Yuri Koval - shamika (illusztrációkkal) - 4. oldal
Ez volt az első alkalom a világi naturalizmus történetében, amikor a szarvasmarhák védették a macskák családjának képviselőjét.
8. fejezet
Vadászok és tigrisek
A cica pedig a szél mellett úszott. Az orrát felhúzta, valami áramot választott, és úszott ezen a folyón, ami általában egy másik szemétlerakóhoz vezetett.
Egész nap sétálgatott a hátsó utcákon, élvezte az üstöket, és ivott a hordóból a víz, amely a csatorna alatt állt. A hordóból ivott, fokozatosan felnőtt.
Egyszer a hordó közelében megpillantotta a varázslót. A verebek egy állományban repültek, a hordóból ivottak, és a hordó közelében kezdtek úszni a porban, bár ezek a slummadarak nem lennének rosszak ahhoz, hogy a hordóban ússzanak.
A cica a földre esett, és a verebekhez ment. A bolyhosok mögött rejtőzött, és csak a farka, mint egy csíkos virág, kinézett a fűből. Felmászott a verebekbe, észrevehette, hogy láthatatlan, de valójában ő nem látott semmit, és kettő látta őt: a Negro Jim és a japán Mali. Egy hordó mögött egy padon ültek, és figyelte a vadászat hajlamát.
- Emlékszel erre a cica, Masa? - kérdezte a néger. - Ez az, akit a róka majdnem nem eszik.
- Gyönyörű öltöny - erősödött meg a japán. - Szőrszálon is akartam nőni. És ki ez?
Vadászok úsztak a porban, a macska felszaladt hozzájuk, másik oldalán pedig egy másik macska farokvirág nyúlt ki a fűből. A fekete kalóz Ragged Ear verebekhez kúszott.
A macskák egy időben ugrottak a verebek, a verebek a levegőbe lendültek, de a cica még mindig megragadta a varázslót. De csak úgy tűnt neki, hogy megragadja a verébot. Valójában ragaszkodott a kalóz arcához.
Cat Ragornoe A meglepetés fülébe borult a horror, és könnyek szórtak a szeméből. És már meg akarta kérdezni a kiabálást, lebukkanni a galoppbe, és elszállni, úgy tűnt neki, hogy a veréb tigrisré változott. De aztán pislogott, és rájött, hogy a tigrisrel mentálisan sietett. A haja vége felé állt, rogyott, szörnyű mancsot emelt a levegőben, hogy a kopogást a helyére tegye, de aztán egy hosszú, piercing hang hallatszott - ez a nigger készülődött. És tíz lépésre köpött - és eltalálta a kalózokat az arcán. A köpőerő olyan volt, hogy a macska oldalra esett. Aztán felugrott, és ugyanazt a sikolyt kérte, rohant ki egy galoppba, és elhúzódott.
A japánok és a néger nevetett, egymásra ütköztek. És itt meg kell jegyeznünk, hogy a tigris gondolata nemcsak a macskabátot vette észre.
- Csak egy tigris - mondta a japánok.
- Nem, mondta a néger. "Ez inkább egy szürke leopárd kék szemmel."
A néger üres kezét nyújtotta a levegőbe és azt mondta:
A szláv kiscicák nem értették, mi "kis-kis-kis" volt, visszaindult a kerítéshez, és a néger követte őt, és kinyújtotta a kezét, melynek csak ujjai voltak.
A cica a farkával fordult, és beledugta a lyukba, a néger ugrott a kerítésen, a cica egy másik lyukba.
A néger ugrott ezen a kerítésen, és látott egy bikát.
A bika Bradbury szörnyű fejét hajította, és fenyegető fenyegetést fenyegetett a néger felé. A bika lábánál egy szürke leopárd kék szemmel rejtőzött a cica árnyékában.
9. fejezet
Az első, amely a kar alá kerül
A kalóz ragadós fül mélyen megsértődött a néger szájában. Természetesen elrohant, kövek és olajbogyók dobtak rá, rongyokat töltöttek, de ez az, hogy könnyedén köpni lehessen - ez még nem volt az életében. A macska sok időt töltött el, törölgette és mosogatta, és mély gyűlöletet rejtett a cica számára.
A szürke leopárdot tejjel töltötték el. Tejes palackok - ez volt az új szenvedélye. Minden reggel a tejmester ezeket a dobozokat a hátsó utcákon tartotta és a verandára helyezte. A házigazdák általában aludtak, drihli egy sűrű nyomornegyedben, és a dobozok körül mentek a mesteriskolák, lebukott cseppek, sóhajtott a verandán, mert nem tudtak a tejhez jutni.
A cica egyszer megtervezte. Egy olyan dobozba ugrott, amelyen Molly fehér, rózsaszín orrú cica vándorolt. A doboz fedelét lazán zárták, valahogy lezárták a fedelet. A cica belenyomta az orrát és bajuszát, és a sértett Molly sírása alatt elkezdett részegeskedni.
Aztán Madame Danton felébredt, minden a fehér rózsákon a fején, és kinézett az ablakon. Meglátta, hogy a cica a tejet lefedte, és előtte erőszakosan remegett, hogy a rózsák az éjszakai fejéből kiszivárogtak. A rózsák alatt egy szörnyű morgás hallatszott, és Madame ugrott, mint egy oroszlán:
Molly kitty futott, és a cica nem hallotta mindezt, mert a füle a fedél alatt volt.
Aztán Danton asszony megragadta az elsõ kezét, és az elsõt dobta a cica.
Az első a kar alá repült, remegve és hullámzott fehér szárnyakkal, aztán sokan azt gondolják, hogy csirke volt. De meg fogjátok állapítani, hogy honnan származik Danton úr? És ki fog csirkét dobni egy macskába?
Röviden, az első, amely a kar alá került, eltalálta a cicát a faroknál. Rémülten ugrott a dobozból, és rohant le, és az elsõ fogott feküdt a járdán, és megnyugodott. Vegyük észre, hogy ez egy "Nedopesok" című könyv volt, amelyet Madame Danton élvezte az éjszakát.
10. fejezet
A kalóz mellkasza
A cica a sikátorban rohanni kezdett. Itt és ott várakozott egy rongyos fülre. A kalóz sokáig várta, figyelte a dobozt.
A rabló ugrott ki a kapun, és helyette a mellkasát a cica futásához. És a cica sújtotta egészen a durva mellkasért. A rossz nyelvek, az úton, azt mondták, hogy a macska a mellkason a szőr alatt egy bandit tetoválás egy horgonyt és egy sellő.
A cica belerohant a mellkasba, mint egy zárt kapu. Pirate ragged Ear mutatott bosszantóan és azt mondta.
- Nos, kedvesem, most elkapják! Most megcsinálom neked, most elszakítom a szürke ...
A cica a macskakövön ült, hallgatta mindezt. Nyugodtan nézett a fekete macskára, közömbösen hallgatta a vad fenyegetéseket, és még enyhén ásított, és a lábával megcsípte Madamdanton tejének maradványait.
- Nos, mi a baj? Hallgatok, uram - kérdezi a macska.
- És emlékezzetek arra, hogyan köpött az arca. - kiáltotta a kalóz.
- Pattintott az arcon? - a cica meglepődött. - Mikor? Egy ilyen méltó macska - és hirtelen az arcon? Nem szeretnék hallani róla.
"Mi a baj?" A fekete kalóz fájdalmasan csodálkozott abban a pillanatban: "Miért állok itt, és ranting, ahelyett, hogy azonnal felszakítja ezt a dolgot ... teremtmény ... Um ... Úgy tűnik, ez a szó nem megfelelő ..."
- Nos, túl elfoglalt vagyok, mentem - mondta a cica, váratlanul és visszavonhatatlanul a férfiasról nőiesre. - mentem ...
Aztán valami fekete macska kalózkamrájába meredt.
- Várjon egy percet! - Hová mész? Felejtsd el a köpést, de nem értesz ...
De úgy tűnik, hogy nem értette meg magát, ahogyan a slumot sem értette, hogy a haszontalan cica egy macska rendkívüli szépségéért és méltóságáért vált.
A kalóz elvesztette a szemét.
"Isten, milyen lépés!" - az agyában fonódott. - Királynő! Nos, mi vagyok, bolond ...
A kalóz rongyos fül egy hírhedt gazember volt, de lelke alján még mindig valami ember volt.
11. fejezet
A cselekvés szabadsága
A hideg levegő egyre nagyobb lett, és annál melegebb volt.
- A hideg levegő, a barátok - a japánok megalapozottak - csak a macskáknál hasznosak, amelyeket szőrmén nevelnek.
- A négerek károsak, Jim egyetértett, mert a négerek meleg országokból származnak. A négereket rabszolgákként hozták be.
- Mondd meg, hova tette a nyúl? - morogta Lizzie. - Tényleg feldobott.
- Miért a néger nyúl? Egy kis nyúl nem fog melegedni egy nagy niggeret, a nyúl maga elmenekült, és most lefagy valahol. De a nyúl még mindig melegebb, mint a néger, mert gyapjú van, és a néger csak fekete színű, nem melegszik, asszonyom, oh, nem melegszik!
Egy kis vas kályhában ültek, amelyet Jim szemétládákkal szitált. A tűzhelyen, a vasalóban valami forralás kezdett felforralni. Ebből a sört öntött egy viszkózus gőz.
- Bűzösnek éreztem magam - Lizzie mérges volt. - Mit főzzel ide?
- Ez csillogó kígyók kövére, asszonyom. Mindig megfázom a hidegben.