Olvassa el a könyvet - kedves és szelíd
- Nem, nem akarom tudni a jövőt - felelte Jasper. - Én inkább a meglepetéseket.
- Én is tartózkodom. Jobb, ha Jasperrel megyek, egy kis falat - mondta Milton.
- Amit unalmasak - állapította meg Amanda. - Gyerünk, Linda!
Megfogta a kezemet, és bevezett engem a házba. Őszintén szólva nem nagyon tetszett az ötlet. Ilyen dolgokra mindig is óvatos voltam. De ugyanakkor kíváncsi voltam. És hirtelen, és az igazság, ismerem a jövőt. Hirtelen a szerencse-pénztáros elmondja nekem valami fontosat Jasperrel való kapcsolatáról? És ha nem vagyunk egy pár.
- Linda, milyen ember? - suttogta Amanda, és felemelt. - Ne félj, minden rendben lesz!
Egy apró folyosón, melyet csak egy pár gyertya világított meg, csak egy bolt volt a bútorok közül. A Fortune-pénztáros széles, fehér fogat üdvözölt. Egy magas, karcsú, hihetetlen szépségű nő. Fekete hosszú haj, ragyogó kék szemek. Szó szerint elkábították.
- Helló, kedves hölgyeim - mondta. - A nevem Tamanis. Lehet nyitni a jövő minden titkait, ha akarod.
- Azt akarjuk! - kiáltotta Amanda. - Mrs. Tamanis, annyi kérdésem van!
A szerencse elmosolyodott, és ujjával meghívta a barátját.
- Gyere velem, kíváncsi. És itt vársz.
A szobába eltűntek, szorosan becsukta az ajtót mögöttük. Engedelmesen leültem a padra, és hosszú várakozásra készültem. Biztos, hogy Amanda nem hagyja el csak a vagyonostyát, amíg nem hallja a kérdésekre adott válaszokat.
Megborzongtam, amikor furcsa hangot hallottam sziszegő feljegyzésekkel. A távolabbi sarokból jött, ahol a gyertyák gyenge fénye nem érte el. Közelebb értek, rájöttem, hogy valaki ott keveredett.
- Gyönyörű vagy! újra hangzott a hang.
Rettegnék, de valami megmagyarázhatatlan vonzalom vonzott engem, hogy megtudja, ki rejtőzik ott. Elvettem a gyertyát az asztaltól, és elmentem a sarokba, ahonnan a hang származott. A piszkos rongyokon feküdt egy lény, egy kis, törékeny, sápadt bőr, amelyen keresztül látták a kék ereket. A kölyök az oldalán feküdt, vékony lábát kicsi ujjakkal nyomta a gyomra, és csontos kezét egy vastag kötél mögé húzta a háta mögött, ahonnan a nyers bőr sebek már megjelentek. Szívem tele van szánalmával. A lény hirtelen felemelte a teljesen sima, szőrtelen fejét, és kiáltottam, amikor láttam, hogy nincs arca. Sima fehér felület. Úgy tűnt azonban, hogy ez a furcsa lény tökéletesen lát engem, a szem hiánya ellenére.
- Szeretlek ", ismét hallottam a hangot.
Nem tudom elképzelni, hogyan, de ez a lény beszélt. És továbbra is néztem rá, éreztem a félelmet és a szánalmat, képtelenek mozogni.
Megborzongtam, amikor meghallottam Amanda hangját. Mintha valami takaró elaludt volna. A szörnyű teremtményből visszahúzódott, és sietett.
- Menjünk "- kérdeztem a barátnőmtől, és megnézett a sötétben lévő sarkon.
- Te, Tamanis csak félelmetes! - kérdezte a lány melegen. - Mindent elmond neked! Gyerünk, most nézek ki a srácok. Várjuk a ház körül.
A szerencséskori házban való tartózkodás valahogy kényelmetlen volt, de még mindig szeretett volna beszélni vele. Vonakodva bólintottam. Amanda biztatóan megpaskolta a vállát, és elhagyta a házat. Én egyedül maradtam a szerencsés pénztáros és a különös teremtmény.
- Gyerünk, drágám, biztos vagyok benne, hogy sok jó hírt fog neked.
A sarkon üvöltés jött.
- Nos, mi rashushilsya? - kérdezte Tamanis ingerlékenyen, és kinyújtotta kezét az arc nélküli teremtményhez.
Egy szikracsík esett az ujjaiból, és az ordítás azonnal megszűnt.
- Olyan nyugodtabb lesz - folytatta, és elvezetett a következő szobába.
Leültem az asztalhoz, szemben a szerencsejátékosnál. Előtte egy nagy kerek üvegtál volt.
- És ki az. ott a sarokban? - óvatosan kérdeztem, hallgattam a folyosón lévő hangokat.