A macskáknak és az embereknek a tetőn kell lenniük - 2018. január 30-án - coteyko - mindent a macskákról és a macskákról
A macskám, Alf, aki nyolcéves, szeret ülni a monitoron. Dobjon egy pillantást a képernyő fölött és találkozzon a zöld szemével. Szorosan látja, hogy mit írok oda. A gombok hangja egyértelműen bosszantó.
- Mit bámulsz? - Néha megkérdezem. - Mondana valamit, beszél, sört inni.
És csak egy macskát bujkál, és elfordul. Este felébredtem, mert valaki húzta a karomat. Lassan kinyitom a szemem és látom Alpha hatalmas szemét.
- Che drihnesh? Kelj fel, menjünk a tetőre.
Felugrottam a lábamra, és bámultam rá. A hátsó lengés. Olyan nagy, piszkos és beszélgető. Egy pillanatig egymás szemébe néztek, aztán váratlanul, hűtlenül, lendülettel lenyomva a mancsába dugta az ágyékot. Szörnyű fájdalom félre hajolt, de tisztázta az agyamat.
- Mi vagy, ohrenel egyáltalán, kotyara szakadt ?!
- Oh! Végül felébredtél! - méltatlankodott - És ne feledje, mester, a múlt pénteken, amikor a buxi volt a golyókon, kattints a körmömre? Én is megsérültem.
- Szóval viccelek!
- Én is vicceltem. - válaszolta, és ravaszul mosolygott - "felöltözünk, készen állok".
És hatalmas piros nyelv lett, aki erőteljesen nyalta a kabátját. Gyorsan felöltöztem, kulcskal bezártam az ajtót, és felkaptuk a bejárat lépcsőit. A sötétség szörnyű, állandóan átfutottam valahol, és megtámadtam valamit. Csak Alf halkan és magabiztosan sétált.
- Nyisd ki a kaput! - parancsolta - Vaska, egy kurva, egy részeg a harmadik lakásból laz rétegelt lemezt vett fel. Egy hónap már nem volt a tetőn. És mi, macskák, nem lehet tető nélkül.
- Gyere hozzám, főnök, valószínűleg fagyaszt.
Alf hatalmas mancsával lökdösött hozzá. A meleg, puha szőr azonnal felmelegedett. A keserű tetőn ültünk a bitumen szagát és találkoztunk a hajnalon. Pihent és édesen megcsörrent, és nem vette le a szemét a horizontról. És most arany sugarak villognak. Az egyik, a második és a Nap lassan és erősen elkezdett felhúzni a horizonton. Félelmetes! A madarak azonnal énekeltek. Valahol alatta egy villamos süllyedt. A város teljes életre kelt. Soroka a járda szélén sétálgatott, oldalra nézve.
- Látod, barátom, érdemes élni erre! - mondta Alf, és megveregett a vállamon.
Felébredtem, mert Alf könnyedén megkarcolta a fejem. Éjjel ment vissza, és feküdt a fejem tetején lévő párnára. Elmosolyodtam, emlékeztem az álmot, és megveregettem a fülein.
- Gyerünk, morgó, adok tejet!
Ugyanezen a napon kirobbantottam a pajzsot, amellyel a tetőn levő macska búvóhelye felszállt. A macskáknak a tetőn kell lenniük.