Nafs bájt (owl2)

Egy bizonyos szufi, látva, hogy Jack vidáman sétál a poros úton, boldogan rohant, hogy találkozzon vele:
- Van valami hírem rólam?
- De ki vagy te? Jack meglepődött, hogy látja a rongyos férfit.
- Oly sokáig küzdöttem az én nafámmal *, hogy elfelejtettem a nevemet! - A szufi zavarban volt. "Csak emlékszem, hogy szufi vagyok, vándorló dervis."
- És ez minden? Jack megkérdőjelezte. - Nem emlékszel másra?
- Semmi több. - megerősítette a dervis. - Kivéve, persze, a Szeretteim, akit még mindig nem csodálhatok! Szerelmes vagyok!
- Mi a kedvenc neve, és milyen szép Ő? Kérdezte Jack.
- Még a fehér fény sem szebb, mint ő! - biztosította a szufi. - Az én szeretett nevem Isten!
- Ó, akkor persze gyönyörű - felelte Jack. - Mondja meg, ismeretlen idegen, de nem hallottad, hogy mi hír?
- Mi a neved?
- A nevem Jack Smowley!
- Nem, semmit sem hallottam rólad. - kérdezte a dervis csalódottan.
- Ezért sokáig küzdöttem a nafámmal! Szóval, én is legyőzte a nafámat! Jack örült.
- De emlékszel a nevedre! Tehát nem sikerült legyőznie a nafjait! Jack emlékeztette a dervisre.
- Ez azért van, mert a nafám a legerősebb a Light nafs-ban! Jack biztosította a derviskát.
- És éppen ellenkezőleg? Talán azért, mert te vagy a leggyengébb Jack a világon?
- Én vagyok a leggyengébb. Jack felháborodott volt.
De amikor eszébe jutott valami, azonnal egyetértett:
- Igen! Én vagyok a leggyengébb Jack. Én vagyok a leggyengébb ember. Én vagyok a legcsendesebb az összes közül. A legjelentéktelenebb. A leghasználhatatlanabb, a leghasznosabb! Még többet mondok - nem kell magam! Ez a föld, amelyen járok, ezen a vízen, ezen az égen, a Napon, a Holdon - annál is inkább nincs szükségem rá. és nincs szükségem arra, hogy éljek. Igen, én tényleg nem élnek. Tehát csak lélegzem. néha.
- De te vagy Jack Smowley! Te mondtad! - nem tudta elhinni a dervisszel, Jack már némi egészségtelen irigységgel nézett Jackre.
- Jack Smowley vagyok? Ismét kérdezte Jack. - Valamire, amire nem emlékszem.
- Maga mondta nekem! Itt, csak mondtam! - A dervis már kezd idegesedni.
- Nem mondhattam ilyen dolgot - tiltakozott Jack -, mert annyira sok időt töltöttem Beloved ágyában, úgyhogy annyira rám nézett, hogy minden tulajdonságomat megragadtam. És most én vagyok Ő. de tényleg nem emlékszem magamra. Igen, nem kell.
- Hazudsz! a dervis dühöngött. - Nem emlékszem magamra, elfelejtettem magam, a Beloved ágyánál ülve! Korábban emberek hívtak Khoja Nasreddin-nek, de rég elfeledtem ezt a nevet, már rég elfelejtettem, hogy ki vagyok. Megszegettem a nafámat! Elvettem! És hazudsz!
- Te Khoja Nasreddin vagy. ismételte, mintha nem hinné Jacket. - Te vagy Khoja?
- Igen, Hodja Nasreddin vagyok. Korábbi Khoja Nasreddin!
- És hányszor mondtál "én"? Hányszor mondja ki "Hodja Nasreddin"? Nagyon sokat beszélsz egy szufi emberről? - kérdezte Jack.
- Én? Hogy merészelsz? Én? - a dervis hirtelen pirosra fordult az arcáról, úgy tűnt, még egy pillanatra - és haraggal felrobban, de a szufi nevetésből tört ki. "Waha ha haaaa!" Jack! A barátom Jack! Végtére is, megvan a maga módja! Hogy jutott erre a poros, elhagyatott úton?
- Náfokon keresztül, kedves Hoxha. Kedves barátom! Egy ilyen kicsi jelentéktelen náfokon keresztül. Ez nemcsak a szufik, hanem minden ember útja is. És hogy ezek az emberek nem beszélnek, de amíg életben vannak, és mindaddig, amíg tudni akarják, a nafsok irányítják őket. Durva, magabiztos, zsíros, mohó, erős, ingadozó, alázatos, cukros, kifinomult, elegáns, értéktelen, tehetetlen, vak és nyomorúságos nafák.
- De emlékeznünk kell, drága Jack, hogy bármi is ez a naf, a szufi az út mentén örül az életnek. Minden, amit szerette ad neki. Mindent!
- Nem hiszek azoknak, akik elfelejtették nevüket, Khoja! Mert maguk nem hisznek maguknak. És azt mondják, hogy nem élnek magukért, másokért. Hogyan lehet biztos abban, hogy nem élsz magadnak, ha nem tudja, ki vagy?
- Hol találkoztunk utoljára, Jack?
- Adjon nekem, valahol a Tejút ködében.
- Hallottál már rólam azóta?
- Semmi baj. És hallottál rólam?
- Semmi baj.
- Hát akkor. Boldog módon, Hodge!
- Találkozzunk az Örökkévalóságon, Jack!

nafs * - ego, én (Sufi kifejezés)