Bagritsky e
A por az orrlyukakon keresztül - lovak közelében.
Az akácréteget az erdőre öntjük.
A piros jutca a szélhez tapad.
A nap az udvar közepén van.
A levegő áttörés,
Egy ebédszünet jön.
Otthon este. Csend.
A nap forog minden karmában.
De deafly, a szívből, a mélyekből,
A köhögés előzménye jön hozzám.
És ismét a világ tüskés és meztelen:
A kövek sarkai, a házak sarkok;
A fű zöld a pontig;
A csörgő utak fehérek.
A túlzás és a legszigorúbb sietés,
Creek a nap alatt és Celsius.
(Ez azt jelenti, hogy a hasadék kiszáradt a gégefalon,
A levegő lefúj, lefolyik,
És alulról, ragaszkodva a szőlő ágaihoz,
A formák gátolják a tuberkulózist.)
A föld elszakadt a hőtől.
A hőmérő lefúj. És számomra,
Harag, a világok szétesnek
Csepp higany tűz,
Égesse meg a koronát, áramoljon a szájra.
És az egész út olyan, mint a higany.
És este a klubban (jelentés és mozi,
A Rabkorov kör gyűjteménye).
Otthon, álmos és félig sötét:
Ó, alázatos parancsolat a tejet!
Az ablakok alatt ugyanaz a skót megjelenés,
Ugyanaz a macska és a gyermekek világa,
Melyik fulladozó vérkeringés,
Melyik, mielőtt az ellenszenv, édes,
A gyermek, akinek orrlyukai,
A bronchi és a tüdő mind tele van,
Milyen hangon a serpenyő
Emlékeztesse magát.
Emlékeztetni: "Elhalasztott, béna
Jól a világon. Aludj, fiam.
A kéz fájdalmasan merev,
A vénát a templom ellen verte.
(Eszközök: tartós hörgők szopni
Levegő-cseppenként minden edényben;
Ez azt jelenti, hogy a rozsda felborult a szöveten;
Ezért: hidegrázás, fulladás, láz.)
A vénák lüktetnek a templomban,
A szemhéjakon görcsösen megremegett.
Mintha könnyedén megérintene volna
Az éles hegyű ujj az ajtón.
A végén ki kell nyitni!
"Gyere be!" És ő jön ide:
Egy dühös arc,
Éles szakálla.
(Egyenes a mólótól nem ő, nem ő
Kiáltott ki a gyulladt bannerekből?
Kihúzta szakállát, kissé szikrázóan
Egy szem az üvegborító alatt.)
Mondom neki: "Te velem,
Felix Edmundovich? Nem vagyok jól.
A nap leereszkedik a falra.
Macskák vacsorázni egy szemét szemétbe
Dawn öntsön gyümölcslevet.
Van egy híres csend.
És a tálak vécé fölött
Az unharvested moon mászik.
- Nem, én csak - beszélni.
És leereszkedik az ágyra.
Mintha egy régóta fennálló vita folytatódna,
Azt mondja: "Az udvar ablakai alatt
A szúró macskákban, a halott fűben,
Nem fogod megérteni, melyik században.
Egy század vár a járdán,
Koncentrált, mint egy őrszem.
Menj - és ne féljetek felkelni mellette.
A magányod tökéletes.
Nézz körül - és az ellenség körül;
A kezek nyúlnak - és nem barátok;
De ha azt mondja: "Solgi" - hazugság.
De ha azt mondja: "Öld meg", - öld meg.
Nagy terhet is éreztem
A karok vállára estek.
Vágott egy katona fülével
Megérintette az arcomat is.
És az asztalom szétszóródott, mint egy ország,
A vérben, a tintában, a ruhadarab négyzetében,
A tollak rozsdája, papírzsinó -
Minden barát és az ellenség figyelte.
Az ellenségek jöttek - ugyanazon a székön
Leültek, és összeomlottak az ürességbe.
Nyers csontozatuk szopott.
Az árok felütötte őket.
És a mondat aláírása tébolyult
Vezesse ki a fejét a lövésből.
O anya forradalom! Nem könnyű
A bajonett triádus őszintesége;
Felállt a vér vastagságából,
A föld érett gyomor élettartama.
Fűzi a traktorját. Legyőzni a dalt.
Lapátot lapáttal, lyukasztva egy pickaxzel!
A feje fölé emelkedett -
Vegyük a lándzsa és a csepp.
A te becsületed legyen a tiéd;
Die, legyőzve, hogyan haltam meg.
Csendes. Vénás a templomról
Süket és óvatosabb.
(Eszközök: időről időre, mint a sötét lé,
Lassú izzadság keletkezik.)
És a szél az arcodban, mint egy vödör vize.
Mint a győzelem hírnöke, hó, szenvedély.
Hold leukocita az udvar köré,
A csillagok kerekek és kerek bokrok.
Kilenc óra jár le
Egy hatalmas hordóban az ablak közelében.
Elmegyek. A csavar hátulja mögött
Csúszik a helyére. És csend.
A ködből érkező föld,
Lefeküdt, mint egy durva fedélzet,
Készen áll a könnyű fűrészek táncára,
A kalapács nehéz járásához.
És elmegyek (és sötét van)
A klubban, ahol a jelentés és a film most,
A Rabkorov kör gyűjteménye.