Vera Skazkova (versek) - így nőttek fel, a dalszövegek a dalon
így nőttek, kis ujjával megfogták a rudat, füstölgetettek az orrlyukból
éjfélkor a konyhában zavaros megértették őket
így nevetett mindent, amit számukra jelentettek
így nem tűntek maguknak
valami természetfeletti és szent
így a szegecselt bőrt a gyapjúra és a tweedre változtatták
oldószeres megjelenést szerzett
elkezdték írni, hogy milyen kényelmetlen gondolkodni,
nem mintha mindenki meglepődne
így nőttek, nem voltak sem rosszak, sem jóok
gyakran inkább az álmatlan New York-i guggolásoknak a Srí Lankai vadonban,
a tengerre, és nem lélekre
vitatja a csendet
laptop egyszerű ceruza
így nőttek, és közös képek helyett az elhunyt
volt egy hiba
Valaki hangja felmelegedett, valaki humora elavulttá vált
de ha nevetnek, akkor egy harmadik vagy ötödik -
bizonyos időközönként
így a punky állatoktól - egy nagy igazi pokolba
mindent ivott, mindent egy sorban dolgozott
megértette, hogy az igazság mindig ott van,
amit az emberek nem mondanak
így növekedtek, elrendelték a káoszt, és a világot kiürítették
így elérték a saját testüket, majd a testek határait
mindenki szívesen kopogtatta a rendszert a pántjairól, mindenki nagyszerű dologra vágyott
mindenkinek megvan a saját korában egy darabja a korszaknak
egy önmagad illúzióra
az, aki nem akart többet, helyes volt
így nőttek fel, elszalasztották az időt, amikor százszor is összeegyeztethetetlenek voltak,
amikor minden szó valamit jelentett, még ezek is - "republikánus" és "demokrata"
így csendben tanították unokáikat, hogy játsszák a blues téren
a fiatalabb korában úgy nézett ki, mint egy apostol
idősebb, természetesen kalóz
és én voltam az utolsó, aki maradt
A veszteségeim listáját adom
De amikor a srácok jönnek hozzám a reszelt bőrön, örülök
Fiatal szemek sötétebbek, mint a szőlő
mond valamit
"sajtos kisváros, testvér"
Ossza meg a szöveget a közösségi hálózatokban: