Az xx. Század ortodox vénei, a Monk amphilochius Pochaevsky - olvasni, letölteni
Barnabás, a tíz gyermeke apja minden munkát kellett vállalnia: kerekeket, betéteket, szánokat, a beteg parasztok segítségért fordultak hozzá, mint egy jó csontvázhoz. Fiatal emberként Jacob többször segített az apjának: "tartsa meg a betegeket, amikor elküldte a törött csontokat". Az ifjúságában megszerzett természetes erő és képességek hasznosak voltak Jákób számára.
1912-ben Jákóbot a cári hadseregbe tervezték, ahol paramedicinként szolgált. A harcok alatt segítette a sebesült elvtársakat a csatatéren való elfoglalásról, a németeket az Alpokba küldte, ahol három évig dolgozott a mezőgazdasági termelővel. 1919-ben Jákób sikerült menekülni, hazatérve hazájába, elkezdte bevonni a szokásos paraszti munkát, és segített azoknak a betegeknek, akik segítségért folyamodtak.
1925-ben Jákóbot a Pochaev Lavra újoncaként fogadták el. A szorgalmasan és alázatosan az újonc szerzetesként bízott engedelmességgel bízta meg: szánokat, kerekeket énekelt a kórusban.
Különböző munkák és elhivatottságok végrehajtása a Lavra-ban, Joseph atya kezelte a betegeket, különösen híres csontkovácsként. Számára a szenvedést hordozta, a betegek áramlása napról-napra sem szűnt meg. Annak érdekében, hogy ne okozzon kellemetlenséget a testvér, apa József, az áldást a kormányzó Laura, beköltözött egy kis házat a kolostor temetőbe, ahol együtt a pap-szerzetes Irinarkh, élni mintegy 20 év. Minden nap beteg emberek jöttek a kis házba. Voltak napok, amikor a szerzetes József vette 500 ember, sok vágyott gyógyító - egy fizikai, egy lelki.
Mindent egybevetve a bhaktának az Isten szolgálatára szentelte magát, mivel Isten látta és látta ajándékát, segített a szomszédjának egész életében. A világ számára sok rejtett kizsákmányolás és küzdelem rejtve maradt.
Az apa lelki gyermekei leveleket írt, kérte az idősebbek felszabadítását. Három hónappal később a főorvos irodájába került. Megkérdezték: tud gyógyítani azokat a betegeket, akik vele vannak az osztályon.
Az idősebb azt mondta, hogy két hét alatt gyógyítja meg a betegeket, és megkéri, hogy hozza neki a szent evangéliumot, a keresztet és a ruhákat, hogy vízszentelt imádságot szolgálhasson.
Válaszul hallotta: "Nem, nem gyógyulsz imádság nélkül."
- Lehetetlen - felelte a szelíd öregember. Amikor egy katona megy csatába, fegyvert kapott. A láthatatlan ellenség ellen fegyvereink a szent kereszt, a szent evangélium és a szent viz.
Joseph apját elvitték a gyülekezetbe.
A szenvedés csak Svetlana Alliluyeva, Sztálin lányával érkezett, aki egyszerre mentális betegségből gyógyult. Sikerült elérnie az idősebbek felszabadítását.
Az idősebb József visszatért hazájába, és az unokaöccsével telepedett le.
Az udvaron Joseph János naponta szolgálta a szenteket, sok hívő kapott gyógyulást. Néhány beteg ember Joseph atyja megáldotta, hogy nem szeret enni szerdán és pénteken. A szigorú böjt napjaiban korán reggel elrendelte, hogy az ágyból, a reggeli imádkozás előtt felállt, azonnal három földi engedelmességet mutatott be a Szűz Mária Szűzének imádságával, örüljetek. "Hogy könnyen ellenálljon a böjt ezen a napon.
Szükségem volt nagy szeretetre a szívemben, hogy soha, és soha ne utasítsam el semmit. Az idősebb Istennek volt egy. Mindenki számára időt talált.
Az öreg lelki gyermekeinek emlékezetéből:
- Fiatal fiatalok jöttek az apához, panaszkodtak a lelki szorongásra, az alvás és az étvágy hiányára. Az idősebb az udvar közepére tette őket, és 450 íjászkodást kért; elrendelte, hogy és otthon minden este így is tett rajta kereszt, nem iszik, nem dohányzik, elment a templomba, hogy tartsa a böjt, és minden ettek „idegek” jön ki, és egészséges. Ugyanakkor hozzátette, hogy az idegek érez fájdalmat, de ha fáj a lélek, ez nem egy „idegeim ideges, és meggyötört a démonok, és meg kell böjt és az ima a harcot velük. ”. Depresszió és üresség a lélek, gondolta az öreg, mert mnogoglagolaniya, falánkság és a kapzsiság. Aztán minden órában elrendelte, hogy énekeljen "Elyos Krisztusban keresztelkedjen meg" és "Isten velünk".
A hívő egész napot töltött az emberekkel, éjszaka imádkozott.
A Dnepropetrovsk jött az apa két barátja. Az egyikük siket és hülye volt. Gyermekkorában mostohaanyját súlyosan megverték. Amphilochy atya megkérdezte a süket-némító lányt:
- Süket - szakította félbe meglepett barátnőjét.
- Ne hallgasson - felelte az öregember, és ismét a beteghez fordult a kérdéssel
A lány elkezdett hangokat készíteni, amelyekből a neve megalakult - Galya. Elkezdett beszélni és hallani kezdett.
A szemtanúk szerint: egy nap, amikor az idősebb az egész napra a páciensre távozott, egy haldokló fiút 13 évig hoztak hozzá. Késő este az öregember visszatért, és kiderült, hogy a beteg fiú, segítség nélkül várt, meghalt. Az idősebb elment az asztalhoz, ahol az elhunyt feküdt, lehajolt és régen imádkozott, aztán átlépte, a fiú kinyitotta a szemét és életre kelt.
Shumalovich K emlékirataiból:
"1961 nyarán a fia megdermesztette a kezét. Majdnem megduplázódott és nagyon beteg volt. Elhoztuk a gyermeket az orvoshoz, de nem tudtak segíteni. Ezután József apához fordultak. Imádkozott, fogta a fia kezét a kezében, könnyedén megveregette, és elmondta, hogy mindent elmúlik. Másnap reggel nem hittünk a szemünkben. Csoda történt! A kéz ugyanaz volt, mint a betegség előtt.
1965 őszén az elhunyt unokahúgával telepedett le, egy kis kápolnát építettek a helyszínen lelki gyerekek segítségével, fölötte egy magas kopekkóp, egy hosszú étkező asztal a zarándokok udvarában.
A Starets azt mondta, hogy Isten kegyelméből előre tudta, hogy milyen komolyan beteg, ki kell jönnie hozzá, vannak olyan esetek, amikor rossz időben kijutott az éjszakai betegségre.
Sok tanúvallomás van az öregember előrelátásáról. Remélem Seymour hallott édesanyja történetét az öreg betekintést: „A fiatal nő fordult a pap segít helyreállítani a vak látását születésétől a fiának, az apa a József anyja kérésére azt válaszolta, hogy az ő bűne. Gyermekként felmászott a fákra, felszedte a csirkéket, és tűkkel megpöckölte a szemét. Kiáltotta az asszony, az öregember sírt vele.
Agathia Lyashchuk (Rivne régió) emlékirataiból:
- Valahol a hatvanas években az apám megbetegedett. Az orvosi bizottság létrehozott egy gyomorrákot. Az apához mentünk. Sokan voltak az udvaron. Mindenki várt rá. Hamarosan kijött az öregember, és rám mutatott. Megmondtam neki, hogy apámat a kórházból kiengedték, mert nem gyógyítható meg. Joseph asszony imádkozott, füvet adott és azt mondta, hogy felépül. Az apám ezután még 16 évig élt.
A hatóságok képviselői megtiltották az embereket, hogy látogassák el az idősebbeket. A buszokat törölték, de az emberek jártak. Miután a Ternopil regionális pártbizottságának első titkára megérkezett az öregemberhez, hozta az egyetlen fiát. A tizenkilenc éves fiúnak szarkofája volt a lábán, az orvosok tehetetlenek voltak. Elder Joseph megvizsgálta a beteget, egy fiatalember, hogy hagyja el két hétre, arra figyelmeztetett, hogy a gyógyulás is csak az ima. A regionális bizottság titkára egyetértett, megállapodott abban, hogy a fia a legközelebbi faluban tartózkodik. Az áldást az idősebb fiú jött minden nap megszentelése vizek ima, ivóvíz szent vizet, evett a megszentelt ételt. Két héttel később a sarcoma teljesen eltűnt. Hálás apja elrendelte, hogy egy buszjáratot osztson ki Kremenets - Malaya Ilovitsa.
Az idősebb, aki gyermekkorából szerette a természetet, maga virágokat és gyümölcsfákat ültetett, a kezdők segítettek a helyszínen végzett munkákban.
Elder előre látta a közelgő halál, tudta, hogy az egyik kezdő becsúszott az élelmiszer méreg, önteni mérget a vízbe, megmosta az arcát (úgy gondoljuk, hogy a kezdő Kijev KGB-ügynök volt). Többször is keserűséggel az idősebbek azt mondták, hogy az újoncok között van "Júdás". Apa néhányszor több órára elájult. A támadások során a mérgező különböző ürügyek alatt nem engedte meg senkinek, hogy látogassa meg az apját.
Az alázatos idős elviselte a szenvedést, és sürgette a tettest, hogy bűnbánatot tegyen.
Moskvich Vinokurov N.I. több éve szenvedett hátfájástól, masszázs és egyéb terápiás eljárások nem hoznak enyhülést, útja során Pochaev Lavra, meglátogatta a testvéri temető: „A sír apát Amfilohije, könnyezve imádkozott, kérve pap meggyógyít, így tudtam állni a szolgáltatást a fájdalom visszahúzódott. Másnap jöttem újra a barátom és én. Az eredmény csodálatos volt. Ez egy igazi csoda. "
Kontakion, hang 3 a Monk Amphilochiushoz
Yako féltékeny az ortodox hit él és ájtatosan tanár betegségek és megpróbáltatást izmos asszisztens és zaschititel, az Úr előtt predstoishi, Rev. Amfilohije, erre sírni Hozzád: menteni a kolostort, hogy erőltetett vagy te, és mentse el nekünk az ima, Apák székesegyház.