Anafilaxiás reakciók, patogenezis, tej allergia
Az anafilaxiás reakciókat elsősorban IgE antitestek közvetítik; egyes esetekben azonban más mechanizmusok is szerepet játszhatnak, mivel az IgE antitesteket nem mindig lehet kimutatni. A reakció az allergénnel való érintkezés után több perc és több óra közötti időszakban alakul ki, majd gyengül és eltűnik 24-48 órával az allergén eltávolítása után. A kémiai közvetítő-hisztamin felszabadulása a tünetek gyorsabb megjelenéséhez vezet, mint az MPA-A vagy a kinin esetében [110]. Tünetek változnak szisztémás anafilaxis a nehézlégzés, hányás, hasmenés, hasi fájdalom, csalánkiütés, ödéma, rhinitis vagy ekcéma. Általában kis mennyiségű allergén provokál, ami a nagy érzékenységű embereknél élesen kifejeződő tüneteket okoz. Ha a tejre allergiásak, a súlyos reakciók ritkák, de az orvosoknak tisztában kell lenniük az esetleges előfordulásuk lehetőségével, és készen kell állniuk arra, hogy gyorsan foglalkozzanak velük. A tej allergiás anafilaxiás reakciókat átlagosan 1 / 4-1 / 3 esetben figyeltek meg. Általában az ilyen típusú reakciókat a szérum IgE szintjének emelkedésével, valamint a vérben lévő eozinofilok tartalmának növelésével vagy helyi titokban tartják.
A tej reagensek meghatározásához, amelyek jelenléte igazolja az azonnali típusú allergiás reakciók valószínűségét, az alábbi specifikus teszteket alkalmazzák:
1. Bőrvizsgálatok. Ezek a minták továbbra is a legegyszerűbbek és a közvetlen típusú érzékenység érzékelhetők.
2. Radioallergosorbent teszt [111-113]. A specifikus tejfehérjéket elektroforézisnek vetik alá, ahol nyúl antiszérummal kicsapják őket; akkor a páciens szérumát felvesszük a csapadékra, és a szérum IgE antitesteket jelölt anti-IgE-vel detektáljuk [2].
4. Passzív bőr anaphylaxis módszere majmokban, a beteg szérumának felhasználásával [114].
5. Prausnitz-Kyustner reakciója [100]. Ezt a módszert ritkán alkalmazzák a hepatitis kialakulásának kockázata miatt.
6. Leukocita hisztamin felszabadulása [34, 115, 116].
7. A hisztamin felszabadulása az emberi tüdőszövetből passzívan szenzitizált in vitro [117].
8. A bazofilek degranulációja passzív módon szenzitizált majmokban [15].
9. A radioimmunodiffúzió módszere [13, 118].
10. A vékonybél biopsziás anyagának immunfluoreszcens vizsgálata [112, 119].
E módszerek többségét részletesebben a VI. Fejezetben ("Diagnosis") tárgyaljuk.