Pogosov városa

Az utóbbi években egyre több bizonyíték van, hogy a depresszió és más pszichés tényezők független rizikófaktorai a koszorúér-betegség (CHD), és együtt kell olvasni az ilyen ismert kockázati tényezők, mint a dyslipidaemia, hypertonia és a dohányzás.

A nagyszámú hosszú távú kontrollált vizsgálatok során azt találták, hogy a betegek a depresszió, a kialakulásának kockázatát koszorúér-betegség és a szívinfarktus transzfer majdnem 2-szer magasabb, mint azoknál, akik nem a depresszió [2, 6]. Jelenleg nincs abszolút egyértelműség annak megállapítására, hogy a depresszióban szenvedő betegek miért hajlamosak az ischaemiás szívbetegségre. Ugyanakkor azt feltételezzük, hogy a lehetséges patofiziológiai mechanizmusa kapcsolat lehet zavarok a véralvadási rendszer. Megállapítást nyert, hogy a depressziós betegek jelentős fiziológiai jellemzői vérlemezke hibák, így például megemelt koncentrációjú intracelluláris szabad kalcium, túlérzékenység szerotonin (5-HT) és a katekolamin receptorokhoz hiperprodukciójá faktor 4 és béta-tromboglobulin. Ezek a tulajdonságok hajlamosak a megnövekedett vazokonstrikcióra, és elősegítik az aktívabb vérlemezke-aggregációt. Emelkedett katecholaminok a vérben, ami jellemző a betegek szorongás és a depresszió, viszont növeli a vérlemezke-aktiválás, aggregáció és vérrögképződés további, szorosan kapcsolódik a fejlesztési akut koszorúér szindrómák [7].

A depresszió nem csak a szívkoszorúér-betegség kialakulásának kockázati tényezője, hanem jelentősen rontja az IHD klinikai folyamatát, és hatással van a betegség prognózisára is. Kutatásaink azt mutatják, hogy a depresszióval járó IHD-es betegek gyakrabban panaszkodnak az angina-támadásokra, a fizikai aktivitás korlátozására, rosszabb funkcionális állapotukra, alacsonyabb életminőségre [5, 8]. Kevésbé valószínű, hogy MI vagy CABG műtét után visszatérnek a munkába.

A depressziónak az IHD prognózisára gyakorolt ​​hatásának tanulmányozása során azt tapasztalták, hogy a depresszió a halálozási arány erős független prediktora a már kialakult CHD-ben szenvedő betegeknél. A depresszióban szenvedő és depresszióban szenvedő betegek mortalitási rátája 3-6-szor magasabb, mint azoknál a betegeknél, akik MI-ben szenvedtek és akiknél nem mutatkoztak depresszió jelei [2, 9]. A fontossága a depresszió egy előrejelzője a cardiovascularis események hangsúlyosabb karakter ritmuszavar, valamint idős betegek koszorúér-betegség. Különösen azt találták, hogy ha a 70 éves férfi diagnosztizáltak depressziót, a valószínűsége a szív- és érrendszeri események az majdnem 2-szer magasabb, mint a férfiaké az azonos korú, depresszió [10]. Fontos megjegyezni, hogy az előrejelzés negatív hatása nem csak az úgynevezett súlyos depresszió, hanem az enyhén súlyos depresszió.

Egy másik mechanizmus, amely a depresszió és a megnövekedett halálozás közötti összefüggést magyarázza az IHD-ben szenvedő betegek körében, a depresszió hatása a betegek betartására (megfelelés). Megállapítást nyert, hogy a jelenléte depressziós betegek koszorúér-betegség ritkán tartják be az egészséges életmód, rosszabb végző orvosi tanácsot fogyókúra, dohányzásról való leszokás, a fizikai aktivitás rendszer, a szükséges alkohol korlátozásokat. A depressziós és a szorongás-depressziós tünetek jelenléte kedvezőtlenül befolyásolja a betegek betartását a kardiológus ajánlott gyógyszereihez. A depresszióban szenvedő IHD-ben szenvedő betegeknél nehéz a rehabilitáció és a másodlagos megelőzésre irányuló intézkedések [13].

1. Depressziós hangulat (a nap nagy részében)

2. Az érdekek csökkenése és az élvezet élményének képessége

3. Az étvágy és testtömeg jelentős csökkenése vagy emelkedése

4. Alvászavarok (álmatlanság vagy álmosság)

5. Pszichomotoros agitáció vagy gátlás

6. Megnövekedett fáradtság, erõsödés

7. Saját haszontalanság vagy bűntudat érzése

8. Csökkent a koncentrálási képesség, döntéseket hoz

9. A halál, az öngyilkossági kísérletek ismétlődő gondolata

Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve (4. kiadás)

Az IHD-ben szenvedő betegeknél a TCA-k kinevezése erősen nemkívánatos, mivel negatív hatásuk van a szív- és érrendszerre. Ismeretes, hogy a triciklusos antidepresszánsok amitriptilin és egyéb terápiás dózisban kíséri reflex tachycardia, ortosztatikus hipotenzió, különösen idős betegeknél, meghosszabbítják a intervallumok P-Q, Q- T és a QRS komplex, kifejezettebb betegeknél kezdeti ingerületvezetési zavarokban szenvednek. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a káros viselkedési hatások a kezelés során fellépő triciklusos antidepresszánsok, - álmosság, csökkent figyelem, memóriazavar, nehezen szellemi tevékenység, a károsodott finom motoros koordináció. Annak érdekében, hogy minimálisra csökkentsék a mellékhatásokat a fent leírt, az orvosok gyakran írnak igen kis dózisú triciklusos (például, 1 / 4-1 / 2 tabletta naponta amitriptilin) ​​nem elegendő ahhoz, hogy az antidepresszív hatás (minimális terápiás dózis amitriptilin 2-3 tabletta naponta) . Oldalsó szomatotrop és viselkedési hatások a TCA-k azok a nem-szelektivitás - hatása több csoport CNS-receptorok (a1-adrenoceptorok, szerotonin, muszkarin és hisztamin H1-receptorok).

Az új generációs antidepresszánsok szelektivitást mutatnak, és e tekintetben hiányoznak a TCA-kra jellemző mellék tulajdonságok. Ezek szinte rosszabbak a TCA-knál az antidepresszáns hatékonyság szempontjából, és meghaladják a hordozhatóságot és a felhasználás biztonságát.

Az első sorozat antidepresszánsai szív-és érrendszeri betegségekben, valamint idős betegekben szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlók (SSRI-k) tekinthetők. Ennek a csoportnak az előkészületei gátolják a szerotonin fordított penetrációját a szinaptikus hasadékból a preszinaptikus neuronba, és nincs jelentős hatásuk más neurotranszmitterekre. Az SSRI-k neve annak a nagyobb szelektivitásnak köszönhető, hogy blokkolja a szerotonin újrafelvételét, mint a noradrenalin újrahasznosítását (legalább 10-szer). Emellett az SSRI-k kevés affinitást mutatnak az a1-adrenoreceptorokhoz, az m-kolinerg receptorokhoz, a hisztamin H1 receptorokhoz, ami biztosítja azok jó tolerálhatóságát. Az SSRI-k, ellentétben a TCA-kkal, nem képesek blokkolni a lassú nátriumcsatornákat, ezért biztonságosabbak a túladagolásban.

SSRI készítmények nem csak rendelkeznek antidepresszáns, de és szorongáscsökkentő (anxiolitikus) lépéseket kapcsolatban mi a hatékony jelenlétében depressziós betegek kísérő szorongásos tünetek, pánikrohamok, fóbiás szindrómák.

Az SSRI-k kedvező szívprofilja. Ennek a csoportnak a mellékhatásai minimálisak, különösen akkor, ha az ajánlott adagokat megfigyelik. Leírunk mellékhatások a gyomor-bélrendszerből (szájszárazság, hányinger, hasmenés), valamint az álmosság, fejfájás, szédülés, remegés, izzadás. A mellékhatások ritkán fordulnak elő, általában a kezelés első 2 hetében, és önállóan csökkennek. A legtöbb esetben a kábítószer-fogyasztás nem szükséges.

Bár minden SSRI-nek hasonló hatásmechanizmusa van, azonban e csoport egyedi készítményei különböznek a kémiai szerkezetben, valamint a központi idegrendszer nem szerotoninreceptoraihoz való kötődés mértékétől, azaz a szelektivitás mértékével. Az SSRI csoportban a legnagyobb szelektivitás a citalopram (tsipramil) [15]. A gyógyszer magas szelektivitása biztosítja a jó tolerálhatóságot, a biztonságot és az alacsony viselkedési toxicitást.

Cipramil minimális összehasonlítva más antidepresszánsok kockázata gyógyszer-gyógyszer kölcsönhatásokat, mivel gátolja csak az egyik izomert (1A2) citokróm P-450 metabolizmusában résztvevő oxidálószer gyógyszerek eltérő hatásmechanizmusú. Ezenkívül a hatóanyagot a vérplazma-fehérjékhez való kötődés alacsony intenzitása jellemzi. Ebben a tekintetben a cipramil alkalmazása olyan betegeknél, akik folyamatosan több gyógyszert szednek, jobbnak tűnik.

. Megszűnése után hosszú antidepresszánsok alakulhat elvonási tünetek: megjelenése fejfájás, alvászavarok, általános rossz közérzet, riasztó, stb A kezelés tsipramilom elvonási figyelhető, mivel a hosszú időtartamát a felezési ideje előnyösen nagyobb, mint 30 órán át (más SSRI-k - 4 -15 óra). Ez a funkció lehetővé teszi az intézkedés tsipramil eltörlése a gyógyszert egyszer, anélkül, hogy az adag csökkentése után is hosszú távú (több hónap) kezelés. Az eredményeket számos placebo-kontrollált vizsgálatok azt mutatják, hogy nagy a tsipramil antidepresszáns hatékonyságot a depresszió és enyhe-közepes súlyosságú 20 mg / nap [16]. A betegek pszichés állapotának javulását 7-10 napos kezelés után figyeljük meg. Meg kell jegyezni, a könnyű adagolás tsipramil - 1 hatóanyagot naponta egyszer, dózistitrálás nem szükséges. Súlyos depresszió esetén a napi 40 mg-os adag terápiásnak tekinthető.

Cipramil kedvező szív-profil: a gyógyszer használatát terápiás dózisban, azt nem kíséri kardiotoxikus hatást (a vérnyomás ingadozása, szívfrekvencia változás sebességét), beleértve a kardiovaszkuláris betegségben szenvedők [17]. Több, több mint 1400 betegből álló, több mint 30% idősebb ember részvételével végzett vizsgálat meta-analízise azt mutatta, hogy a gyógyszer nem volt szignifikáns hatással a P-Q intervallumok időtartamára. Q-T, QRS komplex és miokardiális repolarizációs folyamatok [18].

tsipramilom kúra 42 napig szignifikáns antidepresszáns hatás (csökkenti a teljes pontszám Kérdőív Beck Depresszió 50% vagy több, a kiindulási értékhez képest) a betegek 89% -a. Beteg számolt hangulat javulása, normalizálása alvás (sleep megkönnyebbülés, fokozott alvás időtartama, elvesztése alvás hiányzik egyfajta), javítja az étvágyat, csökkenti a szorongás, a félelem, a szív ingerlékenység. A gyógyszernek volt néhány stimuláló hatása: csökkent fáradtság, fokozott motoraktivitás, teljesítmény. Amellett, hogy javítja a pszichés állapotának jelentős csökkenése, a szomatikus panaszok, köztük panaszokat a fájdalom és diszkomfort a szív, zavarok a szívben, egyfajta hűtés és zsibbadás a végtagokban. A kezelés hátterében a betegek életminőségének pozitív dinamikája figyelhető meg (az életminőség teljes mutatójának növekedése a kezelés végére 28,4% -kal; p<0,001). Кардиальный профиль ципрамила у больных ИБС, перенесших ИМ, был благоприятным. Препарат существенно не влиял на уровень артериального давления, частоту сердечных сокращений, не оказывал аритмогенного и проишемического эффектов (по данным суточного мониторирования ЭКГ). Переносимость ципрамила у 74% больных была отличной, у 21% – хорошей (отмечались незначительно выраженные сонливость, головокружение, потливость, не потребовавшие отмены препарата).

A jelenleg rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy az SSRI (beleértve a cipramil) készítményeket is elegendő hatékonysággal és biztonsággal biztosít a komorbid depresszió kezelésében az IHD-ben szenvedő betegeknél. Az SSRI-k célja a depresszió tüneteit kiváltó betegek, általában javítják klinikai állapotukat, és esetleg pozitívan befolyásolják az alapbetegség prognózisát. Jelenleg két nagy, multicentrikus, ellenőrzött vizsgálatot végeznek az IHD-ben szenvedő betegek - SADHART (SSRI-k alkalmazásával) és ENRICH (pszichoterápia alkalmazásával) kezelésére. Ezek a tanulmányok néhány év múlva megválaszolják azt a kérdést, hogy a depresszió kezelése hozzájárul-e a MI halálozásának csökkentésére irányuló klinikai állapot javulásán túl.

4. Sarney RM, Rich MW, Tevelde A. et al. Am J Cardiol 1987; 60: 1273-5.

16. Montgomery SA, Pedersen V, Tanghoj P. et al. Ibs 35-40.