A pedagógiai antropológia, mint a lényegének és alapelveinek komplex tudománya
A pedagógiai antropológia összetett tudomány. Ennek két tényezője van. Először is, az oktatás nagy hatással nem csak a „szándékos” tanár (iskola, stb), hanem a „véletlen”: a természet, az emberek, a társadalom, a család és a vallás. Ezért mindezeket a tényezőket figyelembe kell venni, és nem kizárólag a pedagógiai tudomány szűk értelemben vett ajánlásaira kell összpontosítanunk. Ahhoz, hogy az oktatás célja értek el, szükséges, hogy az eredmények „a tudományok, amelyek tanulmányozása fizikai és lelki természet az ember valós jelenségek”: anatómia, élettani és patológiai az emberi pszichológia, logika, filológia, a földrajz, a történelem, a legtágabb értelemben vett (vallástörténet, filozófia, civilizáció stb.). Szükség van egy átfogó megközelítés annak a ténynek köszönhető, hogy mielőtt nevelő férfi, meg kell tanulni, hogy minden szempontból a természet egy különleges kötődést neveltetése. Ushinsky, aki kidolgozta az ötletet, antropológiai megközelítés, és még ragaszkodott a létrehozása nem tanítás, azaz kar antropológiai, úgy gondolta, hogy megy keresztül ez a képzés lesz képes tovább terjedni széles határok az emberi erő, testi és lelki. Ő nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy az oktatás nem lehet csökkenteni a tanulás, olvasás és írás, vagy a tényleges tanár maga az élet, annak minden csúnya baleset. A pedagógus felelőssége az egyes tudományok tényeinek tömegéből kivonni azokat, amelyek az oktatás folyamatában felhasználhatók. A tudomány segít a tanárnak befolyásolni egy személy lelki tulajdonságait, jellegét és akaratát. Így Ushinsky sürgette, hogy ne vakon követik a legfejlettebb pedagógiai iskolák Európában, és figyelembe veszik az antropológiai tényező, azaz a figyelembe veszi a történelmi, pszichológiai és szociokulturális szempontokat.
Pszichológiai és élettani ismeretekre van szükség ahhoz, hogy elkerülhetők legyenek az oktatás során felmerülő hibák. A tanár-történész megmagyarázhatja az oktatás és a társadalom egymás kölcsönhatásának folyamatát, a tanár-filológus meg tudja mondani, hogy a szó hogyan befolyásolja a lélek fejlődését és azt, hogy az emberi lélek milyen hatással van a szóra.
Ugyanakkor a tanárnak nincs szüksége mély tudásra minden antropológiai tudományban, de közismertnek kell lennie, egyik ilyen tudomány sem lehet idegen neki. A pedagógusnak nem csak a természettudományok prizmáján kell fejlődnie, hanem történelmi és politikai-gazdasági szempontból is. Az anatómia és fiziológia ismerete, a memóriafolyamatok vizsgálata segít a tanárnak az emberi erőforrások felhasználásának maximalizálásában.
A pedagógiai antropológia fő elve a természetesség: figyelembe véve az ember természetét személyiségének és nevelésének formálásában.