A könyvet a mágia uralja
A hangos zene nem engedte meg, hogy beszéljek, elvileg ez nem volt szükséges. Nagyon jól éreztem magam üres beszélgetések nélkül, Andrei, a barátom ölében. Tökéletesen megcsókolta, és estére tervez, vagy inkább éjszaka, már kialakultam. Megszakítva a csókot, amely már elég duzzadt ajkakkal, egy magas üveghez jutottam egy koktélral. Automatikusan nézett a táncparketten, majd a bárban. A nővérek sehol nem találtak. Egy félreérthetetlen félelem gondolkodásmódjában. Andrei térdétől erőteljesen felemelkedett, és figyelmen kívül hagyva a felháborodását, elmentem keresni.
- Igen. Azt hiszem, láttam őket - mondta a bouncer.
- Hová mentek? - izgatottan kérdeztem, tudván, hogy minden perc számít.
- Nem emlékszem pontosan. Elkezdte. Kivettem egy számlát a pénztárcából, és átadtam neki. - Tíz perccel ezelőtt elmentek ott - mutatott a férfi balra a kezével.
Minden megfordulva, siettem a húgomhoz. A magas sarkú cipők nehezen mozogtak. Letépte őket, sietve felvette és mezítláb járkált a tüskés aszfalton. Nem tudom megmagyarázni, de tudtam, hol fordulhatok, és késedelem nélkül egy raktár nyitott kapujához értek.
Az udvar hátulján egy autó volt. Új autója. Egész este hódolt nekik. A szívem elsüllyedt. Megértettem, mi történik ott. A cipő kiesett a kezemből, és soha nem látott sebességgel futottam az autót. Az volt az érzésem, hogy a gyökérrel kinyitom az ajtót, de érdemes megállnia, amikor megnyílt.
- Szállj ki innen, és az én tanácsom neked: tartsd be a szádat, különben meg foglak találni és megölni! Egy közömbös, enyhén lusta hangot nem lehetett felismerni. Roma. Ő. Megérintette a húgomat.
Willow szó szerint kiszállt az autóból, és térdre tette a vérét. Felnézett, ott volt az elválás és az üresség, és a fejemben azt gondolta: "Öld meg! Égesse meg a lényt, égesse! "
És úgy tört ki, mint egy meccs, nem saját, törött hangján. Megdöbbentem, de gyorsan meggyilkolták a szimpátiát. Ez a lény megérdemli meghalni. Egy szörnyű sikoly felemelte a nővérét, és megpróbált elhúzódni az autóból.
A lábak nem engedelmeskedtek Yves-nek, és majdnem magamnak kellett hordanom. Távolabb a tisztességes távolságtól, megragadta az arcát a kezével, és megpróbált felkavarni, de nem reagált. Az arcon kellett lennem. A nővérem reszketett, pislogott és tudatosan és valahogy felnõtten nézett rám. A kocsi felé fordult, amelyet a láng elnyelt, és összeszorult, mint egy csésze lé. Willow ismét a szemembe nézett, és lassan, lógott rám.
Nem tudtam, mi történt, de nem volt idő gondolkodni. Hamarosan haza kell mennem.