Cherry Orchard, mint a komédia vígjáték központi képe
A cseresznye-gyümölcsös képe Csehov vígjáján központi szerepet játszik, ő a különböző időtervek lajtóbemutatója, önkéntelenül összekapcsolja a múltat a jelenünkkel. De a cseresznye kert nem csak események háttere, hanem a kastély életének szimbóluma. A telek sorsa rendezi a játékot. A Ranevskaya találkozó után már az első cselekedetben kezdődik a zálogjog megmentéséről szóló tárgyalás az ajánlattételről. A harmadik törvényben a birtokot eladták, a negyedikben - búcsút a birtok és az elmúlt élet.
A cseresznye gyümölcsös nemcsak a birtokot jellemzi: gyönyörű természeti alkotás, amelyet az embernek meg kell őriznie.
A "Cherry Orchard" vígjáték a gondtalan orosz népről, "írta Yu, Sobolev. Ebben a játékban szomorúvá válik, riasztással megfordul. Számos képregény jelenet - Charlotte trükkjei, Ershodov hibái, Gaeva buta beszédei csak a szomorúságot erősítik, "az ideálisra vágyónak". A klasszikus komédiában a büntetést általában büntetik, az erény győzedelmeskedik.
Csehov játékában nincs egyértelműen negatív hős, és nincsenek pozitív hősök. A munka konfliktusa első látásra nem világos. Az a dolog az, hogy a kép tárgya a drámaíró játékaiban valójában nem cselekvés, akaratlanság és cselekvésképtelenség. Pontosan ez az, amit a Chekhov KS vígjátékaiban nevetett. Stanislavsky megjegyezte a "The Cherry Orchard" játék "
A "Cherry Orchard" vígjara olyan helyzetekben gyökerezik, amelyek az élet komikus jelentését tükrözik. Csehov sajátos módon értelmezte ezt a műfajot. Véleménye szerint a vígjáték egy dráma, egy finom irónia nevetségessé teszi a vulgaritást. A tradicionális vádoló pátosz, a Teffi író jól megírt kommentárja szerint "csalódás a könnyek között", Chekhov költészetében "nevetés helyett könnyek" váltja fel.
Hogyan látta Csehov a jövőt? Milyen jövő álmodott? A Cherry Orchard hősök segítenek ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásában. A játék új életének vágyát Lopakhin, Ani és Petit Trofimov képei testesítik meg. Beszélni fogok róluk. A távozó nemesség (Gaeva és Ranevskaya) helyett, akinek "cseresznyeparkája" már elhalványult, az élet új "mesterei" jönnek - újak a Lopakhin kereskedő személyében.
Lopakhin képe kétértelmű. Egyrészt Lopakhin ügyeit csak személyes előnyök és megfontolások vezetik. A feje tele van vásárlási és értékesítési gondolatokkal. Azt javasolja, hogy vágja le a cseresznyepadot, hozzon létre dachákat, hogy az unokák és dédunokok új életet láthassanak. A társadalomnak szüksége van rá, "ugyanúgy, mint az anyagcserében, egy ragadozó állatra van szükség ...".
Másrészről, Lopakhin munkaerő ember. Felkel: "reggel ötkor" és "reggeltől estig dolgozik". Lopakhin aktív, energikus. Mindent megtesz azért, hogy megmentse a cseresznye kertet az eladásból. Végül is, Lopakhin azt tanácsolja Ranevskaya számára, hogy bérelje az ingatlant, nehogy elveszítse. Folyamatosan ad neki pénzt kölcsönbe. Lopakhinnek van egy "vékony, gyengéd lelke". A jóság és a szelídség benne rejlik. Lopakhin volt az, aki a következő szavakat birtokolta: "Uram, hatalmas erdőket, hatalmas mezőket, mély távlatokat adtál nekünk, és itt élve magunknak valóban óriásoknak kell lennünk ..."
Lopakhin kényelmetlenül érzi magát, mert vásárolt egy cseresznyepátot. Azt mondja: "Ó, inkább átment volna, inkább a kínos, boldogtalan életünk valahogy megváltozott."
Lopakhin új életet hirdet. Talán ő a jövő ember, egy vállalkozó, aki határozottan értékeli mindazt, ami körülötte történik. Talán ... De ez nem az a személy, akinek Chekhov álmodott.
Akkor talán Petya Trofimov? Petya egy diák, egy raznochinett, egy "kopott úriember" és egy "nedotepa", aki Ranevszkaja birtokán él. Egy új életről beszél: "Előre! Ellenõrzõen megyünk a fényes csillagnak, ami ott távozik! Gyerünk! Ne maradjon hátra, barátok! "Ezek a szavak mély érzéssel születnek. Lelkesen, pátoszral mondták. Trofimov felszólít egy új élet megkezdésére, de ehhez először szükséges "megváltani ... a múltat, véget vetni ...". Ezek a szavak tiszta, világos és őszinte. De ez csak filozófizáló, nem realizált álmok.
De a játékban van egy hősnő, akit Petit romantikus beszédei vonnak el. Ez egy Anya, egy bájos, őszinte lány, aki képes volt dolgozni annak érdekében, hogy meglássa a jövőjét, amelyről Trofimov beszélt. Anya a tavasz, az új, fényes jövő jövőképe. Számomra úgy tűnik, megtestesíti Chekhov új életének álmát. A finom, lírai lelke képes életre kelteni az életet. Legyen egy kicsit naiv és vicces, de Anya az emberiség egészével együtt "a legmagasabb igazságig, a legmagasabb boldogságig", elég erős. És a világon egy új cseresznye gyümölcsös lesz. Ezért együtt akarok mondani Anyával együtt: "Búcsú, öreg élet. Helló, új élet. "
A legnépszerűbb cikkek: