Az alapítvány javítása
Néhány évvel ezelőtt vettünk egy régi vidéki házat a városon kívül. A lakás kőbánya kőből épült, rönkökből készült, külső táblákkal borítva. Általánosságban elmondható, hogy egy tipikus kis falu, alacsony mennyezetű, kályhával fűtött, amelyben a szegény szovjet kollektív gazdák az egész országban éltek.
A vásárlás célja - a másodlagos gazdálkodás fenntartása állandó lakóhely nélkül, és a sütés kebab sütés hétvégén és ünnepnapokon, így a ház műszaki állapota nem fordít nagy figyelmet, a falak, a tető ott van, és ez jó.
Annak érdekében, hogy az éjszakát a hétvégén lehessen tölteni, kis kozmetikai javítást végzett az ország stílusában. a régiségek belsejében maximálisan behatolva. A kemence javításra került. fából és gázfűtéssé alakították át, felváltotta a villanyszerelőt, tetőtéri túlfolyó rendszert telepített. A ház körül is, rendben. Ahogy tudtak, ma már népszerűvé tették a helyszín tájképét. telepített egy üvegházat. amelyben gazdag növényi zöldséget termesztünk.
Általában csatlakoztak a vidéki életmód csodálói társadalmához. Néhány év múlva házat akartam kívülről hozni. Úgy döntöttünk, hogy az alapokkal kezdjük - az alapítvány javításától. A ház működésének évében szinte teljesen összeomlott. Az alapozásban nem repedések, hanem repedések jöttek létre.
A cement megrepedt, butovy kő néhány helyen kifogyott a falazatból, a tégla, amellyel az alagsort helyezték, darabokra törtek.
Ez annak a ténynek tudható be, hogy idejében nem volt vízszigetelő alap. A tetőn nem volt vízelvezetés, így az eső és a hó egész évben káros hatással volt a ház alapjára. A víz, megtörve a kőzetet a repedésbe, ott hidegen fagyott a hideg évszakban, és a jég még szélesebbre tette a repedéseket.
Úgy tűnt, hogy az alapítvány ilyen elhanyagolt állapotban történő javítása lehetetlen. De ahogy mondják a közmondásban, a szemek félnek, de a kezük megteszi. Fontos ösztönző volt ebben a történetben, hogy nem terveztük lebontani a házat. Van egy vágy, hogy kiterjeszthesse, de nem tört ki teljesen.
AZ ALAPÍTVÁNY JAVÍTÁSA
Az első dolog, hogy szétszereljék a ház aljzatát, vörös téglából. Az építőanyagot nem dobták ki, hanem egy tartófalakból és egy lábszárból álló lábakból készültek.
A bütykös kavicsbányák és a cementburkolatok megrepedtek, kibővítették a repedéseket, és kivették az alapból azokat a téglaszerű darabokat, amelyek nem voltak megfelelőek.
A végén csak az marad erős. A szakadék áttörte a port a földre, és a szemetet a legközelebbi árokba vitték.
Mióta terveztük, hogy a habarcsot öntöttük a cementhabarccsal, le kellett vágnunk a 20 cm-es lécet a láncfűrésszel, amellyel a ház falai kárpitoztak, hogy a későbbiekben ne zavarják a munkát.
A keret alsó feliratait, amelyek láthatóvá válnak, feldolgozott motorolajjal dolgozzák fel, megvédve őket a nedvességtől és a bug-grinderek hatásától.
Az alapozás mellett ásunk egy kis árokot, mélységet a pofon bajonettre, és szélessége 20 cm. A földet kivonhatjuk a kertbe, vagy ha sok törmeléket tartalmaz, dobja el. A mélyebb és szélesebb ásás nem szükséges, mivel az alagrész ezen része nem terheli meg.
A régi alapon megtartott cementhabarcsot megerősíteni kell hullámosított megerősítéssel. Vágjunk 12 mm átmérőjű, 60 cm hosszú vasalót, és a lábazathoz vezetjük őket 30 cm és 50 cm közötti mélységben.
Most vágja el az armatúra rúdját a fal hossza mentén, helyezze a talajszint alá úgy, hogy az árokban fekszik, és egy kötőhuzalhoz kötjük össze a függőleges oszlopokkal.
Készítsen cementszuszpenziót, amely a cement egy részéből, három rész homokból és három részből álló törmelékből áll, mindent keverje vízzel és öntsön árokba.
Ismét, vegye be az armatúra hosszú rúdjait, és 15-20 cm magasságig köti össze őket a talajról. Az alapítvány nagy repedésekor rövid darabokat vágunk és drótokkal kötözünk. Ezen a megoldáson a megoldás szorosan fog tartani.
Ideje feltárni a zsaluzatot. 10 cm széles, 2 cm-es vastagságú lapokból állítjuk elő, a szoclé magassága 45 cm, így 5 Tesin pajzsot kell készíteni, egymásba rakni. Csavarokkal összekötjük egymással a deszkákat egymással, egymás mögött 1 méteres rövid rúdokra merőlegesen. A pajzsok hossza az alapzat hossza mentén történik. A pajzs belső része PVC fóliával van bevonva, így a lemezek nem festenek cementhabarccsal, és később felhasználhatók.
A zsalut ragasztóval rögzítjük. Ez így történik: visszahúzva 10 cm-t az alaptól, szereljen be egy pajzsot. Az árnyékolástól 50 cm-re, egy kötél a talajba kerül, az árnyékolás függőleges sávjával egy alsó táblával van összekötve, a pajzsot függőleges szinten szintetizálják, és egy másikkal összekötik. Minél gyakrabban csapolod a tétet a talajba, annál erősebb lesz a zsalu pajzs.
Ugyanígy erősítjük a zsaluzatot a ház teljes peremén, összekötve a táblákat egymással önfúró csavarokkal.
Az alagsorban lévő ház végétől egy szellőzőnyílás van, amelyen keresztül a levegő a fapadló alá esik. Ebbe a helyre kivágást készítünk egy műanyag cső formájára.
Az alapítvány ugyanolyan magasságban elárasztották, egy hidraulikus szint segítségével meghatározzuk a régi pincében a legmagasabb pontot, és vízszintes vonalat rajzolunk a falakon. Egy gon segítségével áthelyezzük a zsalu belső részébe, és húzzuk a vonalat az összes pajzs mentén. Ez lesz a mi szintünk, amelyre a megoldást öntjük.
A régi fürdőben hosszabb ideig keverjük a cementszuszpenziót, és töltsük be a zsaluzatba úgy, hogy az összes aljzat repedését betöltse.
Ha a megoldás a vonal felett van, amit húzunk, akkor simítsuk le. Így kitöltjük az egész zsaluzatot. Az esővíz nem marad el az alapon, a vak terület felé enyhe előítéletet teszünk. Hagyjuk a cementszuszpenziót megszáradni. 3 nap elteltével a zsalu szétszerelhető.
Ezzel befejeződik az alapítvány javítása. A talapzat egyenetlensége vakolható. Amikor az oldat teljesen megszárad, az alapot dekoratív burkolólapokkal vagy oldalirányban lehet beilleszteni.
