Az elektrokardiogramon - a kardiológia napi gyakorlatában bekövetkezett változások értékelése
Szívritmuszavarok
• Sinus ritmussal (pozitív P hullám jelenléte minden QRS komplex előtt):
tachycardia - 90 percenként;
bradycardia - kevesebb, mint 60 per perc;
sinus arrhythmia - az RR intervallumok ingadozása.
• Ektopiás ritmusok (nem a sinuscsomópontból)
A szívritmus-szabályozó áthelyezése
A P fogak alakja és polaritása a ciklusból a ciklusig, egészen a teljes hiányáig.
Pitch P minden QRS komplex előtt, de negatív vagy kétfázisú. A frekvencia csökkenthető, vagy nem (gyorsuló pitvari ritmus esetén).
Az AV kapcsolat ritmusa
P-hullám hiánya, rendszeres ritmus, kevesebb, mint 60 per perc.
Kamrai ectopiás ritmus
A QRS és P hullámkomplexek nem rendelkeznek rendszeres kapcsolattal, a QRS komplexumok deformálódtak és élesen kibővültek. A pulzusszám kevesebb, mint 40 per perc.
Supraclavicularis paroxysmal tachycardia
A szupraventrikuláris ectopiás ritmus minden jele, 140-250 pulzusszámmal percenként.
Kamrai paroxysmal tachycardia
A kamrai ectopiás ritmus minden jele 140-200 / perc pulzusszámmal.
Az extraszstolák a korai stimuláció és a szív összehúzódása. Az extraszsztollok lokalizálása (forrás szerint) - pitvari, AV-kapcsolat, kamrai; frekvencia - egypólusú, párosított (két extrasystól egy sorban), csoport (három vagy több egymás után).
Az extraszstolák helyes váltakozása normál szív összehúzódásokkal allorhythmia. A váltakozás gyakoriságától függően az allorhythmia a bigemini - extrasystole formában jelenik meg, követi a szív minden összehúzódását, trigemini - 2 kontrakciót stb.
A kompenzáló szünet a pre-extraszstolikus és ut-extrasz-szisztolés intervallumok teljes időtartama; lehet teljes (két intervallum RR) és nem teljes (kevesebb, mint két intervallum RR). A kompenzáló szünet hiányozhat, akkor az extrasystol intercaláris (interpolált), és morfológiailag különbözik a szívösszehúzódások többi részétől.
• A pitvari extrasystole jelei:
az RR szakasz rövidítése az extrasystol előtt;
a P normális fog helyett egy P 'hullámot rögzítünk, amely eltér a normál P -től (deformáció, szélesedés, negatív);
A QRS-komplexum nem változik;
a kompenzációs szünet nem teljes.
• Az extrasystól származó jelek az AV csatlakozásból:
az RR szakasz rövidítése az extrasystol előtt;
a P fog hiányzik;
egy P 'hullámot rögzítünk, amely összefonódik a QRS-komplexet követően vagy ott helyezkedik el;
A QRS-komplexum nem változik;
a kompenzációs szünet nem teljes.
• A kamrai extraszsztol jelei:
az RR szakasz rövidítése az extrasystol előtt;
a P fogak és a P 'hullám hiányoznak;
A QRS komplexum kibővül és deformálódik;
az ST szegmens és a T fog helytelenül (ellentétes irányban) helyezkedik el a maximális fogtól a komplex QRS-ben;
a kompenzációs szünet befejeződött.
Az atria villogása és zümmögése
• pitvarfibrilláció (pitvarfibrilláció), jelek:
Gyakori szabálytalan pitvari összehúzódások - 350-700 percenként;
különböző intervallumok RR;
változatlan QRS komplex.
A ciliaarritmiában nincs P fogak, de különböző alakú és amplitúdó hullámok vannak.
rendszeres formák jelei
gyakori gyakori pitvari összehúzódások - 200-400 per perc;
azonos gyakoriságú RR;
változatlan QRS komplex;
szabálytalan formájú jelek
gyakori gyakori pitvari összehúzódások - 200-400 per perc;
egyenlőtlen intervallumok RR;
változatlan QRS komplex.
A szív megakadályozása (vezetési zavar)
Az elektromos impulzus megsértése a szinusz csomóponttól az atria felé. EKG jelek:
az egész szívműködés periódusos elvesztése;
szünet két ciklus között, egyenlő két RR intervallummal.
Elektromos impulzus vezetése az atria vezetőrendszerén keresztül. EKG jelek:
a P fogak időtartama meghaladja a 0,11 s-ot;
a P. fog feldarabolása és deformációja
• Atrioventrikuláris blokád (AV blokk)
Az atria és a kamrák elektromos impulzusának megsértése.
1. fok - a PQ intervallum meghosszabbítása, amely 0,20 s-nál nagyobb (minden vezetékben és ciklusban);
2. fokozat: Mobitts I - fokozatosan meghosszabbodik PQ intervallum ciklusról ciklusra, amíg a teljes elvesztése kamrai komplex (miközben a P hullám), Mobitts II - állandó intervallum PQ, de néha esik a kamrai komplex, majd egy hosszú szünet, magas gradiens Mobitz II - minden második vagy harmadik kamrai komplex kialudt;
3. fok (teljes) - az atria és a kamrák egymástól függetlenül izgatottak. A PP és az RR intervallumok állandóak, de a kamrák ritmusa ritkábban fordul elő, mint az atria ritmusa.
A kötegek és az elágazások ágainak blokkolása
Elektromos impulzusok lassítása vagy teljes leállítása a köteg egy, két vagy három ágában.
• A köteg jobb oldala blokkolása:
A QRS-komplexum nem bővül;
a V1 ólomban a QRS komplexnek rSr alakja van;
az I és V6 vezetékekben az S-fog bővül;
QRS-komplexum kibővült (több mint 0,12 s);
a V1 és V2 vezetékekben a QRS komplex rSR vagy rsR formájában van;
az I, V5 és V6 vezetékekben az S fog széles és lekerekített;
a V1 ólomban, ellentétes (ellentétes) a QRS komplexel, az ST szakasz elmozdulása és a T. negatív (vagy bifázisos) foga.
• A bal oldali köteg ágának blokkja:
0,12 s feletti QRS-komplex;
az I, V5 és V6 vezetékekben a QRS komplex R alakú, osztott széles csúccsal rendelkezik;
az I, V5 és V6 vezetékekben diszkordáns (ellentétes) QRS komplexekkel szemben, az ST szegmens elmozdulása és a negatív (vagy bifázisos) T. fog.
• A bal oldali elágazás blokkolása:
A QRS-komplexum nem bővül;
az EOS eltérése balra;
az I és az aVL vezetékekben a QRS komplexnek qR formája van;
a II, III, aVF vezetékekben a QRS komplexnek rS formája van.
• A bal hátsó ág elzáródása:
A QRS-komplexum nem bővül;
az EOS eltérése jobbra;
az I és az aVL vezetékekben a QRS komplexnek rS formája van;
a II, III, aVF vezetékekben a QRS komplexnek qR formája van.
A kamrák korai gerjesztésének szindróma (WPW-szindróma, Wolff-Parkinson-fehér szindróma)
Due működő úgynevezett kiegészítő pályák (gerendák Kent Maheyma et al.), Amely végzett a gyorsított impulzus a pitvar a kamrákba. EKG jelek:
a fő jellemző a PQ-intervallum lerövidítése (kevesebb, mint 0,12 s);
QRS komplex, amely 0,11-0,15 s-ig terjed;
ellentétes (ellentétes) az ST szegmens QRS komplex elmozdulása és a T. fog.
A rövidített PQ (CLC-szindróma) szindróma
Ennek oka egy további vezetőképes út az atria és az ő (James gerenda) kötegje között. EKG jelek:
a fő jellemző a PQ-intervallum lerövidítése (kevesebb, mint 0,12 s);
A QRS-komplexum nem bővül és nem deformálódik.
A kamrák korai repolarizációjának szindróma
A korai repolarizáció az ST és a T hullám szegmensének sajátos változása EKG jelek:
Az ST szegmens feletti magassága az izolin felett (gyakrabban a mellkasi vezetékekben);
nagy pozitív fogú T széles alappal;
jelenlétében úgynevezett vegyületet hullám és csatlakozási pontok - csökkenő sorja térd hullám R (kereszteződési pont) és a kétoldalas bevágás emlékeztető r1 (vegyület hullám). Ezek közül kezdve kezdődik az ST szakasz növekedése.
Számos szakember úgy véli, hogy a kamrák korai repolarizációjának szindróma normális, amit a szívizom subandocardialis rétegeinek repolarizációjának veleszületett jellemzői okoznak.
EKG elektrolitcsere-rendellenességek esetén
a T hullám csökkentése;
a szegmens ST eltolódása az izolinbői;
a QT intervallum meghosszabbítása.
nagy keskeny, hegyes T;
az ST szakasz a kontúron;
a QT-intervallum lerövidítése;
a P fogak simítása;
QRS komplexum kibővítése.
a QT intervallum meghosszabbítása;
a T hullám csökkenése;
a PQ intervallum lerövidítése.
a QT-intervallum lerövidítése (főleg az ST-szegmens miatt);
a T hullám csökkenése, kétfázisú vagy negatív lehet.
EKG a szívglikozid terápiával és túladagolásukkal
A szívglikozidok bevitele akár terápiás dózisokban is megváltozhat az EKG-ban. Túladagolás esetén, attól függően, hogy milyen mértékben glikozid mérgezés jelenhet meg a különböző szívritmuszavarok, leggyakrabban - kamrai ritmuszavarok és a blokád a különböző mértékben. Tünetek: az ST-szegmens elmozdulása az izolinból egy mélyedés formájában; a T hullám csökkenése, kétfázisú vagy negatív is lehet; a QT-intervallum lerövidítése; a PQ intervallum meghosszabbítása; bradycardia.
EKG perikarditisz
Jelentős csökkenés az EKG feszültségében (különösen exudatív pericarditis esetén).
A QRS komplex alternatívája az amplitúdó és alakváltozás. Ez csak bizonyos vezetékekben jelenhet meg, és nem minden szívműködésben.
A szegmensnek a kontúr feletti megkülönböztető emelkedése nem konstans elmozdulás mértékével.
A T-hullám inverziója sok vezetőben. Negatív szimmetrikus T.
EKG szívbetegséggel
Mindkét atria hipertrófiája:
a P hullám időtartama minden szabványos vezetéken 0,10-0,12 s;
V1 és V2 mellkasi vezetékekben - kétfázisú P;
a vezetékekben I, aVL, V4-V5 - kétrétegű P;
a III és aVF vezetékekben - csúcsos R.
A bal pitvar hipertrófiája (P-mitrale):
az I, II, aVL, V3-V4 vezetékekben - két ugró széles P (több mint 0,10 s);
a V1 és V2 mellkasi vezetékekben egy negatív fázis dominanciája kétfázisú.
A jobb pitvar hypertrophiája (P-pulmonale):
II, III, aVF - nagy amplitúdójú (2,5 mm-nél nagyobb) élesített P fogak;
a V1, V2 és V3 mellkasi vezetékekben - egy magas hegyes P-fog;
az I, az aVL, a V3-V4 vezetékekben, az alacsony amplitúdójú R fogaknál.
A bal kamra hipertrófiája:
az R fogazat amplitúdójának növekedése a V5-V6 vezetékekben;
az S hullám amplitúdójának növekedése a V1-V2 vezetékekben;
a Q hullám elmélyítése a V4-ben (diasztolés túlterhelés);
a Q hullám amplitúdójának csökkenése a V5-V6-ban (szisztolés túlterhelés);
a szegmens ST eltolódása az izolinbői;
negatív T hullám megjelenése.
A jobb kamrai hipertrófia:
az R fogak amplitúdójának növekedése a V1-V2 vezetékekben; az S hullám amplitúdójának növekedése a V5-V6 vezetékekben;
a szegmens ST eltolódása az izolinbői; negatív T hullám megjelenése; QRS komplexum kibővítése.
EKG a koszorúér-ellátási zavarok esetén
• A szívizom iszkémiája tükrözi a T hullám alakját és polaritását:
szubendokardiális iszkémia esetén a T hullám magas, szimmetrikus, pozitív ("pozitív koszorúér T");
szubepicardialis és transzmutacionális ischaemia esetén a T-fog mély, szimmetrikus, negatív (negatív koszorúér T).
• Myocardialis károsodás esetén az EKG változások erőteljesebbek és hatással vannak az ST szegmensre:
szubendokardiális ischaemia, az ST-szegmens depressziója;
szubepicardialis és transzmurális ischaemiával, az ST szegmens növekedésével.
• A myocardialis nekrózis (infarktus) tükrözi a QRS komplex változásait - a Q hullám emelkedése és az R hullám csökkenése formájában.
A változások természetétől függ a szívizom lokalizációjától és mélységétől:
kóros Q hullám vagy QS komplex kialakulása;
az ST szegmens elmozdulása az izolin felett; pozitív fog T;
rendellenes kötő Q vagy komplex QS;
az ST szakasz a kontúron; negatív fog T;
rendellenes kötő Q vagy komplex QS;
az ST szakasz a kontúron;
gyengén negatív, vagy simított, vagy pozitív szál T.
• A myocardialis ischaemiában bekövetkező változások lokalizációjának reflexiója vezetékekkel:
a bal kamra oldalfala: I, aVL, V5-V6;
a bal kamra hátsó fala: II, III, aVF;
a bal kamra elülső fala: I, aVL, V1-V4;
interventricularis septum: V1-V3; a szív csúcsa: V3-V5.
EKG-t mesterséges pacemaker jelenlétében
Amikor a mesterséges pacemaker működik, a szívet ritmikusan szolgáltatott elektromos impulzusok aktiválják. Minden impulzus egy jelzést generál az EKG-ről, az úgynevezett stimulus-műtermék.
Az artefakt egy függőleges vonal a P-hullám vagy QRS komplex előtt (egykamrás stimulációhoz) vagy mindkettő előtt és alatt a kétkamrás stimuláció előtt.
Az ingeranyagot követő komplexet elrendelték.
Ha a stimuláció a keresleti módban, vagyis "igény szerint" történik, akkor az ingerleletek nincsenek jelen minden szívműködési ciklus előtt, de csak a kivetés előtt. A fennmaradó rövidítéseket függetlennek vagy spontánnak nevezik.
Kamrai ingerléssel a kibővített és deformált QRS komplexeket feljegyezzük, mivel az ingerlés terjedése ellentétes módon történik; hasonlítanak a kamrai aritmiákra jellemző komplexekre. A fennmaradó (nem stimulált) komplexek nem kiterjednek és nem alakulnak ki.
A pitvari ingerléssel a komplexek szintén nem nyúlnak ki vagy deformálódnak, mivel az elektromos impulzus terjedése a szokásos módon történik.
A szívritmus-szabályozóban fellépő zavarok diagnosztizálását a beültetett mesterséges szívritmus-szabályozó betegek megfigyelésének megfelelő szakaszában ismertetik.