Olvassa el a Gregory halvak kalandjainak könyvét, a szerző instabil Vsevolod online 12. oldal a honlapon
- "Ha", "ha"! Ezután szükséges. ne-ellenőrzést. készítsen képet. És általában. Mert teljesen eltűnik. Siess! Siess!
- Várjon. „Inkább! Siess! - Mint egy tűz. A gondolkodás szükséges. Ez a helyzet.
- Mit gondolsz? Mikor gondolkodni? - A Teáskanna forró volt. "Siessünk, nem gondolhatunk". For.
- Valójában. Petyakantrop megragadta a fejét. - Krumplit kaptam a bögre.
- Hogy érted? - A Teáskanna felrobbant. - Itt van. a. És ő egy burgonya.
- És te? Milyen bátor! A. és Manka?
- Igen, Manka van.
- Ó, nézz! Hogy a régi teáskanna megragadja a hajat és hogyan fog rázni! Meg fogod "és".
- Valójában. - Most a Teáskocsi megragadta a fejét. - Valójában ez a betakarítás. De. Hadd legyen. Menekülés Manka otthon és.
A srácok sietve eltávolították a teleszkópot, felállítottak az állványt, felkaptak mindent, és azonnal eltűntek a bokrok mögött. Az utolsó dolog, amit Kotka hallott: teáskannák:
- Nos. Armin pokachaetsya, hogy megtudja! Nos, töltsd le! Esik!
Események bontakoznak ki. - Nem megy sehova. "
Hol van a lapát? Az élet titka.
Amikor a srácok eltűntek, furcsa érzés mutatkozott Kotkában - mintha mindez, amit látott és hallott, szórakoztató volt. Ez váratlan és elképzelhetetlen volt.
Kotka kiugrott a bozótból az üresen, és a bank széléig futott, ahol egy állvány állt egy teleszkóppal.
És ahogy nem látta, nem látott semmi különöset ezen az oldalon. A szokásos szigetelt, nádasokkal borított, elágazó régi fűzfa és minden. Igaz, nagyon messze volt - a folyó ezen a helyen széles. A távcső nélkül a srácok valószínűleg nem láttak semmit. Hacsak a motoros hajó teteje ki nem akadt a botból, de ha volt valami különleges, víz alatti szárnya, akkor Kotka nem tudott kitalálni.
Egy kicsit bizonytalanul állt - mit tehetek? Nagyon szeretném látni a szigetet, de hogyan lehet odaérni. Két csónak volt kötve a part mentén, de nem voltak evezők. De a műtét sikertelensége után "szomorú" nem kockáztatta, hogy Kotka elviszi valaki más hajóját. És úgy döntött, fut a fiúk után, hogy lássa, mit fognak tenni.
Hajlítva, Kotka elment a fiúkhoz.
A kecske Manka nem csak kecske volt. A kecske Manka egy kecske volt. A karakter pedig a szabadság-szeretet és makacs volt. Nem szerette kényszeríteni, hogy megtegye, amit nem akart. És abban a pillanatban egyáltalán nem akart haza menni.
- Jól van! - A vízforraló a kötélen húzta meg erővel és fővel.
- MME-e! - szólalt meg Manka, elterelve a lábát, és nem mozdult el a helyéről.
- Nos, teremtmény. Hát, tolja el, Petyakantrop! Petyakantrop hátulról nyomta, de Manka váratlanul félretette magát, és Petyakantrop a földre zuhant.
- Itt a kutya. Nem kecske, hanem szarvas sátán.
Manka, mintha megértené és sértette volna magát, felugrott, és a csészealjat szarvakkal hátra fordította. A vízforraló futott, így elnyerte a távolságnak azt a részét.
A felvonó kis híján a falu felé közeledett. A fiúk annyira elfoglalták a Manka-t, hogy nem fordultak vissza, és nem vették észre, hogy az egyik menedékről a másikra való áttérés miatt Kotka költözött.
A falu közelében Manka megváltoztatta az elméjét, vagy belefáradt a pihenésre, vagy haza akart menni, de hirtelen engedelmesen futott, annyira, hogy a gyerekek alig maradtak vele. A kecske a ház szélétől a harmadik kapu mellett átugrott egy alacsony tinkán és egyenesen a kertbe. A srácok mögött.
Kotka leült a kút mellé a kapunál. Továbbá nem volt rejtekhely - észrevette őket.
A ház jobb oldalán udvaron nagy dervi hegyek voltak, közelükben álltak a kecskék, egy fűrész, egy fejsze feküdt. Az udvar közepén volt egy szénakazal. A sokkhoz támaszkodó támadás volt. A fa szétszóródik az udvaron, szemetet.
A ház küszöbén állt egy nő, akinek a lábán zsák volt. Meglepett, széttárta a kezét és mormolta magát:
- Nos, csodák! Mintha valaki lábbal ragaszkodott volna egy zsákhoz - maga hazament. Bye! És csak ez! Mozi.
Hirtelen a kertből hallott:
Kotka nem látta, ki az, de hangja felismerte: egy sötét hajú Fény.
- Üdvözlet! - Nagymama válaszolt és ismét elterelte kezét: - Ugh!
- Igen, a film kész. Mishka, valakit elloptam a parton. Azt hittem, ellopták, de kiderült, épp ellenkezőleg, hazavitte. És elkezdett vizet öntözni a hordóba. Nos.
- És talán. tud. - sikoltotta Sveta.
- Nem! - Nem hallgatta, az asszony intett a kezével. - Az ő feladata, hogy megjelenjen - a fronton. Majd megkapod tőle, amit akarsz tőle. Csak a fejét és a különböző fikciókat vette fel. Akkor néz ki a bank csövére, egy lusta cilocuit-ra!
- Igen, láttam - sziszegte Sveta. - Jó fickó, de ő ugyanaz. nehéz. És ő, és. Petrik. Nos, mi? A tanár és a tanácsadó azt mondták nekem, hogy kedvező hatást gyakoroltam rájuk, hogy segítsenek otthon, és ők is. Nos, hogyan befolyásolhatom őket - hogyan-hogyan. mert a feleségem, az y-ut. - hangosan felkiáltott a hang.
- Ne sírj, kedvesem, ne sírj, kedvesem - mondta kedvesen a nagymamája. - Mielőtt eljutunk hozzájuk.
- És akkor Ingrid jön. - kiáltotta Sveta. - Azt akartam mondani, figyelmeztetni. Tudod, hogy történt. És ők-és-és.
- Nos, semmi, semmi. Talán jobb, ha nem.
Sveta hirtelen abbahagyta a sírt és hangosan, még egy kicsit hangosabb, mint a szükséges, azt mondta:
- Nagymama, elveszem, mi? Mivel ez történik, ez megtörtént. És te öreg vagy, rosszul. Ezt nyilvánvalóan "a nyilvánosságnak" nevezték. A kunyhó miatt a teáskanna és a Petyakantrop jött.
- Oh! - mondta a nő. - Már! Narobivsya! És hol van Manka, lusta?
- Megkötöztem a kertben. Azt mondta, almákat akart - mosolygott a teáskapa.
- És te se seprű! Hol van már leshtueshsya? A.
- A folyón. Ez egy nagyon komoly kérdés.
- Üzleti! Láttad? Eh. - kérdezte az öregasszony. - Minden gyerek olyan, mint a gyerek. És ez. lusta vagy hideg víz, - és hirtelen megragadta a rake-ot, határozottan blokkolta őket, mint akadályt, ahogy a Kettle. - Nem! sehol
Minden jog fenntartva, Booksonline.com.ua