A pulka húszadik ötödik kezelése - idegen és barátai kalandjai (illusztrációkkal)

Huszonöt fejezet

Miután elmenekült Mogorva és Pillman egész kórházi személyzet volt elfoglalva kezelésére egy beteg - Pellet, aki, látva a részét a figyelmet, hogy a személy, teljesen tönkrement. Azt kérte, hogy vacsorára cukrászsüteményt és lekvárt zabkát főzzön; elrendelte a földiepereket gombás mártással, bár mindenki tudja, hogy nincs ilyen szelet; aztán elrendelte, hogy almás törtburgonyát hozzon, és amikor almás törtburgonyát hoztak, azt mondta, hogy kenyérkvászot kért; amikor kvassot hoztak, azt mondta, hogy a kvász büdös a hagymával, vagy valami más feltalálta.

Minden dajka leereszkedett, teljesítve a szeszélyeit. Azt mondták, hogy egy évszázadon át ilyen beteg nem volt, hogy ez egy igazi büntetés, nem beteg, és hogy a lehető leghamarabb vissza kell állnia, vagy valami ilyesmi.

Minden reggel elküldte az egyik dajkát, hogy keresse meg Bulka kutyáját. Amikor a nővér, aki belefáradt a városba vándorolt, visszament a kórházba abban a reményben, hogy már elfelejtette a kutyáját, Pulka mindig azt kérdezte:

- Igen, nincs sehol.

- Szóval nem kellett volna néznie!

- Igen, őszintén szólva, minden utcán haladt!

- Miért nem hallottam, hogy hívsz? Gyere újra, nézz!

A szegény ápolónő kiment a kapun, és nem tudta, hová menjen, időről időre kiabált:

- Bulka! Bulka! Tehát elveszett!

Tudta, hogy a kiáltásai nem segítik az ügyet, de eleget tett Pulka követeléseinek, hiszen véleménye szerint megnyugtatta a beteget. Pulka egy nővér elküldte, hogy nézze meg, mit csinálnak más gyerekek, és naponta háromszor jelentenek neki: reggel, ebédelni és este. Harmadik bébiszitter ő kényszerítette, hogy elmondja neki, reggeltől estig a meséket, ha a mese volt érdektelen, üldözte őt, és követelte, hogy küldött egy bébiszittert, aki jobban tudja, mint egy tündérmese. Szörnyen dühös volt, ha egyik társa sem látogatta meg. Amikor valaki jött, elrohant, és azt mondta, hogy megakadályozta a tündérmesék hallgatását.

Medunitsa látta, hogy a beteg karaktere napról napra romlik, és azt mondta, hogy húszszor rosszabb, mint Grunt és Pilyulkin kombinálva. Csak a kórháznak kiürítése segíthet a betegnek, de a lábai még mindig fájtak. Emellett maga Pulka is megsérült.

Egy nap reggel felébredt, úgy érezte, hogy a lába nem fáj. Leugrott az ágyról, rohant a szobán, de nem futott ten lépést, ahogy a lábát felpattant, és elesett. A szegény embert a karjába szállták az ágyához. Azonnal megjelenik a daganat, és az esti órákban a hőmérséklet megugrott. Medunitsa az egész ágyat az ágyához töltötte, nem zárta le a szemét. Köszönhetően az erőfeszítéseinek, a daganat opál, de a láb kezelése késik ebben az esetben.

Végül rövid időre hagyta el a beteget az ágyból. A mancsokra támaszkodva, és kezét a falak felé tartva, Pulka lassan megmozdult az egyházközségben és fokozatosan megtanult járni. Aztán egy órára elhagyta a sétát, és sétálni kezdett, egy kórház köré. Ezekből séták páciens természetétől javult, egyre kevésbé ingerlékeny, de ha eljön az ideje, hogy visszatérjen a ház, Pulka sodrából, és felkiáltott: „Ne menj!” -, és intett a mankóját a bébiszitter. Meg kellett kapnom egy beteg embert egy fegyveres emberben, és bedobtam.

Az ilyen döntő intézkedések eredményeképpen a kezelés sikeres volt, és hamarosan Pulka bejelentette, hogy egy nap alatt lemerül a kórházból. A gyerekek és a babák örömmel hallották ezt a jó hírt.

A kijelölt napon az egész lakosság a kórház bejáratánál gyűlt össze. Mindenki üdvözölte a visszanyert betegt, virágot adott neki, és azt mondta:

- Itt vagyunk a gyűjteményben! Nem elég csak Znayki és Bulki.

- Nos, semmi, - vigasztalta a kicsinyeit, - Talán megtalálja, hogy Znayka és Bulka megtalálják.

- Hogyan találhatók meg? Felelte Pulka. "Meg kell keresnünk őket."

- Igen - mondta Dunno -, meg kell keresnünk ezt a hülye Znaykát, vagy valahol el fog tűnni nélküle.

- Miért hülye? Dr. Pilyulkin válaszol.

- Persze, hülye, és még mindig gyáva, - mondta Neznayka.

- És nem gyáva - kezdte Grumbler.

De Neznayka félbeszakította:

- És hallgasson! Ki a mi főünk, te vagy én? Vagy talán megint kórházba akarsz menni?

Meghallgatás a kórházról. Grumbling hallgatott.

"Vasárnap vasárnap kinevezünk egy labdát a betegek gyógyulásáért, és akkor megkereshetjük a hülye Znaikat." És ha megtalálja, akkor lesz egy másik labda. Még csodálatos lesz.

- Ez csodálatos! Csodálatos! - Mindenki örült.

Nem ismert, milyen megnyugtatóbb: vajon lehet-e Znayka-t találni, vagy lehet-e másik labdát rendezni? Ez a kérdés nem tisztázott.

A gyümölcs betakarításának munkája véget ért. Az összes pincét feltöltötték a tetejére, és a fákon még sok almát, körtét és szilvát tartalmazott. Úgy döntöttek, hogy átadják őket a kígyó babáknak.

Mindenki elkezdett dolgozni a labdán. A lakosság egy része füves kerek táncterincet hagyott ki, a másik pedig gyönyörű kerítést rendezett a helyszínen. A teljes körű, csendes és szegfűvel díszített, tengelyekkel felfegyverkezve kétszintes pavilon emelkedett a zenekar mellett a színpad mellett. Más gyerekek sátrat, fagylaltot és egyéb édességeket építettek. Mindezen művek zenélésre kerültek, mivel Guslia a legjobb hárpisták közül tízet választott ki és zenekart szervezett. Azonnal próbálkoztak.

A legmeglepőbb dolog az volt, hogy Carnation lelkesedéssel dolgozott. Mindent megtett, amit neki rendeltek, és nem merült fel trükk. Úgy tűnt, újjászületett.

- Milyen jó neked segíteni! Mondta neki Kisonka.

- És miért nem segít? A Carnation válaszolt. - Ha szükséges, levágom a fejét, de megteszem.

- Mindent annyira szorgalmasan csinálsz, csak szépen nézhetsz - mondta a Fecske. - Úgy látja, szeretnek dolgozni.

- Nagyon tetszik nekem - mondta Carnation. "Mindig szeretem tenni valamit." Ha nincs semmi köze - Nem tudom, mit kell tenni, és meg kell kezdeni csinál valamit, nem kell tennie. Ebből kiderül, hogy csak értelmetlen, és ennek ellenére támadásra kerültem.

A szegfűszagok hangosan megszaggatták, és öklét tartották rajta.

- Mi ez a vletka? Kérdezte Kisonka.

- Mit jelent a trepanation?

- Hát, csak pound.

- Ó, szegény ember! - kiáltott fel Kisonka. - És jobb, ha nem teszed, amit nem kellene. Jobb, ha eljössz hozzánk. Mindig van valami munkánk az Ön számára: rögzítsen egy kerítést, helyezzen be egy törött üvegt ...

- Rendben van - értett egyet Carnation.

"Eljössz a labdába?"

- Miért ne? Csak mosd le magad, vegyél jó combot és jöjjön. Meghívunk titeket.

- Rendben, jövök. Köszönöm.

Kisonyka nagyon szerette, hogy Carnation udvariasan beszélt, és még köszönetet mondott. A lány elpirult örömében, és az elment a Fecske félre, és azt suttogta:

- Nem lesz nehéz megismertetni vele.

- Gyakrabban kell dicsérni - mondta a Fecske. - Jó neki. Mindig, ha tetszik, szükség van a megbélyegzésre, és ha igen, dicsérni kell, akkor más alkalommal megpróbálja jól dicsérni. Ezenkívül jó szokásokra kell ügyelnie, különben annyira szippantja az orrát.

- És a beszéd nagyon eltömődött - mondta Kisonka. "Milyen szavak ezek: bashka, hülyeség, vletka!" Szükséges lesz a beszédén dolgozni, és fokozatosan elveszíteni a csúnya szavakat.

A szegfű, ami elégedett volt azzal, hogy dicséretet kapott, még szorgalmasabban kezdett dolgozni. Mindenki szeret dicsérni.