A 76. kérdésben a pénzpiaci válasz a gazdasági szakirodalomban több meghatározást tartalmaz

A pénzkereslet mindig olyan árura vonatkozik, amely megvásárolható. Megkülönböztetik a nominális pénzkeresletet, amely az áremelkedés után változik, és a pénz vásárlóerejét figyelembe véve számított valós pénzkereslet. A valódi pénzkereslet

Valódi pénzkereslet

ahol Md a nominális pénzkereslet, P az átlagos árszint. A pénzkereslet a pénz két funkciójából következik: a forgalom és a vagyon megőrzésének eszköze. A pénzkínálat (MS) a forgalomban lévő pénzösszeg. A pénzellátást minden országban központi és kereskedelmi bankok szabályozzák. A pénzkínálat (MS) pénzeszközöket (C) és betéteket tartalmaz: M S = C + D, ahol az 5 a pénzkínálat; C - készpénz; D - lekötött betétek. A jegybank elsősorban a monetáris bázist, vagyis az eszközöket, amelyek alapján az ország pénzkínálata függ. Ha a monetáris bázis MB, és a bank fenntartja R, akkor: MB = C + R, ahol MB a monetáris bázis; C - készpénz; R - tartalék. Három exogén változó szerepel a pénzkészlet modellben: 1. Monetáris bázis (MB = C + R). 2. A betét tartalékráta (rr), vagyis a tartalékba helyezett bankbetétek aránya. A központi bank a jegybanknál kamatmentes betétek formájában tartalékolási normákat határoz meg a kereskedelmi bankok számára. 3. A pénz elhelyezésének (cr) együtthatója, amely tükrözi a lakosság preferenciáit a készpénz és a betétek közötti pénzkínálat elosztásában. A pénzszolgáltatás általánosabb modellje egy olyan változót tartalmaz, mint pl. A pénzszorzó, amelyet a pénztár és a monetáris bázis aránya jelenti:

A pénzszorzót a betétdíjas foglalás (rr) és a betét tényező (cr) segítségével lehet képviselni:

Ezért M S = mMB. Ezért világos, hogy miért nevezzük a monetáris bázist (MB), amely a pénzkínálat multiplikatív hatásának tulajdonítható. A pénz ára a kereslet és a pénzkínálat eredményeképpen alakul ki a pénzpiacon.