Egy esszé a történetről és
Nagyon szerettem az I. Turgenev "Mumu" történetét. Olyan szomorú történet, hogy a végén nagyon sírni akarok. Számomra úgy tűnik, hogy sok ember nem tudja megakadályozni a könnyeiket, és elérheti a munka végét.
A történet főhőse Gerasim - süket-némító szolgája egy nagyon káros és nárcisztikus szeretőnek. Őt hatalmas, hatalmas növekedésű embernek ábrázolják, hatalmas kezekkel és figyelemreméltó erővel. A szeretőjének udvarában tálalva találkozik Tatiana mosdóval és beleszeret hozzá. De meg kell feleségül venni egy másikat. És hogy megszabaduljon Gerasimtól, úgy tesz, mintha részeg lenne. Mivel Gerasim gyűlöli az ivókat, úgy dönt, hogy feladja Tatiana iránti szeretetét. Ebben a cselekedetben úgy tűnik számomra, hogy akaratereje nagyon jól látható, és Gerasim még a kedves leánya kedvéért sem adhatja fel az elveit.
Azonban a kutya Mumu jelenik meg. Nagyon kapcsolódik Gerasimhez, aki megmentette a folyóból. És Gerasim is hozzá van kötve. Mumu nagyon szerető kutya, nagyon intelligens és kedves. De hirtelen a hölgy elrendeli, hogy megölje Mumut, mert majdnem megharagta. És Gerasim kénytelen megszabadulni tőle. Úgy dönt, hogy magáévá teszi, nem bízik más szolgákban. Mennyire volt nehéz neki dönteni egy ilyen cselekedetről? Elveszi Mumu vele megy a hajó a folyó közepén, Mumu tulajdonít a tégla, „fordulatok, villog, és kibontja a kezét ...” Mert Gerasimos „legzajosabb nap csendes volt és hangtalan” ...
Mumu meghalt a mester keze alatt. Ezután Gerasim elhagyja a szeretőjét, és gyalogosan sétál a falujába. Ott egyedül él a kunyhóban, és négyben vetődik.
Úgy tűnik számomra, hogy Gerasim nagyon erős ember, nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is. Kétszer is legyőzhette magát! Megtagadta kedvesét és kutyáját. Gerasim csak nagy tiszteletet kölcsönöz nekünk. Azonban milyen szomorúnak kellett lennie neki!
Frissítések a webhelyen
Ön itt áll: Főoldal Szakirodalmi munkák A XIX. Századi irodalom művei I. Turgenev "Mumu"