A szuperpozíció elve
Alapelv (tétel) szuperpozíciója azt mondja, hogy a jelenlegi mindegyik ágban (feszültség bármelyik elem) komplexet áramkör, amely több forrásból egyenlő az algebrai összege részleges áramok (feszültségek) felmerülő ez az ág (ezen elem) a független előre hatását minden egyes forrás külön-külön.
A tétel bizonyításának egyszerűsítése érdekében az 1-es szám mögött az egyik komplex áramkör egyik külső ágát választjuk, amelyben a valós áram egyenlő a kontúrnak: I1 = Ik1. Kövessük egy komplex áramkör körvonal-egyenletrendszerét, és a meghatározó módszerrel (Cramer) a jelenlegi I1 = Ik1 értékkel oldjuk meg:
A szuperpozíció elve csak azoknak a fizikai mennyiségeknek felel meg, amelyeket lineáris algebrai egyenletekkel írunk le, például a lineáris áramkörök áramaira és feszültségére. A szuperpozíció elve nem teljesül a P = I 2 × R nemlineáris egyenlethez tartozó áramerősséghez.
A szuperpozíció elve a komplex láncok számítási módszerén alapul, amelyet szuperpozíciós módszernek nevezünk. Ennek a módszernek az a lényege, hogy egy több forrásból álló komplex áramkörben a részáramok külön-külön kerülnek kiszámításra az egyes forrásokból. A részáramok számítása általában az áramkör átalakításának módszerével történik. A valós áramlatokat a részleges áramok algebrai hozzáadásával határozzuk meg az irányukhoz képest.