Kedvenc és jó költészet
Dicsérlek, kedvesem, egy gyors elme és vidám hajlam.
Az a tény, hogy soha nem emlékeztem arra, hogy hova voltam rosszul.
Az a tény, hogy minden ember be van töltve, és megakadályozza.
Isten él benned, és legyen egészséges.
Dicséretem szerint azt mondja, hogy nem kapsz zsarolást a nők ellen,
Mivel támogatsz mindent, amit felajánlok,
Az egész, mintha a rajz alapján rendelt volna,
És még most sem büszkélkedsz a belugával, hogy elmejek.
Az ilyen, tudod, nagynéni, minden fehérnemű fehér a vállán.
Neki ezért pelmeni és sütemények.
Grumbles, igen, hibát talál a kis dolgokkal,
Nos, legalább ne bujkálj rímeket hülye éjjel.
Fáradt vagyok, azt mondják, hogy felnőtt a legutolsó.
Te egy pénztáros bőrönd - és rettenetesen boldog, és nem érdemled meg.
Mint a tiéd, de mindazt, amit el akarsz temetni, eltakarni, elrejteni a mohában.
Olyan boldogság történik, hogy tudja, hol van a fogás.
És akkor először ment volna el, de nem tudtam elviselni, ha igen.
Jobb lesz, ha fényes kép lesz, és seggfej vagyok.
Nincs ilyen dolog, a mechanizmusa érthetetlen nekem.
Addig is, mondja, még egy füstöt
És olyan halkan fekszünk le.
Ez az utolsó alkalom, amikor elkaptad
A szövegben, és ott üldögélsz a sorok között.
Hány szar az ujjadból -
És senki, aki szigorú hozzád.
Úgy néznek ki, rángatóznak, gondolják - itt valami nincs rendben:
Ebben benne lesz a lét öröme;
Hányan még mindig lélegeznek, olvad a hörgőket,
És senki sem -, hogy szeretlek, ahogy én.
Napot mérni tőled, hogy fagyassza be
Egy sóoszlopban, búcsúzva; hogy jöjjön a sötétség.
Hányan szeretlek, te gazember.
És az énekesek énekelnek ilyeneket - bárkinek.
A frufru fonnyadt, a kapu egy fiúhoz hasonlít.
Tudni, hogy ragaszkodsz hozzá és kapsz, dühös vagy.
Hányan keresnek vakcinát tőled -
És csak azt, hogy eladjam palackozásban.
Lásd - miután van egy pusztaság
Minden egyes szemgödörben, és csend lesz.
"Mindent várok, amikor engem elenged.
Mindent várok, amikor megbocsátasz.
Maga mögött, és belekapaszkodott, hogy megszokja várja ki a sötétből -, hogy menjen most ostobán, snulo és gyűjtsük fejét a sarkokat. Beszéltél vele, és megosztottál egy ágyat -, hogy most ragaszkodj a korláthoz, mintha az alja lenne. Te egy másik nő vagy; mintának; miért emeli az uralmat? Ő egy másik biztos módja annak, hogy érezze magát életben.
Nem figyelmeztettek arra, hogy hányinger és remegés volt? Olyan távolságot láttunk, amit nem fogsz messzire eljutni. Olyan fajtákat láttunk, amelyeket már a mellkasban csavartunk; Nos, mi a sérelem most, amikor már minden mögött van. Ez egy meccs; a jelöltek között voltak ragadozók, azok is, akik szintén elmenekültek; és vele mindig is így van - pajzs vagy pajzs.
Engedtek lélegezni; Az oxigén maszk sötétség szó, parfüm, csak egy esélyt, hogy néhányan „MI”, blues, ősz, nevetés, pizza Sadovaya, bor, taxi - hadd köhögés, Isten otpitsya, ki vagy a mennyekben - akkor megsimogatta , feltámadó, eltávolítva azt a katasztrófák, akkor élt, pusztító, dobálta tűzifa és versszak; Nincs maszk. Mi nem jó én, nos, válaszolj rám, Istenem, - csak akkor vagy már nagy, hogy ideje lélegezni.
Isten elvonul minket egymástól; izolátumok, ültetettek. A kapcsolatok mint anamnézis, visszatérés - visszaesésként.
Mi maradt neked? Vegye ki a pálcát a polcról; Ülj le, vegye ki ezeket az üvegeket, töredékeket, káprázást, válaszokat, parázst. Ropogó a keserű kávé, hogy molekulok egy részecske - ül, fordult profil, kezében a Nap között a szempillák. Azt kéri, hogy egy rossz nap - a tarló karcolással: „Találtam egy padon makk, itt, és az úton, hogy szeretlek.” Ezek a dalok, "most én vagyok a tiéd", "Nos, ott tartod".
Minden kincs. Nem fogsz elhinni, de elég az életedért.