Anya az ápolónő anyjának jövőjére
Amikor először láttam őket együtt - apa és fiam. Az apa valóban aggodalmaskodott. Fiú - közömbös. Valamilyen okból azonnal úgy döntöttem, hogy a közömbösség hamis. Valószínűleg azért, mert a kor, a fia (formájában 13-14 év), jelentette a tizenévesek leszámolás a szüleivel és az állandó felháborodás, hogy a gyermek nem volt olyan, mint az várható volt, és nem úgy viselkedik, ahogy azt a szülő tapasztalat.
Először minden megerősítette az eredeti hipotézist.
- Elhagyja az iskolát! Képzelje el, hogy egy ilyen egészséges fickónak szó szerint vezetnie kell a kezét az iskolai ajtókhoz! Én is szégyellem, de úgy tűnik számomra ugyanaz. És állandóan feküdt. És egyedül áll, még akkor is, ha elkapják. Ő gondolkodik az egészségéről: reggel a fej vagy a gyomor kénytelen fájni. Anyám egészen a közelmúltig vásárolt, megengedte nekem, hogy ne menjek iskolába, amíg meg nem állítottam ...
- És hova megy az iskolába? Megkértem a fiút.
Nem volt ideje válaszolni, ahogy az apja ismét belépett:
- Anyám és én mindketten dolgozunk. Csak hazatér, és fekszik a kanapén a TV előtt.
- Talán ugyanazok a barátok? Vagy egy számítógépet? - tisztáztam.
- Nem, a számítógép hosszú ideje jelszóval védett. És barátok - mindannyian az iskolában vannak.
- Nincs "rossz társaság"?
- Hülye számítógépes játékok. Nekem tetszettek az állatok, mint az állatok, és most anyám a patkányát gondozza. Semmi, csak egy kanapé! Az apa határozottan megismételte.
- Maga a közelmúltban mondta nekem. Vagyok vele nyaggat: menjünk néhány csapat, szakasz, sport akarsz, akkor ugyanaz a gerincferdülés alakul ki, vagy a számítógép - ha ez tetszik annyira, jöjjön egy klub programot ... Régen egy zeneiskolába További angol nyelvű sakkban jártam. Mindent elhagytam ... megkérdezem: Andrei, hát mit akarsz? És ő -, hogy mindenkinek le kell feküdnöm a hátam mögött és feküdt a kanapén! És a szemem olyan homályos, mint egy halott hal ...
Itt kezdtem kétségbe vonni a tizenéves válság következtetéseit. Andrey arcára nézett. és a szeme valóban homályos volt nekem.
Illusztráció: Corbis / Foto S.A.
Küldtem apámat a folyosóra, és beszéltem a fiúval. Nem volt ütközés sem az iskolában, sem az otthon. Igen, nem akarok iskolába járni és tanulmányozni. És nem akarok zenét (és soha nem éreztem magam, a szüleim kénytelenek voltak rá). És nem érzem magam sakknak. És a programozáshoz. És általában, sehol. Nem, nincsenek konfliktusok a szüleimmel, csak ragaszkodnak ahhoz, hogy iskolába járjanak és tanuljanak. Nem, ő megért, és nem bántalmaz rájuk, sokat dolgozik, idegesek, lakásuknak van jelzálogjuk ...
Depresszió? Sokat olvastam professzionális magazinokban, hogy a fejlett országokban gyorsan egyre fiatalabb lesz, és most szó szerint járványról van szó. Eljött hozzánk is? Vagy valami szörnyűbb, mint a depresszió? Végül is, csak az egyre növekvő érdeklődés hiánya az életben megmutatkozó egyszerű skizofrénia ... Azonnal ő órajele magát, félt az ő feltételezések, gyors tesztelés Andrew igénytelen kérdőívet depresszió - ugyanolyan ...
Andrei folyosójába mentem, és nagyon óvatosan, de kitartóan meghívtam az apámat, hogy elvigyem a fiamat orvoshoz, pszicho-neurológushoz. Atyám, a feltételezéssel ellentétben, a "depresszió" szót nem féltette, hanem inkább örült neki.
- Tehát ez tényleg betegséget jelent? Kaphatok tablettákkal? Köszönjük, hogy kitaláltad, mit mondtál, különben tényleg nem tudtuk ...
Elmentek, és kételyem maradt a "kitalált" miatt. De itt jobb, ha perebdet ...
Legközelebb apának és anyának jött Andrew nélkül.
- Minden rossz - kezdte apja az ajtóból. - A pszicho-neurológus azonnal felírt egy pirulát. Ezek közül csak rosszabb volt ("Ne légy depressziós!" - rájöttem). Először teljesen elakadt, aztán agresszív lett. Pszichiáterbe küldtük - véleményezés szerint, nagyon jó szakember a serdülőknél. Azt mondta, hogy míg az őr már korán sikoltozott, de valami riasztó. Regisztrált más előkészületeket. Ezek közül Andrew egyértelműen csendesebb volt, még egy ideig sem hiányzott az iskolai órák. És aztán hirtelen megtagadta a tablettákat, újra elkezdett játszani, és amikor nyomni kezdtünk, az öngyilkosságról beszéltünk, arról, hogy nem akarunk élni ...
- A fenébe ... - gondoltam. A meglévő anamnézis hátterében az öngyilkosság fenyegetése valóságos. És amit most mondok nekik.
- Aha - mondtam. - Nos, hozd.
"Nem akarok így élni." Jobb piszkozni. - Az idő múlásával, míg meg nem láttuk egymást, Andrei kinyújtotta magát.
A tinédzser hallgatott. Úgy tűnt számomra, hogy ezúttal nem "nem akar", de nem tudja, nem találja a szavakat. És azt akarja, hogy kifogásoljak.
Emlékezve arra, hogy ha valami Andrew volt érdekelt az állatok, mondtam neki, hogyan kell dolgozni egy nagy felső cirkusz, cirkuszi ember, és még a halál az elefánt Krospi Leningrádban Zoo, hogyan mindannyian, még a régi elefánt Xiong megpróbálta megmenteni ...
- Ezt sem akarod?
- Igen, igen, de ez ... - És hirtelen Andrej hangja két hangot emelkedett, szeme vadul csillogott. - És nem hazudsz. Ez tényleg megtörténik.
- Hogyan? Megdöbbentem. - Mit csinál valaki az állatkertben? Hát persze, maga is rájött volna rá - vigyorogtam, megragadva a megmentő iróniát. - Ha van állatkert, vadállatok, valaki mögöttük minden bizonnyal eltávolítja a trágyát ...
- Nem! Amit mondtál: nem sikerült a vizsgákon, akkor mentem dolgozni, ahol érdekes ... a cirkuszra ... Szóval ez megtörténik?
- Istenem ... - mondta halkan. - És most mindent adjon a kezdetektől ...
"Ifjúkoromban volt egy barátom", mondtam Andrei szüleinek, akik szemben velem. - Egy kis krími városban nőtt fel. Az ünnepek vége után mindenki kómába esett. Sárga a térd mélyén, csend. Elment az első osztályba. A tanár utazás volt az eloszlás szerint. Beleszerett hozzá. Azt mondta: legfontosabb, gyerekek, tanuljanak jól! Ha nem tanulsz, akkor lesz utcai tisztító, és lesz az utcák a bosszú. És ha jól tanulsz, akkor felnősz és fehér köpenyben jársz, és csak nyomd meg a gombokat. Barátom vágyott: hogy egy takarító és a bosszú rosszul szagú lehullott levelek volt, mint egy jó ötlet, de imádott tanár van ítélve, ezért - lehetetlen. A séta a fehér köpenyt, és a gombok nem akar (a fiú aktív természetét, és végül megkapta a három fok, tanára lett a színpadi mozgást egy moszkvai színházban). Aztán, hogy nem találta magát a javasolt választásban, impotenciával kiáltott fel ...
- Megmondtad a fiának - feleltem a megfelelőségre, vádat emeltem az ujjamra -, hogy az élet durva dolog. Egy személy definíció szerint nem tehet meg mit akar. Ön ismételten elmondta Andreinak, hogy nem tetszik a munkád, de őszintén tennéd, mert jól fizet, és ez lehetőséget ad a családnak arra, hogy enni, inni, pihenjen a tengeren és kölcsönöket szerezni ...
- Orvos akartam lenni, de nem kellett orvosi iskolába mennem - mondta az anya zavartan. - És tájépítészetet, de szükség volt erre a képre ... Nos, akkor könyvelővé váltam. Hogyan lehet még egy gyermeket nevelő tisztességes pénzt keresni? Vagy talán meg kellett volna próbálnom az orvosi ...
"Egyáltalán nem akartam senkit válni" - emlékezett vissza az apja. - Ha csak futballista, de nem komoly. Aztán a szüleim azt mondták: meg kell szereznem a felsőoktatást, és beléptem a LETI-be; Nem sajnálom, akkor jól jött ...
"És a háztulajdonosokról, az összes olyan lusta széttársa romantikus ideáljáról, amely fenyegetett számunkra, az iskolai években azt mondtad ..."
- Igen! Azt mondtam neki, hogy ő sem veszi át a háztulajdont sem: az összes bevándorló munkást ott foglalkoztatták ...
- És most meglepődsz, hogy Andrei valahogy nem akarja élni az életet, amit felajánlott neki az egyetlen lehetőségnek? Elmondta neked, a szüleinek, életének legfontosabb embereinek, hitte, érted? És ez a legrosszabb dolog ...
- De mit tegyünk most? Mit mondhatok neki? Hogy minden, amit korábban mondtunk, nem igaz?
- Szavak - ostobaság. Andrei nem hallja őket. Csak a tetteid és az érzelmeid. Húzza fel az összes tartalékot. Te - menj a tájkép tervezéséhez vagy valamilyen fitoterápiához. Otthon, meséljen részletesen a benyomásokról. Ön - találni egy amatőr futballcsapat, akinek harminc ", és részt vesz a képzés és mérkőzések. Vagy ha nem találja meg, rendezze el az udvarban. Mutassa meg az üzleti életben az összes embert, akit szerelhet, munkájukat. Támogass minden olyan őrült projektet, amelyet felajánl, mint egy próbát az erőfeszítéseidről és a serdülők elleni tiltakozásról egyidejűleg. Csinálj valamit, árt, különben tényleg, milyen jó, az ablakból ugorhat!
"Ah-ah ..." halkan felnyögött az asszony.
- És legyen olyan, mint én. Nem valamiért, olyan egyszerű ...
Hat hónappal később, Andrew tett egy piercing a tizedik helyen, és egy tetoválás a vállán, festett kék és öltözött fekete bőr és időt töltött a barátaival valami vagy elpusztult, vagy befejezetlen házak. Egy rendes tinédzser. Sürgősen megkaptam, mi fekszik a kanapén. Az utolsó látogatásom során azt mondta, hogy pszichológus akar lenni.
- Ebben a formában sem fogsz kapni egy tisztelőt! Nevettem.
- Aha! Tehát hittem neked! Válaszul nevetett. - Nos, futottam. Újra meg kell nézni a Batu-t - ma a kapu előtt áll.
És hagyta gyökereztetni az apját, aki váratlanul kitűnt a hazai labdarúgásban.