D ark, műfaj
(1412-1431) a francia nemzeti hősnő
A világtörténelemben örök témák vannak. Ezek nem változik, de visszaadja minden új generációs felfedezők, felfedezni az ismeretlen tények felkutatása uskol, mivel ily módon az esemény miatt, mielőtt a tengelykapcsoló okait és nyomelemeket-nyek.
Az örökkévaló témák közé tartozik Joan of Arc egyszerű és végtelenül összetett története. Egyszerű - mert lehet összefoglalni egy oldalon a tankönyv, és bizonyos értelemben a nagy hazafias cselekedet op-leanskoy hősnő világos lesz, hogy minden tinédzser. Komplikált - mert Jeanne megjelenése a történelmi jelenetben mély folyamatokat rejt magában a százéves háború távoli francia társadalmának életében.
Eközben a történet Jeanne d'Arc a dallam és a soba-tiyam a mi orosz múltban, ahol a harc az idegen megszállások szó áthatja században, és a mi igazán aggasztó, hogy állandóan felveti annak kérdését, az igaz és hamis hazafiság.
"Ez a Szűz egy gyönyörű finomság; férfias módon tart, beszél egy kicsit, beszédei rendkívüli diszkréciót mutatnak; szép női hangja van. Egy kicsit eszik, még kevesebbet iszik. Szereti a lovakat és a gyönyörű fegyvereket. Szereti a nemes harcosok társadalmát, és gyűlöli a zsúfolt összejövetelt. Bőségesen könnyeket takar, bár az arca általában vidám. Soha nem tapasztalt könnyedséggel, és teszi a nehézségeket a katonai munka, és a terhet a páncél, úgy, hogy az hat nap és éjszaka egymás Ost-vatsya teljes fegyverzetben. "
A történészek különbözőképpen értékelik az esemény megbízhatóságát. Ésszerűen úgy vélik, hogy Jeanne-Virgo születésének legenda felemelkedett a legfontosabb ténynek - Krisztus születésének. És a második, mint tudjuk, a középkori tudat kakas Lake-én indult nem csak a végén az este, de a felmondás a gonosz hatalma, a győzelem a fény erői és a sötétség és a jó a gonosz felett.
Joan of Arc gyerekkori életéről csak az ítélet törlése folyamán lehet tanulni. A részletesebb történet, amelyet Jean Moreau hagyott hátra. A szemén Jeanne nőtt fel, ő volt jelen a keresztségben a templomban, mivel ő volt a lány egyik kincse.
Jeanne szülei dolgoztak a földön. Kedves, hűséges katolikusok voltak, keményen gazdálkodók, akik jó hírnévnek örvendtek a falubeliek között. A falu minden lakója szerette Jeanne-t is. Úgy gondolták, hogy a lány jól és megfelelően képzett a hitben és a jó szokásokban. A lakosok látták, hogy Jeanne az eke mögött sétál, néha legeltetik a mezei állományokat, és különböző női házimunkákat is végeznek. Ami feltűnt róla, az a jámborság volt. A pap azt állította, hogy "senki sem volt a gyülekezetében, aki jobb volt, mint ő." Szerette hallani a harang harangjait is.
Zhanna Domremiben élt apjával, anyjával és két testvérével, Jean-vel és Pierre-lel. Házuk a falu központjában állt, a templom mellé, és helyzete megfelelt Jeanne apja kiemelkedő szerepének a Domremi közösség életében. Egy időben elfoglalta a közösség dékánjának (vagy őrmesterének) választott irodáját, feladatai közé tartozott különösen az adóbehajtás. Ezek a tények részben megmagyarázzák az önbecsülésnek az eredetét, amely Jeanne maga is benne volt: gyermekkorától kezdve hozzászokott ahhoz, hogy úgy érzi, hogy egy egyetemes tisztelettel rendelkező személy lánya. Jeanne nőtt, mint minden parasztgyermek. Anyja szerint három imát tanult, és ezzel befejezte az oktatását. Később, míg a Dauphin bíróságnál látta, hogy megtanulja írni a nevét. Az életrajzosoknak azonban nincs egyetlen véleményük erről a kérdésről.
Jeanne szülőföldje nem ismerte a megszállást, de a háború nem kímélte őt. 1423-ban az ura, a Commercy készült lakói Domremy és Gre megállapodás, ígéretes számukra védelmet és menedéket cserébe 220 aranykoronát. Ez egy hatalmas összeg azokban az időkben, amikor az osztályokon jött le egy percre időzött a fizetés, a dühös „pártfogója” rajtaütöttek a nagy paraszt szekerek szénával és fa, nyereség értékesítéséből származó termelés több mint felét PLA-te a „megőrzése és védelme”. Két évvel később, zsoldos katonák egy csoportja elrabolta a falvakat és ellopták a szarvasmarhákat.
Nyilvánvaló, hogy a Jeanne személyiségének kialakulása olyan környezetben járt, amely hazafias érzéseinek korai ösztönzéséhez járult hozzá. Gyermekként valóban azt akarta, hogy a francia király tulajdonolja királyságát, és amikor felnőtt, úgy döntött, hogy segít neki "menteni a francia birodalmat". Ismeretes, hogy ezt a hazafias küldetést Zhanna maga is megvalósította az isteni akarat teljesítésének.
Az 1428 nyarának kezdetén már a Dauphin falvak falvakkal rendelkezett. Még nem meri elhagyni a házat, bár „a hang azt mondta neki két, sőt három alkalommal egy héten, meg kell csinálni, Jeanne, jobbra és balra, és ismerkedjen Franciaország és hogy az apja nem tudott semmit a fülébe -de ". Az utolsó és legerősebb impulzus Orleans ostromának tudása volt, amely október végén érte el a Domremit. Most érezte, hogy sorsának kell lennie, hogy felemelje a város ostromát.
Orleans-i győzelem és a Loire-völgyben élő angolok veresége lenyűgöző benyomást keltett a kortársakkal szemben. Világossá vált, hogy ez nem csak a nyereség egy, bár igen fontos, kampány, és nem csak egy ragyogó katonai siker, de olyan esemény, amely gyökeresen megváltoztatta az egész politikai helyzet az országban.
1429 nyarán Jeanne a dicsőség csúcsa volt. Sokan azt hitték, hogy Franciaország kötelessége az újjászületése. Tevékenységei nagyon fontos szerepet játszottak a francia nép nemzeti tudatának fejlődésében. Hozzájárult a hazafias és nemzeti érzelmek kristályosításához, beleértve a nemzeti büszkeséget. Ez a Joan of Arc egyik legfontosabb objektív eredménye.
Jeanne és az ő hívei úgy vélték, hogy az 1429-es nyári kampány következő szakaszának célja Párizs felszabadítása. De a teteje politikai ambíciókat és kombinációkat kezdett kezdeni, amelyek jelentését Jeanne elől elszalasztotta.
1430. május 23-án, rendszeres katonai raid során foglyul ejtették. Hamarosan elkezdték beszélni arról a tényről, hogy ez történt az árulás miatt. Jeanne hat hónapot töltött a burgundi fogságban, segítségre várt, de hiába. A francia kormány nem tett semmit, hogy segítsen neki a bajból, bár lehetősége volt rá. 1430 végén a burgundusok eladták Jeannét a briteknek, és azonnal elárulták az incidens bíróságának.
A Joan of Arc próba olyan politikai folyamat volt, amely a közvélemény befolyásolásának eszköze. A szervezők szerint, ez egy must-halt a kezében az igazság, hivatalosan elítélte eretnek és boszorkány, az ördög megpróbálja használni, hogy leverjék az Isten ereje szállítani. Egy ilyen halál csak a kortársak szemében nézhette el. A kivégzést az alperes nyilvános leválasztása előzte meg.
Jeanne-t ítélte Rouenben. Halálbüntetésre ítélték, és 1431. május 30-án, szerdán, Staroko téren égett. Hamu és csontjait a Seine-ba dobták. Mondd meg, Jeanne szíve nem érintette volna a tüzet.
Ha a történelem az élet tanítója, Joan of Arc egyik epikusja egyike a nagyszerű tanulságoknak. Ebből az alkalomból is, de ne felejtsük el a szavak Puskin, aki azt írta: „Nem-folyamatosan vizsgálja a történet nem áll a vályú javaslat, több költői élet és a halál, a hősnő Orleans.”