Leolvasási áramlásmérő vizsgálatok

Az olaj kivonásakor nagyon ritka a homogén, monolitikus, olajjal telített rétegek kihasználása. Jellemzően a kút alján több perforált intervallum van, amely megfelel az egyes rétegeknek vagy közbenső rétegeknek, amelyek közös szűrőnek vannak kitéve. Még akkor is, ha egy réteg nyitva van, az ilyen réteg munka vastagsága soha nem egyenlő a perforációs intervallummal. Meg kell jegyezni, hogy amikor a perforált tartomány néhány méteres szakaszában a kút teljes termelési sebességét néhány tíz centiméter vastag időintervallumtól kapta. Az injektáló kutakban a tényleges működési intervallumok vastagsága nagyon eltérhet a nyitottól.

Az olajtermelés és az olajmezõ fejlesztése szempontjából rendkívül fontos tudni: a termelési idõközöket, a munkaintervallumok arányát a forma teljes vastagságától; abszorpciós időközök az injektáló kutakban; az injektált szer elosztása időközönként, a közbenső rétegek aránya a kutak teljes termelésében; a beáramlás vagy felszívódás intenzitásának megoszlása ​​a nyitási idő mentén; a kútba belépő termékek összetétele meghatározott időközönként; az egyes közbenső rétegekből származó olajkészletek kimerülésének mértéke, amelyet egy közös szűrő nyit meg, a kiválasztott olaj befecskendezésének kompenzációjának mértéke; rendkívül fontos a mélyedés alsó szakaszának befolyásolása a varrások visszahúzódásának vagy felszívódásának, valamint a hatás hatásának, az egyes közbenső rétegek paramétereinek a befolyásolására; a munkaintervallumok aránya a képződés vagy a közbenső réteg teljes vastagságától; abszorpciós időközök az injektáló kutakban; az egyes intervallumok abszorpciós képessége; megoszthatja a szakasz különböző szakaszainak vagy szakaszainak egy részének részvételét a kút teljes termelésében; hogyan befolyásolja a beáramlási vagy abszorpciós intenzitást a boncolási intervallum mentén; a kútba belépő termékek összetétele egy adott időintervallumból (öntözött vagy részben öntözött közbenső rétegek jelenléte); az egyes tartályokból vagy képződményekből származó olajtartalékok kimerülésének mértéke egy közös szűrő által: a kiválasztott olaj e vagy más vénáktól vagy rétegektől való injektálásának kompenzációjának mértéke; a sav expozíciót, hidraulikus repesztést vagy további perforációt igénylő intervallumokat, hogy ösztönözzék a munkát visszahúzódás vagy felszívódás esetén; a beáramlás vagy felszívódás fokozására irányuló geológiai és technikai intézkedések alsó övezetére gyakorolt ​​hatás eredményei; az egyes közbenső rétegek, indikátor vonalak és statikus nyomások tartály paraméterei. A felsorolt ​​kérdésekre adott válaszok érkeznek

Ábra. 6.8. Áramlási diagram:

a - egyenletes beáramlás a tartály teljes vastagságán; b - két réteg működésének egyenletes beáramlása;

c - egyenetlen áramlás két réteg működése közben (a II. réteg egyik része nem működik)

a kábellel leeresztett kútra vonatkozó debitometriai vizsgálatok segítségével - egy áramlásmérőt a termeléshez és egy áramlásmérőt az injektáló kutakhoz. Ha egy ilyen eszközt a kút nyílt szakasza mentén mozgatunk, információt kapunk a beáramlás vagy abszorpció intenzitásának eloszlásáról a képződés perforált szakaszán.

A folyadék áramlásának vagy abszorpciójának mérésére szolgáló elvek eltérőek, de elképzelhető, hogy az eszköznek van egy forgótányértéke (a járókerék), amelynek sebessége arányos az áramló folyadék áramlási sebességével. A forgótányér forgatásai elektromos impulzusokká alakíthatók át, amelyeket kábelen keresztül továbbítanak a felületre, és egy speciális eszközzel - impulzusszámlálóval vannak rögzítve.

Az áramlási sebességgel arányos impulzusfrekvencia áram vagy feszültségsé alakítható át, és egy térfogatáramú egységben kalibrált tárcsaváltóhoz vezethető. A készülék leeresztési mélységét és annak megváltoztatását a készülék mozgatásakor szintén a megfelelő eszköz rögzíti. Ennek eredményeképpen a beáramlás vagy a felszívódás függősége a készülék leereszkedésétől függ, vagyis a debitogramm.

Tegyük fel, hogy a leeresztett dsbitométer a folyadék áramlási sebességét jelzi számos impulzus formájában és az átfolyási sebességgel arányos n időállandót. Ha egy ilyen áramlásmérővel homogén képződést vizsgálunk, amelyben a beáramlás intenzitása a teljes vastagságra megegyezik, akkor diagramot kapunk (6.8a ábra). Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben az áramlásmérő, amely a képződés alapja alatt van, ahol az előremenő sebesség nulla, n = 0.

Amikor az áramlásmérőt felemelik, a beáramlás növekedni fog, és az impulzusok száma nagyobb lesz, mint a vizsgált képződmény tetője. Az 1. ábrán. A 6.8, b ábra az áramlási naplót mutatja. amikor az I. réteg és a II. tartály ugyanazt a beáramlást biztosítja n1 = n2, n1 + n2 = nmax, és mindegyik alakzat ugyanolyan intenzitást mutat a teljes munkasűrűség beáramlására. Az 1. ábrából. A 6. ábrán látható, hogy a II. Rétegben a képződés minden vastagsága és termelékenysége, amelyet az n2 impulzusfrekvencia jellemez, mindkét réteg teljes termelékenységének töredéke,

.

Ebből a debitogramból megállapítható, hogy az alakzat perforált vastagságának egy része nem működik. A nem működő intervallum vastagsága b a h1 teljes vastagságához. Emiatt a kiegyenlítő folyamat vastagságán az adott lyukon lévő terület lefedettsége egyenlő lesz

.

A beszedési sorozatokban nemcsak a beáramlás, hanem az abszorpció intervallumai is tükröződnek, vagyis a downhole áramlásmérők felderíthetik a leeresztett átjárókat és meghatározhatják intenzitásukat. A jó áramlású naplózási adatok alapján több állandósult rendszerben meg lehet határozni az egyes tározók termelékenységi együtthatóit, megtervezzük számukra jelző vonalakat és meghatározzuk a tartálynyomást minden egyes képződéshez. Ez lehetővé teszi egy ilyen komplex heterogén többrétegű rendszer működésének hidromechanikájának mélyebb vizsgálatát.

.

Hasonlóképpen számíthatók a II. És a III. Réteg termelékenységi együtthatói is

,

Itt QI. QII. QIII. Pc - termelési ráták és alsónyomás, I, II és III formációk. Az 1. és a 2. index az első és a második üzemmódot jelöli. Abban az esetben, ha a folyadékot egy réteg felszívja, a kisülést abszorpció után mínusz jellel veszik, és a számszerű frakció termelékenységi tényezőjének kiszámításakor a termelés algebrai különbségeit veszik.

Ábra. 6.9. A háromrétegű rendszer indikátorvonala

Amikor több mérési módban vizsgálja a kutakat, és a debitometriás mérések eredményei alapján lehetséges, minden réteg számára indikátorvonalat állít össze. Az ilyen indikátorvonalak összehasonlításának és a közös szűrő által kinyitott ilyen többrétegű rendszerek közös működtetésének problémáinak megoldása érdekében előnyös a fenti alsónyílások (6.9. Ábra) használata.

Az 1. ábrán. A 6.9. Ábrán az I, II és III tartályokat az 1., a 2. és a 3. pontok jelölik az üreges működés első stabil állapotában, közös abszcisszal csökkentett alsónyílású Pc1 nyomással. A 4., 5., 6. pont az I., II. És III. Tartályok áramlási sebességét jelöli meg, a második rendszerben Pc2 csökkentett alsó nyomással

Amint az az ábrából látható, a III. Réteg Pc2 nyomású gyártási sebessége negatív értékkel rendelkezik (5. pont). A pontok egyenes vonalakkal történő összekapcsolása, vagyis ha feltételezzük, hogy a szűrés lineáris törvénye a teljes termelési tartományon belül van, és ezeket a vonalakat extrapoláljuk a nyomástengely metszéspontjához, akkor az adott képződési nyomást kapjuk. Az I. és II. Rétegek esetében az egyik B pontban metszőjelző vonalak vannak. Ennek következtében az ebből a két rétegből eredő tározónyomás ugyanaz, ami közvetett jelzése a hidrodinamikai kapcsolatuknak. A III. Réteg indikátorvonala az A pontban a P tengelyen áthaladt, amelynek abszcissza a III. Képződés tartálynyomása, ĸᴏᴛᴏᴩᴏᴇ kisebb, mint az I. és II. Rétegben lévő tartálynyomás (B pont). Ez megmagyarázza a folyadék felszívódását a III réteg alatti mélynyomáson, amely meghaladja a III. Rétegben a tartály nyomását.

A kutatási adatok három vagy több módban való jelenlétében mind egyenes, mind pedig görbületi mutatóvonalakat lehet elérni. Annak érdekében, hogy meghatározzuk a tényleges tartálynyomást minden egyes rétegben, különböző hipermérő jelek között, rendkívül fontos, hogy újraszámolást készítsen az adott nyomástól az ágynemű mélységeihez.