Az amerikai dollár történelme még mindig fennáll
Minden dollárjegyzeten van egy felirat: "Istenben bízunk", azaz "Istenben bízunk". Az amerikai himnusz szövegéből eredő vonal az országos mottó, majd az egész állam gazdaságának kódja lett. Még a mondás is született: "Istenben megbízunk, mások fizetnek készpénzt" - "Istenben hiszünk, de a többit készpénzben." Egy másik jól ismert kifejezés: "A dollár - az amerikaiak istene" minden valószínűség szerint nőtt innen. Nehéz egy isten: a dollár közvetlen bizonyíték.
A pénznek csak az az ára van, amelyet az emberek tulajdonítanak nekik - ez az igazság tökéletesen leírja az amerikai dollár állapotát. Kurzusai ingadozásai során a szakértők minden alkalommal apokaliptikusnak látják az egész világgazdasági trendeket, mintha megfeledkeznének arról, hogy a dollár teljes története lendületet jelent.
Német ősök, spanyol ősök
A "dollár" szó a német "thaler" szóból származik - a XVI. Század elején Németországban kibocsátott úgynevezett ezüstérmék, mint az egykori aranyérmék. Az ezüst kereskedők hihetetlen népszerűségnek örvendtek, hiszen Európa-szerte kereskedelmi forgalmat bonyolítottak. Olaszországban a thaler thaleróvá alakult, Spanyolországban - Dalero-ban.
Az Új Világ első telepesei, köztük sok spanyol, hamarosan dollárként nevezték át a dalerőt. Érdekes, hogy ebben az időben a németek úgy döntöttek, hogy megsemmisítik a műalkotókat egy új német pénznem-bélyeg kibocsátásával. Végül a termesztők csak a XX. Század elején szolgálták a pénzforgalmat.
Idővel a dollár szimbóluma egy funkciót ábrázolt. A $ jelet mindig a számmal együtt írja és mindig elé helyezi: például $ 100, $ 5000 és így tovább.
Az aranyparitáson túl
Ifjúsága hajnalán a dollár még mindig erős kapcsolatban állt az amerikai arany tartalékkal. 1792-ben egy uncia arany 19,3 dollárra volt beállítva. Negyven évvel ezelőtt, 1834-ben 20,67 dollár volt. Annak ellenére, hogy az USA fenntartotta a világ vezető szerepét az állami arany tartalékok tekintetében, a dollár és a nemesfémek közötti egyenlőség magas szintjének megtartása egyre nehezebbé vált. Az árfolyam folyamatosan csökkent.
A dollár leértékelődésének következő lendületét az első világháború adta. De a nemzeti pénznemnek az aranyat az USA-ban próbálta megtartani még a Nagy Depresszió közepén is. 1934-ben az arany uncia ára már 35 dollár volt.
A Bretton Woods-megállapodás 1944-es elfogadását követõen az amerikai kincstár vállalta a dollár aranyért cserébe történõ cseréjét 35 dollár troy uncia értékben. Igaz, csak a központi bankok és a külföldi kormányzati szervek követelhetik ezt.
A dollár tömegének forgalmának ellenőrzése
Létéről korai szakaszában a dollár a hamisítók iránti megnövekedett érdeklődés tárgyát képezte. A hamisítás technológiáját folyamatosan javították, a dollárok a leginkább "hamis" bankjegyek hírnevét élvezik a bolygón. Az amerikai gazdaságpolitika hét-tíz éven keresztül előírja a bankjegyek tervezését. A gyártásuk papírja monopóliumot állít elő, amely kizárólag az Egyesült Államok szövetségi hatóságaival együttműködik. A festékképződést az USA Bureau of Engraving and Printing szakemberei fejlesztették ki. A XX. Század kilencvenes évei óta a dollárköltségek védelmének további eszközeként mikroprintelést és biztonsági szálakat használtak.
A Federal Reserve System tizenkét tag bankja jogosult kibocsátani a dollár összegét. A Federal Reserve Banks Boston, New York, Philadelphia, Cleveland, Richmond, Atlanta, Chicago, St. Louis, Minneapolis, Kansas City, Dallas és San Francisco.
A hamisított dollárokat a 21. században a keleti és délkelet-ázsiai országok, különösen Kína és a KNDK határozzák meg.
A kínai oldalon komolyabb fenyegetést jelent a dollár életképességére, a hamisítás helyett. A Kínai Központi Bank világos vágyat mutat arra, hogy gyorsan eltávozzon a dollárról, mint tartalék valuta, és kínálja alternatíváját. Bár a Nemzetközi Valutaalaphoz intézett felszólalása szerint az új globális pénznem nem társulhat egyetlen államhoz sem, mindazonáltal a renminbi aktív lobbizása ebben a kísérletben látható. Legalábbis a jüan Dél-Kelet-Ázsiában tartalék valutává válhat. Ms. Wu Xiaoling, a Central Bank of China igazgatótanácsi tagja szívesen ad interjút a renminbi érdemeiről, mint világméretű pénznemről. De a nyugati szakértők bírálják állításait, hisz abban, hogy a jüan még nem áll készen arra, hogy a világgazdaság életmentő körévé váljon.
Az elemzők biztosak abban, hogy az ameri pénzpiacon való megjelenése csak az Egyesült Államok számára kézzelfogható előnyökkel jár. A világgazdaság többi pénzügyi likviditásához ez a teljes összeomlás kezdete lesz. Más országok nemzeti pénznemei soha nem látott leértékelést várnak, a monetáris kapcsolatokat újra meg kell kötni az arany standarddal, és a piacgazdaság elveszíti eszközeit a kereslet ösztönzésére. Az Egyesült Államok többször is szervezett pénzügyi válságokat a világ közösségéhez. Talán ezért reagált Amerónak a forgalomba hozataláról szóló hírekre, inkább elfogult.