A striopallidális rendszer anatómiája
Stryopallidarnaya rendszer. Lencsemag, nucleus lentiformis. Sápadt labda, globus pallidus.
B. Nucleus lentiformis, lenticularis mag. fekszik oldalról a caudatus és a thalamus magból, melyet a kapszula interna választ el tőlük. A félgömb vízszintes szakaszán a lencsefej középső felszíne. a belső kapszulával szemben, egy sarok alakú, középen irányított csúcs; A szög elülső oldala párhuzamos a fás maggal. és a hátsó a thalamus. Az oldalsó felület enyhén domború, és a homlokzat oldalirányú oldalával szemben helyezkedik el a szigeti régióban. Elölről és ventrálisan, ahogy már jeleztük, a lencsefej összeolvad a caudatus maggal. Az elülső szelvényen a lencsefejes magnak egy ék alakja van, amelynek csúcsa a középső oldal és az oldalsó bázis felé néz. Lenticularis mag két párhuzamos fehér közbensővel, laminae medullares. három részre oszlik, amelyek oldalirányú, sötétszürke színét héjnak nevezik, putamen. és két mediális, világosabb, együtt viselik a sápadt globusz, a globus pallidus nevét.
Már a makroszkopikus formában is különbözik, a globus pallidus szövettani szerkezete is különbözik a striatum más részeitől. Filogenetikailag a globus pallidus egy régebbi formációt (paleostriatum) képvisel. mint a putamen és a nucleus caudatus (neostriatum).
Mindezen tulajdonságok fényében a globus pallidus elszigetelt egy speciális pallidum morfológiai egységbe. míg a kijelölési striatum csak a putamen és a caudatus magra marad. Következésképpen a „lencsés mag” elveszíti korábbi jelentőségét és csak akkor lehet használni tisztán topográfiai értelemben, hanem a korábbi nevei corpus striatum és nucleus caudatus úgynevezett lentikuláris striopallidarnoy rendszer. Striopallidarnoy rendszer egy fő része az extrapiramidális rendszerre, és ráadásul ez a legmagasabb központban szabályozó vegetatív funkciók kapcsolatos hőszabályozás és szénhidrát-anyagcsere, például uralja a vegetatív központok hipotalamuszban.