Bűn a szent lélek ellen
Az Úr Isten "azt akarja, hogy minden ember megmentsék és elérjék az igazság ismeretét" (1 Tim 2,4). Isten minden embert szeret, és lehetőséget ad arra, hogy megmentsék. Nincsenek emberek, akik elpusztulnak.
Krisztus azonban szörnyű szavakat mondott arról, hogy egy bűn megbocsátásának lehetetlensége nem lehetséges: "Minden bűnnek és istenkáromlásnak megbocsáttatik az embereknek; és a Szentlélekkel szembeni istenkáromlást nem lehet megbocsátani. sem ebben a korban, sem a jövőben "(Mt 12,31). II. János Pál magyarázza, miért nem lehet megbocsátani ezt a bűnbánatot. Megbocsáthatatlan bűn a Szentlélek elleni abból ered, hogy ez a bűn alapja a „átvételének megtagadását, hogy az üdvösség, amelyet Isten az embereknek adott a Szentlélek által jogkörében eljárva a kereszt Krisztus áldozatának. A Hula a Szentlélekre utána radikálisan megtagadja az üdvözülés elfogadását, amelynek belső adományozója a Szentlélek. Ez a megváltás az igazi megtérés alapja, amely a szívben történik. ez a "megbocsátás" összefüggésbe hozható "áldozat nélküli", vagyis radikális megtagadással. A "Hula" a Szentlélekben egy olyan ember bűne, aki megvédi az állítólagos "jogot", hogy a gonoszban maradjon, minden más bűnben, és így elutasítja az üdvözletet. Egy személy bezárja a bűnt, ami lehetetlenné teszi számára, hogy forduljon, és ezért a bűnök elengedése, tekintet nélkül arra, hogy az életében nem fontos és jelentéktelen. Ez az állapot a szellemi hanyatlás, amikor a elleni káromlás Szentlélek nem teszi lehetővé a személy kap az elszigeteltség, hogy nyissa ki az Isten, forrás tisztítását a lelkiismeret és a bűnök bocsánatára „(enciklika Dominum et Vivificantem 46). A Szentatya hangsúlyozza, hogy ez az egyetlen megbocsáthatatlan bűn "a lélek állapota, mintha szabad választáson nyugtázta volna", az Isten szeretetében való teljes bezárás állapotában. A Szentírás kéri ezt az állapotot „szívetek keménysége miatt” (vö Mk 3, 5). „Egy ilyen lelkiállapot és a szív korunkban némileg megfelel a veszteséget a bűntudat” - mondja John Paul II (Dominum et Vivificantem 47). Az életben ez az állapot úgy jelenik meg, mintha Isten nem létezne, az Isten parancsolatainak figyelmen kívül hagyásával és a gonosz jó érzékelésében. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy minden bűn elmélyíti az emberi egoizmust, és katasztrofális az ember számára legértékesebb, nevezetesen a szeretet és szeretkezés képességében. Az ember maga, saját hibáján keresztül, önmagát az öntudat állapotába hozhatja, titokzatos Isten szeretetével, vagy a Szentlélekkel szembeni bűnért.
Mi fog történni egy ilyen emberrel a halál időpontjában, amikor találkozik Krisztussal szemtől szembe?
Aki a Szentlélek ellen vétkezik, abszolút önző, aki egyedül szereti magát, Isten gyűlöletéig. Az ilyen személy, jellegzetes gyűlöletével, el fogja utasítani az üdvösséget, amelyet Krisztus ad neki. Így örökkévalóan örökkévalóságban marad.
Ha a teljes számot PDF fájlként szeretné letölteni