Klinikai röntgen morfológiai szindrómák patológiában a phthisiopulmonologyban, egy képzési program a
b) az árnyék szöveteinek homogén szerkezete;
c) a lokalizáció megfelel az izomzat (bólogató, nagy és kicsi mellkasi), vagy a mellnek;
d) az árnyékok külső határai élesek és a tüdőmezők határain túl terjednek.
A kóros árnyékképződéshez a fenti jellemzők nem jellemzőek, lehetővé téve a fiziológiai árnyékolás megkülönböztetését.
a) korrelálja őket a megfelelő izomcsoport helyével;
b) értékelje az árnyék egységességét;
c) hasonlítsa össze a pulmonáris mező átlátszóságát egy szimmetrikus zónában;
d) nyomon követni az árnyékhatárok mértékét a tüdőmezőhöz viszonyítva.
III. A feltárt patológiás fényerő jellemzése a fő paraméterek szerint
Az áramkimaradások becslésére használt jellemzők:
1. Az árnyék hossza lehet:
a) teljes - foglalja el a teljes tüdőt;
b) részösszeg - nagyot foglalnak el
a tüdőtér (a tüdőmező legalább kétharmada);
c) korlátozott - a tüdőmező kevesebb mint felét foglalja el.
2. Helymeghatározás:
a) intrapulmonáris. ha két előrejelzéssel összehasonlítva a patológiás lokalizáció egybeesik a tüdő szegmenseinek vagy lebenyeinek topográfiájával;
b) extrapulmonáris, ha a lokalizáció két vagy több vetületben való tanulmányozás során túlmutat a tüdőmező határán.
H. mennyiség szerint:
4. Az alakzatot minden geometriai alakhoz hasonlítjuk (árnyék gömb alakú, ovális, háromszög alakú, lineáris, szabálytalan formájú stb.).
5. A következő méret megkülönböztethető:
a) foci (0-1 cm-es árnyékok);
1. Értékelje a feltárt kóros árnyékot a következő paraméterekkel:
a) hosszában;
b) a fenti rendszer alapján történő lokalizációhoz határozzuk meg az egyes szegmensek és szegmensek topográfiáját az R-grammon és hasonlítsuk össze a feltárt patológiát velük;
c) adja meg az árnyékok számát;
d) meghatározza az árnyék alakját, összehasonlítva néhány geometrikus alakkal;
e) mérje meg az árnyék legnagyobb és legkisebb méretét; e) meghatározza az intenzitás mértékét az a), b) c), d) kritériumok szerint;
g) becsülje meg az árnyék homogenitását (homogenitását).
2. Becsülje meg az árnyék vázlatát:
-az árnyék középpontjával (konvex,
A táblázat folytatása. 1.6.1
b) trükkök (1-3 cm-től);
c) sötétedés / árnyék / (több mint 3 cm).
6. Az árnyék intenzitása - az x-sugarak abszorpciójának mértéke - 4 fokozattal rendelkezik.
a) alacsony intenzitású árnyék - a sűrűség nem haladja meg a hajó árnyékát az R-gramm síkjában fekvő tüdőmező közepén;
b) a közepes intenzitás árnyéka - meghaladja a fent jelzett kritériumot, de kisebb, mint a borda árnyéka;
c) a nagy intenzitású árnyék megfelel a borda kortikális rétegének sűrűségének;
d) a fém intenzitás árnyéka - lefedi a csontok árnyékát.
7. A szerkezet / homogenitás / árnyék tükrözi az árnyékolás homogenitását.
a) Ha az árnyék homogenitása bármely árnyékban azonos, akkor az árnyékszerkezet homogén
b) Ha más, akkor - inhomogén / heterogén.
8. Az árnyék külső kontúrjainak felméréséhez vizsgálja meg kapcsolatukat az árnyék középpontjával, a következő opciókkal:
a) a kontúrok homorúak,
b) a kontúrok konvexek (policiklusos), ha egyenes vonalhoz hasonlítanak;
A változatlan tüdőtérség árnyékképződésének határáról a sötétről történő fokozatos átmenet becslése alapján, vegye figyelembe:
e) a kontúrok élesek (tiszta), ha az átmenet hirtelen történik;
f) a kontúrok homályosak (fuzzy), ha a fénytől a sötétig való átmenet fokozatos.
homorú, sokszögű, egyenletes, egyenetlen);
-az árnyék szélének élességével (tiszta vagy fuzzy vázlattal).
1. Focal árnyékolás szindróma:
a) 1 cm-nél nem nagyobb árnyék;
b) legfeljebb 1 cm-es árnyékolási csoport, 1-2 szegmensben szétszórva.
2. Disszeminációs szindróma:
a) több tüdõteret szétszórva;
b) a tüdőben, elsősorban a felső részen helyezkedik el;
c) gyakrabban szimmetrikusan.
3. Kerek (kerek) árnyék szindróma:
a) kerek (ovális) alakú sötétedés;
b) több mint 1 cm, de legfeljebb 5 cm átmérőjű.
4. Limited Darkness szindróma:
a) bármilyen formájú árnyék, kivéve kör;
b) több mint 1 cm átmérőjű; c) 1-2 szegmenst foglal el.
5. Az (átfogó) blackout szindróma:
a) bármilyen formájú árnyék, amely a tüdőtér legalább 2/3-át foglalja el;
b) legalább öt szegmens hosszúsága mindkét oldalról.
6. Teljes fulladás-szindróma:
a) bármilyen formájú árnyék, amely a teljes tüdőterületet foglalja el
b) más jelek (struktúra, intenzitás, kontúrok jellemzői) instabilak és a szindrómának minőségi megkülönböztető képességet adnak.
1. A bizonyításért (különbség) vegye figyelembe a következő jellemzőket:
a) az árnyék mennyiségét;
c) a sérülés mértéke;