Csatorna a garázsban
A mélytisztító állomások esetében a követelmények nem annyira szigorúak, engedélyt is kaphatnak a szennyvízelvezető rendszer telepítésére a garázs alagsorában. De baleset esetén a bent tartózkodása nagyon kellemetlen lesz, egészen a teljes tisztításig és fertőtlenítésig. Ezenkívül továbbra is szükség van egy vízelvezető árokra, egy tartályra vagy egy szűrőrendszerre, ezért ismét ennek a kezelő létesítménynek a területi tulajdonlása kérdése merül fel.
A garázsban elhelyezett belső csatorna a padlóhoz szokásos elrendezés, ventilátorcsővel. Szükség esetén a szellőztetés egy légszeleppel helyettesíthető (de nem fordítva). Minden vízvezeték szerelvény hidraulikus kapukkal ellátott szifonnal vagy folyosókkal van felszerelve. Így nincs szaga a szobában. A tisztítóberendezés kijárata 110 mm átmérőjű, az összes többi cső átmérője 50 mm. Emellett 40 mm-es hullámcsövek is használhatók.
A garázsban lévő szennyvíznek magas színvonalú tisztítással kell rendelkeznie, mivel a víz itt erősen szennyezett szerves és kémiával. A második kamrában a szeptikus tartály aerob baktériumokat használ, mivel a mechanikai tisztítás nem elegendő. A talaj utókezelése erősen szennyezi a talajt, ennek következtében néhány éven belül elkezdődik az ártalmatlanítás. A garázsok vízellátása meglehetősen ritka jelenség, az engedélyek a költségekhez kapcsolódnak. Ezért a vízben és a szennyvízben a garázsban gyakran tartózkodnak benne.
Ez akkor történik, ha autómosókat, autóápolókat, műhelyeket szervez, amelyek előállításához víz szükséges. Nagyon ritkán olyan tárolótartályokat használnak, amelyekben a lefolyók leereszkednek. A módszer nagyon drága, hiszen helyet foglal a tartály számára, minden csatlakozás magas feszességét. A szennyvíz eltávolítása az idő- és pénzköltségekhez is kapcsolódik. A garázsokban ez a szennyvíz a leginkább mozgékony, nem képes nagy volumenekkel megbirkózni. Nem alkalmas a termelési létesítményekre, csak a háztartási szint igényeire támaszkodik.