A nép tribüne
Sokszor hallottam ilyen beszélgetések Kijev kommunisták: „Ez az, amit Babi Jar, ahol a zsidók volna néhány lövés És miért van, hogy valahogy fel egy emlékmű Parhat?”.
Ugyanazok a fonák, amelyek negyven évvel ezelőtt beszéltek a "pergamen" emlékműről, most tükrözik a témát ", de Babi Yar volt?".
Talán a jövő nemzedékei azt mondják, hogy a XX. Században az ókori város legvilágosabb foltja éppen a fasiszta elfoglalás volt.
Nem merünk elfelejteni ezt a kiáltást. Ez nem így van
történetében. Ma van. És mi van holnap?
Anatoly Kuznetsov, "Babi Yar"
A kijevi megszállást túlélő hozzátartozóim emlékiratai szerint az emberek túlnyomó többségében az emberek a zsidók számára barátságosak voltak. Kijevben általában, egészen a közelmúltig, a "jószomszédság" fogalma élt. Megapolis itt és nem szagol.
Az emberi patak Melnikov és Pugachev utcáinak kereszteződésébe költözött. Itt embereket találkoztak a géppisztolyokkal, és nem engedték meg senkinek.
Dorogozhitskaya utca és országút (most - Korotchenko utca) blokkolták a fasiszták kutyákkal. Az embereket 500 emberből álló csoport vezette, majd kisebb "pártokra" zúzták össze, elvitték ruháikat és ételmüket. Sokan megértették, mi történik. De nem hitték el.
Babi Yar emlékeinek a horroron átmenő emlékei szerint az, ami megtörténhetett, nem illeszkedett a fejében. Az utolsóig az emberek nem hittek, még akkor sem, ha a rendszeren üldözték őket, még akkor is, amikor a nevető hitleriták megverték őket. Még akkor is, ha lecsupaszították őket, és néhány méteres géppuskás hangokat hallattak. Még akkor sem tudtam elhinni. Öld meg ilyen nagy tömegű embereket? Elpusztítani a gyermekeket, a nőket, az időseket? Hogy miért. Igen, ez nem lehet!
Az a tény, hogy a zsidó nép Hitler által végrehajtott népirtását megszüntette a szovjet sajtó. Hitler barát volt, megbízható társa, de nem szörny, és kész arra, hogy több százezer embert elpusztítsanak egy ötletért. Sokan emlékeztek a 18. évre, amikor udvarias lakók voltak udvariasak és udvariasak a helyi lakosság számára. De a 41. évben más németek lépett Kijevbe.
Apokalipszis
A túlélők emlékei megkerülik a világ összes médiumát. Itt vannak azok a bizonyságok, akik a pokolban láttak:
"A temetők területének végén az emberek jobbra hajtottak Babi Yar mentén, ahol egy gépi tüzérség élő folyosója épült, és mindenki önkéntelenül egy nagyszintű platformra esett. Azok, akik félre akartak menekülni, brutálisan megverték a botokat és kutyák üldözték. Az embereket megverték és semmilyen ok nélkül. Mindig el kellett kerülnünk a felvételeket.
A terület szélén emelkedettek voltak, köztük keskeny folyosók, amelyek olyan szakadékokhoz vezetettek, ahol a fasiszták megsemmisítették a civileket. Ezen a helyen a hitleriták az emberekből ruhát viseltek, és félig öltöztették a végrehajtás helyére. Az emberek egyik helyről a másikra rohantak, mint a zavartság, az elromlott és az automatikus bomlások sírása folyamatosan zörögni kezdett.
- Megmondták a kudarcot. hogy minden dolgot egy halomba tegyen. Az emberek állva oszlopon száz ember. A temető kaputorony tisztán látható volt, mint az első konvoj megállt a meredek szikláról, mint az emberek meztelenre olyan szépen stack halmoztak ruháikat lövéssel puskát, géppuskát szélén egy szakadék, mint a rángatás női lábak emelt gyerek és vetette őket a Babiy Yar. "
Itt vannak a németek emlékei:
- Azonnal, miután megérkeztem a végrehajtás helyére, együtt más elvtársakkal is le kellett mennem erre a szakadékra. Nem tartott sokáig, és hamarosan az első zsidókat hozták nekünk a szakadék lejtői mentén. A zsidóknak a szakadék falán kellett feküdniük.
A szakadékban három lövészcsoport volt, összesen mintegy 12 lövő. Ezeknek a csoportoknak a végrehajtása során egyidejűleg zsidókat vittek be felülről. A későbbi zsidóknak le kellett feküdniük a korábban végrehajtott zsidók holttestre. Az íjászok a zsidók mögött álltak, és a fejem hátulján lelőtték őket. "
"A sztrippelt zsidókat egy 150 méter hosszú, 30 méter széles és 15 méteres mélységű völgybe küldték. Ebben a szakadékban 2 vagy 3 keskeny átjáró volt, amelyen a zsidók leereszkedtek.
A lövést csak két rendőrtiszt végezte. Egyikük a szakadék egyik végén működött, a másik a másikban.
A halottak testén átmenve a következő áldozatnak, aki ebben az időben sikerült lefeküdnie, a géppisztoly azonnal lelőtte.
Nem sokáig figyeltem. A gödörhöz közeledve annyira féltem, hogy láttam, hogy nem bírok sokáig nézni. A gödörben háromszor feküdtem hullámok, kb. 60 métert. Hány réteg feküdt egymásra, nem láttam. Eltekintve a két gép tüzérek, minden járat a szakadékban egy „gyűjtő” - ez volt becsukódik-zsaru, aki úgy volt állítva, hogy a sértett a holttesteket, hogy egy elhaladó lövész volt csak, hogy egy lövés.
Amikor az áldozatok leereszkedtek a szakadékba. a "stackers" -et azonnal lefoglalták és a többiekhez csatolták. "
A nácik megöltek
Minden kedden és szombaton, 102 hetet töltöttek Yarát. Különböző források szerint 150 - 200 ezer embert öltek ide.
Két és fél hónappal a kijevi szovjet csapatok felszabadítása előtt a fasiszták hamarosan elpusztították a "tevékenységüket" Babi Yarban. A Syretsky-koncentrációs tábor foglyait táplálták és elküldték ásni a holttesteket.
Mikhail Matveyev, a túlélő fogoly Syretsky koncentrációs tábor emlékirataiból:
"Az ásók voltak ásó gödrök, feltárva a holttestek szürke-szürke, horgolt, tompított és összefonódott. Kihúzni őket egy igazi kínzás volt. Egyes testeken, különösen a gyermekeken, nem voltak sebek - ezek azok, akik életben aludtak. Néhány nő, különösen a fiatalok teste éppen ellenkezőleg, szadista módon eltorzult, valószínűleg halála előtt.
A bűnözéstől a németek összeszorították az orrukat, néhányan megbetegedtek.
A horgok kihúzták a holttesteket, és elvitték őket a kályhákhoz. Különösen kovácsolt fémrudakat kaptak, egyik végén egy fogantyúval és egy horog a másik oldalon.
Topayde (fej kivégzést 1941-ben, és vezetője a visszakeresés holttestek 1943) után számos kísérletek célja hulla húzza rendszert úgy, hogy nem szakadt szét. Ehhez meg kell ragaszkodni a horog az álla alatt, és húzza az alsó állkapocs, aztán ment az egész, és ez így húzták a helyére.
Néha a holttestek olyan erősen tapadtak, hogy két vagy három ember lógott a horogon. Gyakran kellett tengelyekkel vágni, az alsó rétegeket pedig többször is aláásni. "
Hatvan év után az interneten néhány "kutató" cikkek lesznek, akik igazolni fogják - Syretsky táborban senki sem halt meg, a háborús foglyok "meghaltak". És a Babyn Yar-ban senki sem lõtt, minden fikció cionista. De többet erről később.
A kommunisták megöltek
A Babi Yar nem tudta elrejteni a fasisztákat. Egyszerűen nem volt elég idő ahhoz, hogy fizikailag sok holttestet égjen.
1957-ben, majdnem tizenöt évvel a kijevi felszabadulás után, a párt ukrán központi bizottsága úgy döntött, hogy a teljes építkezésből törli a Babi Yart a föld színéről.
Yarban kezdett pépet a kőbányákból. Az ötlet az volt, hogy víz folyik keresztül a csatornákon, és az iszap összeolvad és örökké elrejti Yar tragédiáját a jövő nemzedékekből. Tehát a tömeges lövések helyén egy felhős tó jelent meg.
Egy évvel a tragédia után hatalmas technikai és munkaerõ erõt dobtak ki a több százezer polgár kivégzésének helyére. Babi Yart temették el és építettek egy autópályát.
Ahol koncentrációs tábor volt, egy egész lakóövezetet emelt. A zsidó temetőt elrobbantották. Koporsókat nyitottak ki, gyűrűszerűen gyűröttek, és ott építettek egy televíziós központot, amely ma egész országra kiterjedően ésszerű, jó, örök.
1965-ben Yar központjában úgy döntöttek, hogy egy stadiont és egy vidámparkot építenek, és egy évvel később, a lövöldözés helyszínén nem közömbösek által tartott beszédek és gyűlések után elhagyták az ötletet.
Eddig a kivégzések epicentruma egy elárasztott park, amely a "hivatalos" emlékműtől távol helyezkedik el, és nagyon "oldalirányban" helyezkedik el a tragédia helyétől. A parkban a fiatalok sört isznak, és a hétvégeken átáztatott talajon rendezett "piknikek".
Megölték a médiában
Amikor először találkoztam egy cikken, "felfedve Babi Yar hazugságait", az én felháborodásom nem volt határtalan.
Itt van egy nagyszerű esszé a "20. század nagy hazugsága":
Valendi, pontosan megtörte ezt a legendát a "Historicha Tatsakhen" N51-ben. Következtetéseit a német légi felmérés megerősítette az Egyesült Államokban. A 1943. szeptember 26-i fényképen - amikor a holttesteket állítólag kioltották és égették, látható, hogy nincsenek munkák a szakadékban: nem ásatások, tüzek, üzemanyag-tárolók. Ez bizonyítja, hogy Babi Yar mészárlását a horrorok propagandájával találták fel. Bár lehetséges, hogy 1941 őszén a zsidókat Kijev közelében lőtték le. "
Itt van ilyen kezelés. A kijevi robbanások a zsidó ellenállás harcosait rendezték (.), És Yar-ban senki nem lőtt. Kijev közelében - talán, de Yar-ban - nem.
A nacionalisták ezt tették
Ma az ukrán kormány nem tesz semmit, hogy végre megnyissa Ukrajna történelmének e szörnyű oldalát. Emberek által előidézett műemlékek felállítása, és emlékeztetőül szolgál a több százezer ártatlan áldozatok a sötétben Kijev park, vált a tanú az Apokalipszis, csak egy kisebb.
És ne ölj meg a következő több százmillió blokkot és projektet. Ők volna az igazság és a megemlítés az állami szinten. Nincs hivatkozás. Még mindig ugyanaz a vágy, hogy eltitkolja, elrejtse és elvetje a feledést.
A könyvben Anatolij Kuznyecov „Babi Yar” az emlékek Dina Pronicheva a kulcsa annak, hogy ez a látszólag megmagyarázhatatlan brutalitás által mutatott mai teljesítmény tekintetében a több százezer meggyilkolt szovjet állampolgárokat:
- A zavaros emberek kimerültek a zsúfolt katonák helyén - egyfajta terület, amely fűvel borított. A fű mindenhol lenvászon, cipővel, ruhával volt szétszórva.
Ukrán rendőrök, akik az akcentussal - nem helyiek, hanem egyértelműen az ukrán nyugati részéről ítélve - markánsan megragadták az embereket, kitörtek, felkiáltottak:
- Születni! Shvydko! Gyorsan! A shnel!
Ki habozott, a ruhák megfosztott erő, belerúgott, csülök-törlőruha, gumibot, részegen gyűlölet, néhány szadista düh ".