Raven (Annie Smitt)
Egy angol községben London közelében volt egy juhállomány. A juhoknak bölcs pásztor volt, aki felügyelte őket. Minden rendben lenne, de a törzsben olyan ronda birkák jelentek meg, hogy ki voltak kényszerítve a csordából. Mindent elpusztítottak. Minden, ami szerintük csúnyább, mint ők. Azaz, megölik a juhok, hogy már az állományban, zúzás a természeti környezet, mert azt hitték, hogy a természet nem méltó ilyen megtiszteltetés, mint a létezés. Annyira csúnyák voltak, hogy azt hitték, hogy a világ császárosa létezik, és a császárok más juhok világa. Minden, amit nem érintene, ugyanolyan csúnya lett, mint ők.
A bárány nem tudta, mit kell tennie. Ők még csak nem is az agy ki segítséget kérni a Shepherd, mert nagyon büszkék voltak, és úgy gondolta, hogy ők okos nem ad számukra, hogy a legalapvetőbb módja, mert féltek, hogy meg hülye.
Időközben a cselekvés mögött megfigyelhető a fehér Crow. Nem tartotta magát intelligensnek és bölcsnek, nem is beszélve arról, hogy nem tartja gyönyörűnek. A holló egyszerűen tudta. Sokat tudtam. Tudtam, hogy segítsek a szerencsétlen juhoknak.
És a Raven jött a juhhoz.
- Ó, Nagy Flock! Raven a juhhoz fordult. - Azért jöttem, hogy segítsek. Tudom, mit kell tennem, mert sok háborút és konfliktust láttam. Igen. Fiatal vagyok a varjú miatt, de sokat láttam.
A juhok erre válaszoltak:
- Nem kértük tőled, Raven. Képesek vagyunk egymással szemben megbirkózni a testvéreinkkel, és mégsem vagyunk olyanok, mint más hollók. Furcsa vagy. És ezért ölünk meg.
A juhok megragadták a varjúomat, de nem ellenállt, de csak azt mondta:
- Homok homokja vagyok a homok világában. De a világ nem lesz ugyanolyan apró szemcsézettség nélkül a sivatagban. Bárcsak te, a juhok, hogy a csorda homokhéja sem veszít hiába. Egyetlen csepp vér sem tört ki, hagyd, hogy a vérem az utolsó.
Amint Raven volt az utolsó szó, megölték.
Ezt követően egy héttel később a csorda meghalt. Minden egy. És a ronda juhokat pásztor vágta le, mert nem volt hajlamos levágni a hajukat.