Szelepes szelepek - a vénás rendszer anatómiai és fiziológiai jellemzői - varikózis - műtét
Az érrendszerben a szelepek fontos szerepet játszanak a véráramlás irányában. Ezek a szív-, a tüdőartéria és az aorta szelepei. Nagyon sok szelep van nyirokcsomóval.
A szelepek nem személy kiváltsága. Sok állat, még a kétéltűek és hüllők is szelepek a vénájukban.
A legtöbb szelep kis és közepes kaliberű vénákban van. A külső iliacos, belső jugular és subclavianus már tekinthető valvuláris vénáknak. A törzs végtagjai, izom- és szubkután vénái általában nagy számú szelepet tartalmaznak.
A legnagyobb vénák a test - a felső és az alsó üreges - nincs szelep, és a névtelen és közös csípő vénák ritkák. Nincsenek szelepek a vese vénáiban és a portális vénás rendszerben, az intracranialis vénákban és a szinuszokban.
Az utóbbi években gyakrabban jelentek meg a szelepkorrekció különböző módszereiről szóló jelentések, ezért helyénvalónak tűnik egyetlen kifejezés használata a műveletek leírásakor. Megadjuk a VN Vankov (1974) szelepelemeinek leírását, amely a legsikeresebbnek tűnik számunkra.
A vénás szelep a szelepekből és az érfalból áll, amelyek együttesen alkotják a sinus szelepzacskóit. Nyilvánvalóan helytelen lenne a szeleplapok szelepekkel történő azonosítása.
A szeleplapnak két éle van - szabad és a falhoz rögzítve. A szelep mindkét oldalát szarvaknak nevezzük. A két szelep szomszédos kürtjei a csúcsaikkal a fal egyik szakaszában fejeződnek be, a komissziós magasságnak nevezik. A vénák falán a szeleppárna és a szelep szinuszfal. A szelephenger egy lineáris kitágulás a tartály aljzatába, amelyhez a levél csatlakozik.
A szelep szinuszfal egy vénás fal, amely kívülről határolja a szelepzárat.
A szelep alapja a legtávolabbi pontja.
"Varicose Disease", A. N. Vedensky