Házak építése polisztirol betonból
1. A blokkok méretei. A munka megkezdése előtt ellenőrizni kell, hogy a blokkok hossza megegyezik-e. Ez különösen fontos, ha ragasztóanyagot választottunk ragasztóként a szokásos cementszuszpenzió helyett. Ha a hossza meghaladja a 2 mm-t. a függőleges lefektetés elkezdi "járni", és igazításához több ragasztó szükséges. Ennek következtében a falazat hővezetőképessége nő a hideg hidak miatt, és ennek következtében a ragasztó elveszíti előnyét a cementhabarcs felett.
2. Armopoyas. Polisztirol-beton esetén meg kell erősíteni a falazatot. Általában a tömb tetején egy zsaluzat készül, amelyen belül a perem mentén egy vasalást helyeznek el, amely hegesztéssel vagy kötőhuzalokkal van összekötve, majd az egész szerkezetet betonba öntik.
3. Száradási idő. A polisztirol-beton tulajdonságai olyanok, hogy az anyag gyakorlatilag nem veszi fel a vizet, így az oldat vagy a ragasztó önmagában megszárad. A munkamennyiség kiszámításánál figyelembe kell venni a keverék száradásának sebességét. A polisztirol-beton házak építése nem sürgeti a gyorsaságot és a felhajtást.
4. Vakolás a szobában. Az anyag kis tapadású (vízabszorpció), ezért a vakolat nagyon rosszul van a falon. A blokkok nedvesítéséhez ajánlatos nem kímélni a vizet. Néha az építõk nyomást gyakorolnak a falra. A belső befejező munkákhoz a falakat gipszkartonokkal lehet lefedni. Így elkerülhető a helyiségek falait vakolva
5. A fal mindhárom sorának megerősítéséhez egy rácsot vagy erősítő huzalt kell elhelyezni. És a legjobb, ha az öltözködést a lehető legpontosabban csomagoljuk a réteg legkisebb vastagságával.
A polisztirolbetonból készült épület sokkal vonzóbb, mint a salakblokk és a habbeton. És az anyag egyidejű hőszigetelésként szolgál a helyiségekben, ami lehetővé teszi a ház felmelegedésének költségeinek csökkentését. Az anyag hosszú élettartama, megbízhatósága és szilárdsága széles körben alkalmazható lakó- és középületek építésében.