pont koordinátái mentén. Ezt követően a távoli emitter paramétereit a parancssor paramétereinek segítségével állítja be.
A kivetítő az objektumok egyes helyeinek megvilágítására szolgál. Ezt a fényt a fényáram iránya és kúpossága jellemzi. Ebben az esetben a kúp méretei és a megvilágítás iránya a forrás kiválasztásakor állíthatók be. Ha növeli a távolságot a forrástól a tárgyig, a fényáram intenzitása csökken. Például a 3. ábrán. 12.22 Egy objektumot az első esetben egy keresőfénnyel világítanak meg, a második pedig kettőt.
Új reflektorfény létrehozásához csak a Render fül Light csoportjában található Create a spotlight gombot adja meg. Ez a gomb elindítja a Spotlight parancsot. Ezután az AutoCAD a fényforrás irányvektorát választja háromdimenziós térben két pont koordinátái mentén. Ezután a parancsfájl paramétereit a parancssorban vagy a tulajdonságpaletta (12.23. Ábra) már a parancs befejezése után állítja be.
Egy új paraméter, összehasonlítva más típusú fűtőtestekkel, az ingatlanpaletta fényszórójához a szög, amely meghatározza a legfényesebb fény (maximális megvilágítás) kúpját - a Hotspot szög paramétert.
Az új jellemző a megvilágítás csökkenésének szöge is - a szög, amely meghatározza a fény teljes kúpját, amelyet a szögmezőnek is neveznek (Fallow-szög paraméter). A paraméter értéke 0 és 160 ° között lehet. Az alapértelmezett beállítás 50 °.
A Photometric properties rész akkor érhető el, ha a LIGHTINGUNITS rendszerváltozó értéke 1 vagy 2. A fotometria a látható fényforrások fényerősségének mérése. A fotometriai fény intenzitása egy bizonyos irányú fényforrás által sugárzott érzékelõ teljesítmény mértéke.
A fénytani fényszórók további jellemzője a lámpa intenzitása (lámpa intenzitása) - a fényáram intenzitása a bilincsekben (fényintenzitás egységek).